2017.11.24. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Felvételire készülünk - mindjárt megőrülünk!

Lapunk szakértője hasznos tanácsokat ad arra, hogyan motiválhatjuk gyermekünket a rendszeres tanulásra.

Sebestyén Eszter pszichológus
2017.01.16  11:11   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Kedves Eszter! A két fiunk felvételire készül, az egyik négyosztályos gimnáziumba, a másik hatosztályosba. Tudják, hogy gyakorolni kell, de a hétvégék mégis állandó harcba torkollanak. Tologatják a feladatokat, húzzák-halasztják, félig csinálják csak meg. Mit tegyünk, hogyan motiváljuk őket, hogy kedvvel, vidáman oldják meg a gyakorlófeladatokat, és ne legyen nyűg, kényszer nekik? És hogy mi, szülők se készüljünk ki minden hétvégén...
Kedves Szülők!

A kérdésük, azt gondolom, a családok nagy többségét érinti. Nem könnyű megtalálni azt a középutat, hogy úgy motiváljuk a gyerekeket a tanulásra, hogy az ne piszkálódásnak tűnjön. Egy közös stratégia kialakítása sokat segíthet ebben. Megbeszélni a gyerekekkel, hogy megértjük, mennyire fárasztó nekik az iskolai hét után még hétvégén is a tanulással foglalkozni, de erre sajnos ebben a korban már szükség van.

Fontosnak tartom meghallgatni az igényeiket. Mi az, amihez ragaszkodnak a hétvégéken, a szabad idejükben. Mi az, ami kikapcsolja őket az egész heti tanulásból. Innentől már lehet jó megoldást találni arra, hogy tanuljanak is, és az ő kívánságuk is teljesüljön, kikapcsolódásban is legyen részük. Annak olyan formájában, amit saját maguk választanak. Gyakran lehet tapasztalni, hogy ennyi elég a motivációhoz. Megértést kapnak piszkálódás helyett, így az otthon nem válik az iskola folytatásává, ahol mindig teljesíteni és megfelelni kell. Sokkal inkább egy olyan légkör alakul ki, ahol megértik őket, figyelnek az igényeikre, és egyenrangú partnerként kezelve őket próbálnak egy mindenkinek elfogadható megoldást találni. Ezt a gyerekek minden korosztálya igen nagyra értékeli, és igyekeznek is az egyezséghez tartani magukat.

A péntek délutáni szabadság szerintem minden gyereknek jár. Ilyenkor jó, ha úgy tölti el az idejét, ahogyan ő szeretné, de mindenképp tanulás nélkül. A gyerekünket minden életkorban próbáljuk segíteni, terelgetni. Nem könnyű ráérezni arra, melyik életkorban mennyi terelgetésre van szüksége. A szülő aggódik, hogy ha nem ellenőrzi, nem folyik bele a tanulásába, akkor a gyerek magától nem fog tanulni, nem elég kötelességtudó, nem látja még eléggé a tetteinek vagy tettei hiányának a következményeit. Bár talán ellentmondásosan hangzik, mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a szülők jobban kivonják magukat a tanulásból, és a gyerekre bízzák azt, akkor a gyerek motiváltabb és lelkiismeretesebb lesz. Azt érzi, hogy a szülő bízik benne, és ez elég nagy löketet ad a tanulásra. Természetesen nem azt mondom ezzel, hogy ne is figyeljünk rá, tanul-e vagy sem, de a tanulásban is hagyjunk neki önállóságot és szabadságot.


A szülők hétvégéje ne szóljon a gyerek tanulásáról, az összességében mindenkinek rossz, és nagyon kellemetlen alaphangulatot tud szülni. Ha sikerül megállapodni valami egyezségben, azzal a gyerek nagyon jól motiválhatóvá válik. Nem a szülők hangulatának árt a halogatással, hanem saját magával szúr ki. Hiszen, ha végzett a tanulással, utána jöhet az, amire ő vágyott. A filmnézés, a számítógépezés, a szabadba menés, a foci, a barátokkal találkozás, vagy bármi, amiben a szülőkkel megegyeztek. Ha vasárnap estig halogatja a tanulást, akkor ezekről lemarad. Így saját belső motivációja lesz arra, hogy minél hamarabb nekiálljon, és foglalkozzon vele.





A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás