2017.05.26. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Mindig kell egy barát

A gyerekeknek is szükségük van barátokra, akikkel megoszthatják a gondolataikat, érzelmeiket, és akikkel közös élményeket szerezhetnek.

B. Csák Amarilla
2017.05.16  09:56   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Egy amerikai iskola udvarára egy zöld padot helyeztek el, amelyre azok a gyerekek ülhetnek, akik egyedül érzik magukat. A barátságpadon a kicsik azonban csupán néhány percig üldögélnek, mivel gyorsan érkeznek hozzájuk a kis pajtások.
A gyerekek is vágynak az elfogadásra, biztonságra, a barátokra, akik által megtapasztalhatják, milyen érzés, ha szeretik őket, és velük akarnak lenni. A barátságok révén megtanulják, hogyan kell kialakítani kapcsolatokat, és hogyan kell azokat fenntartani. Megélik, milyen valakivel összeveszni, hogyan kell kibékülni, és megértik azt is, hogy mások eltérő szokások és normák szerint élnek. Ezért is mondják a pszichológusok, hogy a gyerekkori barátságok nem mások, mint az egyenlő partneri viszonyok gyakorlása.

Beilleszkedni, de hogyan?

A kortársak erősen hatnak a gyerekek személyiségfejlődésére, a baráti kapcsolatok során tanulják meg képviselni magukat és elfogadni a másikat. Ha vannak barátaik, szívesebben mennek az óvodába, iskolába is, és nyitottabbak lesznek. Ugyanakkor sok gyerek visszahúzódó, nehezen barátkozik, mert félelmet keltő és kiszámíthatatlan számára a közeg, így előfordulhat, hogy még jobban bezárkózik.
- Az életszakaszváltások, a közösségbe kerülés, a beilleszkedés mindig nehéz, hiszen a gyereknek egy új helyzetet, új rutint kell megszoknia - magyarázza Felhősi Gabriella pszichológus. - Valamennyire már kiskorban is látszódnak karakterjegyek, például ha beszédes a gyerek, akkor mindig kell valaki mellé, aki meghallgatja, de a szótlanabb is megnyílhat, ha olyan közösségbe kerül. Nagyon fontos, hogy a gyerek meg tudja mutatni önmagát, hiszen egy félénkhez nehéz kapcsolódni, hiába tűnik aranyosnak. De ha rájön, hogy nincs félnivalója, és biztonságban érzi magát, akkor ez teljes mértékben megváltozhat.
A hétgyermekes édesanya, Várkonyi Ildikó (49) egyik fia, Peti (18) mindig is visszahúzódóbb volt a testvéreinél, és egész későn, 14-15 évesen változott csak meg.
- Az oviban nem volt állandó vagy legjobb barátom - emlékszik vissza Peti. - Elsős koromban az egyik fiú neheztelt rám, mert új voltam a közösségben. Nem sokkal később elköltöztünk, új osztályba kerültem, de itt is elég félénk voltam. Több, közel egykorú testvérem is van, otthon velük mindig jókat beszélgettünk és játszottunk, így nem igazán volt szükségem barátokra. A padtársammal azonban közel kerültünk egymáshoz, de az osztályban lévő fiúk többsége nem fogadott be, mert nem szerettem sportolni. Ez néha zavart, de nem annyira volt meghatározó. Majd hatosztályos gimnáziumba kerültem, aminek az első két éve borzasztó volt, de utána találkoztam egy hasonló érdeklődésű társasággal, amellyel összebarátkoztam, azóta pedig sokat változtam.
A barátkozás tekintetében kulcsfontosságú, hogy a gyerek sikeresnek érzi-e magát, illetve hogy milyen a társas készsége. Aki kevésbé szorong, az könnyebben oldódik fel idegen környezetben. A bizonytalanabb azonban a háttérbe húzódik, és kevésbé adódik lehetősége, hogy gyakorolja társas készségeit. A zárkózott gyermeket kiközösíthetik, aminek súlyos következményei is lehetnek. Ilyen esetben sokat segíthet, ha a szülő érdeklődik az új közeg iránt, esetleg meghív egy-egy óvodai vagy iskolai társat hozzájuk, ezzel is bátorítva gyermekét, hogy biztonságos környezetben barátkozzon.

Van rossz barát?

A legtöbb szülő örül annak, ha csemetéjének vannak barátai, mások viszont veszélyforrást láthatnak bennük, és félnek, hogy olyan hatások érik majd gyermeküket, amelyeket nem tudnak kontrollálni. Számukra a barát az, aki rossz útra térítheti, vagy éppen bánthatja a gyereküket.
- Utólag visszagondolva, nem voltak igazi barátaim az általános iskolában - meséli Zagyva Kata (22). - Négyen voltunk barátnők, de volt egy vezérünk, akit próbáltunk utánozni, és mindent úgy csináltunk, ahogy ő akarta. Nem a beilleszkedéssel volt probléma, hanem azzal, hogy nem önmagamat adtam. Ezt akkor nem vettem észre, örültem, hogy befogadtak, és mindent megtettem, hogy ez így maradjon.
Kata édesanyja, Anikó akkoriban észrevette, hogy lánya nem megfelelő társakat választott, de nem avatkozott be. Elmondása szerint Kata sosem panaszkodott, pedig többször is próbált vele beszélni. Mindennek ellenére, folyamatosan biztosította arról lányát, hogy értékes ember, és biztatta, hogy ezt társainak is mutassa meg.
- Katánál érezhető, hogy számára sem volt jó az a kapcsolat, de ez gyakran nem ilyen egyértelmű - reagál a pszichológus. - Ajánlott megvizsgálni, hogy a szülőnek miért nem szimpatikus a választott barát, mitől tart, ezt pedig el kell választani attól, hogy a gyereke miért őt választotta. Kicsit távolságtartóan kell figyelni a barátságot, az eltiltás az ellenkezőjét éri el. Picit lehet korlátozni a kapcsolatot, például csak nálunk játszhatnak, vagy csökkenteni a találkozások számát, és persze figyelni, minderre hogyan reagál a gyerek. Ajánlhatunk más társaságot, de csak finoman, ne érződjön a nyomás. Fontos, hogy a gyerek hogyan éli meg a barátságot, mennyire motivált a változtatásban. Ha például élvezi, hogy a leggazdagabb gyerekkel barátkozik, mert így a figyelem középpontjában van, akkor ellenállásba ütközhetünk. Ilyenkor a szülő elmondhatja a véleményét, hogy nem a hatalom és a pénz a fontos, de ha mindenképp arra jut, hogy változtatni akar, akkor csak fokozatosan és óvatosan.

Amikor a képzeletben él

Olykor azonban az is megtörténhet, hogy a gyerek nem valós, hanem egy kitalált baráthoz kezd el ragaszkodni. A pszichológia általánosan 3 és 7 éves kor között határozza meg azt az időszakot, amikor a gyerekek képzeletbeli barátokat választanak. Ez azzal magyarázható, hogy az óvodások személyiségfejlődésében számos fordulat következik be, változik például az érzelmi világuk, gondolkodásuk, a valósághoz való viszonyuk. Az ekkor megjelenő fantázialények pedig segítenek nekik megküzdeni a nehézségekkel, vagy valamilyen hiányosságot pótolnak. Felmérések szerint hétéves korig a gyerekek 65%-ának lesz képzeletbeli barátja.
- Ebben az időszakban ez teljesen elfogadott - mondja Felhősi Gabriella pszichológus. - Előfordulhat, hogy a gyerek elszigeteltnek érzi magát, nem tudja elmondani, megfogalmazni azt, ami bántja, ezért szüksége van valakire. Ezek a barátok idealizáltak, olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amelyek éppen hiányoznak számára. A szülőnek nem kell megijednie, legyen nyitott, érdeklődő, fogadja el a barátot, máskülönben a gyerek ki fogja zárni őt a kis világából. Figyeljük meg, milyen ez a képzeletbeli lény, mit csinálnak együtt, hogyan játszanak, ezáltal sok minden kiderül, akár az okok is, hogy miért lépett be az életébe.
- Húszéves voltam, amikor megszületett az első lányom, Dóri - meséli Várkonyi Ildikó. - Sokat voltunk együtt, rengeteget beszélgettünk, már kicsiként mindenről volt véleménye. Nem is nagyon talált magának barátokat a kortársai között, így egyszer csak megjelent Bonifác. Azokat a rossz dolgokat, amiket nem szeretett volna magára vállalni, Bonifác csinálta. Elfogadtam, és úgy beszéltünk róla, mintha tényleg ott ülne a szekrény tetején. Aztán ahogy Dóri bekerült az iskolába, új közösségbe, Bonifác is eltűnt.
Szakértőnk szerint a gyerekek számára a képzelt társak nagyon fontosak, segítenek nekik levezetni az érzelmi feszültségeket, hiszen bármit elmondhatnak nekik, általuk könnyebben dolgozhatják fel a fájdalmaikat és győzhetik le a félelmeiket. Ráadásul segíthetnek ráhangolódni a valós barátokra, hiszen gyakorolják az ismeretlen, új helyzeteket, és ha később egy hús-vér kisgyerek próbál meg velük barátkozni, már sokkal könnyebben, szinte rutinosan veszik majd az akadályokat.


A CSALÁDI LAP AJÁNLJA


Izgalmas kalandokon keresztül a gyerekbarátságok és képzelt barátok világába kalauzol el a Mágikus állatok iskolája című, kisiskolásoknak készült sorozat, amelynek mind a hét kötete megrendelhető a www.babilonkiado.hu oldalon.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás