2017.12.13. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Váljunk vagy ne váljunk?

A kérdésre a Családi Lap pszichológusa válaszol.

Sebestyén Eszter pszichológus
2017.05.03  10:10   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Kedves Eszter!

Kétgyerekes apa vagyok, fiaim 8 és 11 évesek. Feleségemmel már rég eltávolodtunk egymástól, 3 éve külön alszunk, rengeteget veszekszünk, borzalmas otthon a légkör. El kéne válnunk, de nem tudjuk, hogy a gyerekeinknek nem okozunk-e ezzel sérülést. Feleségem szerint miattuk együtt kellene maradnunk, de én úgy érzem, ezzel a légkörrel többet ártunk, mint ha elválnánk. Mit gondol, hogyan oldható meg a helyzet úgy, hogy a fiúk minél kevesebbet szenvedjenek? Válaszát előre is köszönöm, András
Kedves András!

Problémájuk rengeteg embert érint, sokan járnak hasonló cipőben. Bár nem lehet különböző családi sorsokat egy kalap alá venni, mégis vannak olyan támpontok, melyekre érdemes figyelni. Természetesen különböznek a gyerekek egymástól abban, hogyan viselnek egy válást, vagy mit hoz ki belőlük egy feszültségekkel teli légkör. Másképp reagálnak koruktól, nemüktől, személyiségüktől függően.

A gyerekek zöme a szülők konfliktusait nehezen értelmezi, nehezen kezeli, és saját magukat érzik hibásnak. Gyakran gondolják, hogy miattuk veszekednek a szülők. Ugyanez elmondható a válásra is, hiszen sok gyerek hiszi azt, hogy miatta válnak el, miatta költözik el egyikőjük. Lehet, hogy ha ő másképp viselkedett volna, jobb tanuló lett volna, kevesebbet rosszalkodott volna, akkor a szülei most nem veszekednének és nem válnának. Bárhogy is döntenek, a legfontosabb a gyerekeket arról biztosítani, hogy nem az ő hibájuk, és hogy az irántuk való szeretetük sosem fog változni.


A gyerekekben közös az is, hogy nehezen viselik a titkokat, hazudozásokat. Tehát ha sokat veszekednek a szülők, felesleges azt mondani nekik, hogy minden rendben, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Sok szülő letagadja a veszekedést, amivel bár valószínűleg jót akar, mégis összezavarja a gyereket. Hiszen a gyerek azt látja, hogy amit mondanak neki, és amit ő tapasztal, az nem áll összhangban egymással. Nyugodtan ki lehet mondani, hogy mostanában gyakran veszekszünk, nehezen értjük meg egymást, gyakran haragszunk egymásra. Ennek a gyerekek persze nem fognak örülni, de mégis hálásak lesznek, mert megtisztelték őket az őszinteségükkel. Nem szabad őket leterhelni a veszekedések témáival, nem várhatják el tőlük, hogy bármelyik oldalra álljanak, de őszintén felvállalhatják, hogy most nehézségeik vannak. Az őszinteség, az őszinte légkör az egyik legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk, mert ezzel tudunk biztonságot nyújtani nekik.

Mindamellett érdemes végiggondolni, hogy látnak-e esélyt arra, hogy a házasságukat rendezni tudják. Amennyiben nem, és csak a fiaik kedvéért maradnának együtt, úgy egy folyamatos konfliktusban, feszült, haragos légkörben kell felnőniük. Azt gondolom, minden család életébe beleférnek a feszültségek, így a gyerekek kiskoruktól kezdve megtapasztalhatják azt is, ahogy a konfliktusok rendeződnek, ahogy a harag helyébe a megbocsátás lép, ahogy egy feszültség megoldódik. Fontos tapasztalat ez minden gyerek számára. Ha azonban csak a feszültséget érzik, a megoldás, feloldódás elmarad, ha a diszharmónia állandósul, azzal nagyon nehéz együtt élni. Egy válás veszteség a gyereknek, de még mindig könnyebb feldolgozni, mint egy állandósult feszült légkört, az sokkal megemészthetetlenebb. Ha mindkét szülőjükkel megmaradhat a szoros kapcsolat, de az otthonuk egy nyugodt, békés sziget lehet, azzal nyernek is.

Nem utolsó szempont az sem, hogy minél frusztráltabb, gondterheltebb egy szülő, annál több teher jut a gyerekekre, mert akármennyire is igyekszünk, teljesen nem tudnak függetlenedni tőlünk és a lelkiállapotunktól. Nincs nagyobb ajándék egy gyereknek a boldog, kiegyensúlyozott szülőknél. Erre is érdemes figyelni.





A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás