2017.09.20. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Hétköznapi hősök, akiknek a szeretet a fegyverük

Nevelőszülőnek lenni csodálatos hivatás, ám egyáltalán nem egyszerű, hiszen a rendszerbe bekerülő gyermekek mindegyike súlyos múltat cipel magával.

Orosz-Lendvai Hajnalka
2017.01.02  10:42   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Éhezés, fizikai bántalmazás, szexuális erőszak. Ehhez hasonló borzalmakat is átélhettek azok a gyermekek, akiket kiemelnek a családjukból. A nevelőszülőktől azonban törődést kapnak, meleg szobában, biztonságban és szeretetben hajthatják álomra a fejüket.
Magyarországon ma 23 ezer olyan gyermek él, akit valamilyen okból ki kellett emelni a családjából. A 137 országban működő SOS Gyermekfalvak célja az, hogy mindannyian családias környezetben nevelkedjenek, ne pedig egy intézet komor fala között. Ám ehhez nevelőszülőkre van szükség. Ők pedig lényegesen kevesebben vannak, mint kellene.

Az én szememben mindannyian szuperhősök

„Három gyermekfalut működtetünk az országban, Kecskeméten, Kőszegen és Orosházán - tudtuk meg Romet-Balla Ágnestől, a szervezet kommunikációs igazgatójától. - Jelenleg közel négyszáz gyermekről gondoskodunk. A legtöbben azért kerülnek hozzánk, mert elhanyagolják, bántalmazzák őket. Bár szeretnénk azt hinni, hogy a szegénység nem lehet oka annak, hogy valaki elkerüljön a szüleitől, mégis azt látjuk, hogy katalizátorként működhet. A mélyszegénység és az abból fakadó problémák sokszor vezetnek a családok szétszakadásához. A kiemelést az állami szervek végzik, a mi szerepünk csak ezután kezdődik."
Nevelőszülőnek lenni csodálatos hivatás, ám egyáltalán nem egyszerű, hiszen a rendszerbe bekerülő gyermekek mindegyike súlyos múltat cipel magával, és gyakoriak a különböző lemaradások, testi és lelki sérülések is. Éppen ezért figyel oda az SOS, hogy a nevelőszülők nagyfokú szakmai és lelki támogatást kapjanak. Segítő jár hozzájuk, pszichológussal konzultálhatnak, anyagyűléseken, tréningeken vesznek részt. „Fontosnak tartjuk, hogy a nevelőszülők felkészültek legyenek a traumatizált, sokszor fejlesztésre szoruló gyerekek nevelésére, legyen szó érzelmileg sérült vagy hiperaktív, tanulási, beilleszkedési zavaros gyerekről. Előfordulhat, hogy egyszerre akár négy-öt különféle igényű gyerek kerül ugyanahhoz az SOS nevelőhöz. Az egyik mondjuk alkoholszindrómás csecsemő, a másik bántalmazott, a harmadik árva, a negyedik drogproblémákkal küzd, az ötödik pedig saját maga kérte, hogy vegyék el a családjától. Természetesen mindegyikükkel másként kell foglalkozni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a legkeményebb szituációkra is felkészítsük a nevelőszülőket, de valljuk be, hogy ez szinte lehetetlen."


Ha egy gyermeket kiemelnek a családjából, akár 25 éves koráig is gondoskodhat az SOS Gyermekfalvak róla, attól függően, hogy milyen tanulmányokat végez, és utána is kapcsolatban maradnak vele. A legfőbb cél azonban az, hogy ha rendeződik családjának helyzete, hazakerülhessen. Ám előfordul, hogy a szülők lemondanak a gyerekről, és ha nincs vér szerinti családtag, aki vállalná a nevelését, akkor örökbe adhatónak nyilvánítják. A baj ott van, hogy bár sokan várnak örökbeadásra, de a legtöbben háromévesnél fiatalabb kicsit szeretnének, miközben többségük idősebben kerül ebbe a státuszba. Legtöbbjük így hosszú évekig bent marad a rendszerben. Egy gyerek átlagban 5-6 évet tölt el az SOS-ben.
„Fontos, hogy a nevelőszülő és a szakemberek valódi segítséget és érzelmi támogatást tudjanak nyújtani, olyan bizalmi légkör alakuljon ki, ahol a gyerekek elmondhatják a problémáikat, beszélhetnek a traumáikról - tette hozzá Romet-Balla Ágnes. - A nevelőszülők »hétköznapi« emberek, akik egészséges lelkülettel bírnak. De az én szememben szuperhősök, mert fantasztikus dolgot visznek véghez."


A nevelőszülők lelke is fontos

Ahhoz, hogy valakiből nevelőszülő legyen, meg kell felelnie a törvényi feltételeknek. 24 éves életkor a minimum, de közte és a nevelt gyermek között legfeljebb 50 év korkülönbség lehet. Alapvető a büntetlen előélet, a fizikai és mentális alkalmasság. Ezenkívül az SOS Gyermekfalvak szakemberei számos tényezőt figyelembe vesznek a kiválasztáskor. Elsőként motivációs interjú, majd környezettanulmány és komplex pszichológiai alkalmassági vizsgálat történik. Szlankó Viola, az SOS Gyermekfalvak pszichológusa szerint az ideális jelölt legfőbb személyiségvonásai a következők: képes a feltétel nélküli elfogadásra, egészséges kötődésre, optimista, jó a humorérzéke, van olyan szociális hálója, amelyre támaszkodhat, tud valahol megnyugodni és töltekezni. Nem szerencsés, ha valaki a saját múltbéli traumájának gyógyítására szeretné használni ezt a hivatást. „Sokan azért szeretnének nálunk dolgozni, mert a saját gyerekeik már kirepültek, de még mindig fiatalok, van bennük energia - tudtuk meg Szlankó Violától. - Vagy felismerik a társadalmi felelősségvállalás fontosságát. A nevelőszülővé válás hosszú folyamat. Van például egy anyajelölti időszak is, amikor a nevelőszülő tapasztaltabb kollégák mellett tanul. A családjukból kiemelt gyermek gyakran teljesen más normákhoz van szokva, hiszen nem biztos, hogy volt bármiféle rendszer az életében. Előfordul, hogy hajnali háromig tévézett, majd délben kelt. Vagy evészavarokkal küzd, a korábbi éhezés miatt. Arról nem beszélve, hogy gyakran olyan dolgok derülhetnek ki róla, amelyek sokkolják a nevelőszülőt. Például nem biztos, hogy az elején tudomásunkra jut, hogy szexuálisan bántalmazták, de később fény derül rá rajzokból, beszélgetésekből. Ekkor már a nevelőszülő van ott. Ezért fontos, hogy mi folyamatosan segítsük őt, szakemberekkel közösen."

Ha egy gyermeket kiemelnek a családjából, akkor is traumaként éli meg, ha egyébként nem megfelelő környezetben nevelkedett. Ő ugyanis nem tudja, mi a normális, hiszen ő azt szokta meg, amiben születésétől fogva élt. Ha radikálisan kiszakítják a megszokott életéből, azt megsínyli. „A kiemelés gyakran váratlan, a gyerek sokszor nem érti, mi történik vele, nem mondják el neki, mire számíthat. Az SOS-ben hangsúlyt fektetünk arra, hogy elmagyarázzuk neki, miért került hozzánk, mi fog vele történni, és mikor kerülhet ismét a családjához. Így is rendkívül nehéz. Természetesen később már érzi, hogy jó helyen van, de idő kell hozzá, hogy megnyugodjon." A szakember szerint elengedhetetlen, hogy a nevelőszülő kötődjön a kicsihez, és szeresse őt, de azzal a tudattal kell tennie a dolgát, hogy ez csupán átmeneti gondoskodás. Éppen ezért később az elengedésben is támogatni kell.

Az igazi karácsonyi ajándék

A kis Elza egy éve érkezett Wórum Judithoz. A pszichológusként és gyógytornászként dolgozó nő már a gimnáziumban azon gondolkodott, hogy egyszer majd saját családja mellett örökbe fogad egy kicsit. „Minél többet gondolkodtam a dolgon, annál inkább a nevelőszülőség került előtérbe az örökbefogadás helyett - árulta el Judit. - Gyakran találkoztam érintett emberekkel, akik csupa pozitívumot meséltek. Ezt valahogy égi jelnek vettem. 2013-ban elvégeztem a nevelőszülők számára indított képzést, de halasztást kértem az egyetem miatt."

Aztán elérkezett 2015. december 23-a. Judit épp ünnepi menüt készített, amikor megcsörrent a telefonja. Az SOS Gyermekfalvak munkatársai arról érdeklődtek, hogy tudja-e vállalni egy pici lány nevelését, ha igen, azonnal vinnék is hozzá. Természetesen igent mondott, hiszen évek óta erre a feladatra készült. Húsz perc múlva csengettek az ajtaján, és ott ált a kis Elza. „Annyira cuki volt, hogy el sem tudom mondani. Egy szál ruhában érkezett, kicsit ijedt volt, de azért csacsogott. Megmutattam neki a szobáját, ami tetszett neki. Én pedig szépen lassan éreztem, hogy elszáll a kezdeti félelmem, már tudtam, hogy tényleg ez az én utam. Aznap már minden bezárt, de az ismerőseim segítségével be tudtuk szerezni a legfontosabb dolgokat. Mindenki hozott, amit tudott: fogkefét, ruhát, játékokat. Mivel éppen a karácsonyra készültem, Elzát is bevontam a sütés-főzésbe. És természetesen számára is lapult ajándék a fa alatt."


A kicsit korábban a nagymamája nevelte, aki azonban beteg lett, a szülőkre pedig akkor nem számíthatott. Elza az anyukája egyik ismerősénél volt rövid ideig, ám ő nem szerette volna nevelni, ezért elvitte a gyámhivatalba. Judit elárulta, hogy a csöppség tökéletesen tisztában van a helyzetével. „A legnagyobb törést az jelentette a számára, hogy az ismerős azt mondta neki, az édesanyja kérte, hogy kerüljön intézetbe. Később kiderült, hogy ez nem így történt, de Elza sokáig emlegette. Mindent egybevetve remekül helytállt ebben az új szituációban. Az elején néhányszor bepisilt, és hatalmasakat sóhajtozott. Mostanában mesélte csak el, hogy akkor nagyon félt. Bár megszokta, hogy nem az édesanyjával él, hiszen a nagymama nevelte, a láthatások utáni elválás azonban a mai napig megrázza. Nem tudom, meddig lesz velem. Amikor megérkezett, azt gondoltam, hogy talán pár hónapunk lesz együtt, de úgy tűnik, több évről van szó. Ha egyszer el kell engednem majd a kezét, nagyon fogom sajnálni. Kiegyensúlyozott gyermek, de még neki is vannak hullámvölgyei. Számomra is nehéz, amikor szegény kislány időnként sír az anyukája után."

A legfőbb fizetség a szeretet

Tomicsek Rozália rendkívül tapasztalt nevelőszülő, hiszen immár 23 éve annak, hogy ezt a gyönyörű hivatást választotta. Két gyermeknek adott életet, saját fia mindössze két és fél esztendős volt, amikor beköltöztek a kecskeméti SOS Gyermekfalvakba. Az évek során már 32 gyereket nevelt. „A kötődés minden esetben kialakul. Többen a mai napig visszajárnak hozzám, például karácsonykor, anyák napján, és gyakran beszélünk telefonon - érzékenyült el Rozália. - Az egyik leányzó éppen most megy férjhez, ott leszek az esküvőjén. Vannak olyan gyerekek, akik engem tekintenek az igazi anyukájuknak. Őszintén szólva, mindegyik gyermeket sajnálom, aki ide kerül. Azért, mert egy hatalmas törés számukra, hogy eljönnek a családjuktól, ráadásul ki tudja, min mentek keresztül korábban. Néha bizony megszakad a szívünk. Nem könnyű feldolgozni bizonyos dolgokat, de mi is rengeteg erősítést kapunk, és a dolgok mindig a helyükre kerülnek. Hiszem, hogy szeretettel mindent meg tudunk gyógyítani. Sokakkal beszélgettem már, akik azt mondják, nem tudnának egy idegen gyereket befogadni a családjukba. De ezek a kicsik ártatlanok, és csak szeretetre vágynak."


Az SOS Gyermekfalvak kis lakói minden évben nagy izgalommal várják az ünnepeket. Decemberben a dolgozók igyekeznek minél több élménnyel megajándékozni őket, érkezik a Mikulás, és karácsonyi ünnepséget is tartanak. Akad olyan gyerek, aki korábban soha nem látott feldíszített fát, senkitől sem kapott ajándékot. Itt már hetekkel az ünnep előtt közösen készülnek, majd a nagy napon csillagszórót gyújtanak, és meglepik egymást. Mint egy igazi családban. „Számomra ez nem munka. Már elmehetnék nyugdíjba, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Ez a feladat rengeteg örömkönnyel jár, mert a gyerekek elmondhatatlanul édesek. Persze, mint bárhol máshol, náluk is előfordul egy-két csínytevés, de valójában sokkal több az öröm. Mindennap történik valami jó dolog. Hiszem, hogy azért nem öregszem, mert közöttük vagyok. Soha egyetlen pillanatig nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. Főként azért, mert itt a legfőbb fizetség a szeretet.

Segítség a segítőknek

Ha valakinek van lehetősége támogatni az SOS Gyermekfalvak fáradhatatlan munkáját, az alábbi számlaszámon megteheti: 11600006-00000000-27035696 ERSTE Bank

A cikk a Családi Lap 2016 decemberi számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek:




A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás