2017.03.28. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Korán jöttem, de ez nem számít!

November 17-én van a Koraszülöttek Világnapja. Ez alkalomból bemutatunk három felnőttet - egykori korababát -, akiknek története igazi sikersztori.

Csombok Zsuzsanna
2016.11.16  09:51   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Sok szülő úgy véli, ha gyermeke koraszülöttként jön világra, sokkal nehezebben tud majd boldogulni az életben. A modern orvostudomány, a szakképzett ápolók és orvosok, valamint a kiváló szakemberek segítségével azonban ez a kezdeti hátrány ledolgozható. Az alábbi három koragyermek története pontosan arra mutat rá, hogy a nehéz időszak igenis leküzdhető!
Szülőként is átéltem

Tóthné Glázer Virág (37) tíz héttel hamarabb jött világra, mint ahogyan a szülei várták. Az 1250 grammos csöppség azonban rácáfolt a közhiedelemre, és viszonylagos gyors tempóban kezdte behozni a lemaradását.
- Vidéken születtem, de mivel ott nem volt koraszülöttosztály, ezért szinte azonnal átszállítottak Budapestre a SOTE II. számú Gyermekgyógyászati Klinikára. Itt inkubátorba tettek, mivel CPAP-készülékkel kellett segíteni a légzésemet. Ennek lényege, hogy folyamatos pozitív légúti nyomást kap a kisbaba tüdeje. Nekem is szükségem volt rá, mert vészes vérszegénység alakult ki nálam, illetve a laboreredményeim sem lettek igazán jók.

Virág két hónapot töltött kórházban, mivel ennyi idő alatt érte el a 2000 grammot, amely ahhoz szükséges, hogy hazaengedjék. A gyors súlygyarapodásban valószínűleg az is közrejátszott, hogy a kislányt már a kórházban anyatejjel táplálták, és az édesanyja otthon is tudta szoptatni. Ennek köszönhetően nagyjából hasonló iramban fejlődött, mint az időre érkezett babák. Virág a koraszülöttségéből fakadóan nem szenvedett semmilyen betegségben, amely kihatással lett volna a fejlődésére. Talán egyetlenegy dolgot tudtak csak visszavezetni korai érkezésére, mégpedig a figyelemzavart.
- Ugyanolyan ütemben fejlődtem, mint a kortársaim. Ám később kiderült, hogy nagyon hiperaktív voltam, ráadásul figyelemzavaros. Ezt a diagnózist ugyan csak felnőttfejjel állapítottuk meg, de szüleim már gyerekkoromban igyekeztek kezelni, így édesanyám hetedikes koromig velem tanult. Idővel aztán megtanultam kontrollálni a dolgokat, ezért később már nem igazán befolyásolta az életemet. Sikeresen elvégeztem a főiskolát, diplomás szakápoló végzettséget szereztem, most szakasszisztensként dolgozom egy tüdőgyógyászati osztályon.


Virág sikeresen ledolgozta kezdeti hátrányát, és ma büszke családanyaként éli a mindennapjait. Ám felnőttként maga is átélte azt, amit édesanyja érzett, amikor az inkubátor mellett állt.
- Mindkét gyermekem koraszülött volt. Levente tíz és fél éves, ő 2400 grammal született, az orvosok azt mondták, hogy nem fejlődött rendesen méhen belül. Krisztián most kilencéves, ő 1910 grammal jött a világra, vele egy egész hónapot töltöttünk a kórházban. Nagyon rémisztő volt átélni ezt az időszakot, még úgy is, hogy szakmabeli vagyok. A várandósságaim alatt semmi probléma nem adódott, de vélhetően a terhességi cukorbetegség, valamint a méhnyakgyengeségem okozhatta a koraszüléseket. Az egyik orvos azt mondta, hogy a hajlam öröklődik, vagyis mivel én koraszülött voltam, így nagy esélye volt annak, hogy a gyermekeim is azok lesznek. A kisebbik fiamnál sajnos fellépett egy oxigénhiányos állapot is, amely hála égnek csak nagyon kis mértékben érintette a beszédközpontját. Vele emiatt jártunk logopédiai kezelésre. Ami még érdekes, hogy mindkét gyermekemnél megjelent a figyelemzavar, ami valószínűleg ugyanúgy visszavezethető a koraszülöttségre. Nagyon sok fejlesztésre járnak a fiúk ma is, illetve beiktattuk az életükbe a sportot, ami igencsak hasznos minden szempontból. Szerencsésnek érzem magam, mert nekünk tényleg sokat segítenek a szakemberek, sőt már a kórházban is rengeteget segítettek az orvosok. A kezdeti hátrányukból mindössze annyi maradt, hogy egy kicsit csúnyán írnak. Ugyan azt mondják, hogy a koraszülött gyerekek körülbelül másfél év idegrendszeri lemaradásban vannak a társaikhoz képes, nálunk ez inkább Krisztiánon látszódik, de ettől függetlenül teljes életet élünk mindannyian.

A legszebb meglepetés voltam

Péter (31) amellett, hogy koraszülöttként érkezett, még egy meglepetést is tartogatott a szülei számára.
- Egészen a születésem pillanatáig nem tudta az édesanyám, hogy egy fia is lesz. A szülőszobában derült ki ugyanis, hogy ikrekkel várandós. Az összes magzati ultrahangon csak a nővérem látszódott, mivel nekem mindig sikerült valahogy úgy helyezkednem, hogy teljesen kitakarjon a testvérem. Tovább nehezítette a dolgot, hogy a szívünk is egyszerre dobogott, így még abból sem tudták megállapítani, hogy valójában ketten vagyunk. Én voltam az egyik legszebb meglepetés az édesanyámnak.

Péter és nővére születése között mindössze tíz perc különbség van, ám a súlyukban ennél kicsit nagyobb volt az eltérés. Míg nővére, Petra 2300 grammal született, addig Péter csak 1900 grammot nyomott.
- A 36. hétre születtünk, és tulajdonképpen nagyon jó egészségi állapotnak örvendtünk. Petra csak egy hetet töltött kórházban, de én majdnem egy hónapig voltam bent. Három hétig feküdtem inkubátorban, mert nagyon besárgultam. De szerencsére anyatejes táplálást kaptam, és a súlyom is szépen gyarapodott. A szülés azonban megterhelte az édesanyámat, mert farfekvéses voltam, és ez a nehezített érkezés még most is kihat a mindennapjaimra. Az orvos ugyanis, hogy segítsen, valószínűleg egy kicsit erősebben húzhatott ki, ennek következtében pedig megsérült a gerincem. Az alsó csigolyám ma is teljesen nyitott, később gerincsérvem lett, és állandó gerincproblémákkal küzdök.
Péter édesanyja nehezen élte meg a szülés utáni heteket, hiszen csak egyik gyermekével térhetett haza. Testvére hiányát valószínűleg Péter is megérezte, hiszen mégiscsak egymás mellett lebegtek az anyaméhben nyolc hónapon keresztül. Kettejük kapcsolata ma is nagyon szoros, gyermekként egymás legnagyobb támaszai voltak.
- A nővéremhez képest az életem csak kismértékben alakult másképp. Például az óvodában vették észre, hogy keverem a jobb és a bal oldalt, illetve diszlexia miatt logopédiára jártam. Petrának semmi hasonló problémája nem volt. Hozzá képest én sokkal később kezdtem el járni és beszélni. Az iskolában, és a tanulásban is egyaránt megmutatkozott köztünk a különbség. Figyelemzavaros voltam, míg neki minden könnyen ment. De hatalmas segítséget jelentett, hogy mindig ott volt velem. Ő írta fel a leckét, jegyezte meg a dolgokat, így nagyon sokat tudott nekem segíteni.

Az évek múlásával azonban ezek a problémák úgymond kikoptak Péter hétköznapjaiból. Húszévesen pedig már saját vállalkozást alapított.
- Az első cégemet nagyon fiatalon hoztam létre, rájöttem ugyanis, hogy nem tudok alkalmazottként dolgozni. Szükségem van a térre, a saját ötleteim megvalósítására. Először galériák építésével foglalkoztam, jól is ment az üzlet, de valahogy mégsem éreztem a magaménak, mivel valamilyen formában mindig függtem másoktól. A második cégem serlegeket gyártott. Ez szintén nagyon jól ment, de valahogy itt is azt éreztem, hogy még mindig nem találtam meg önmagamat. Emiatt hoztam létre mostani vállalkozásomat, egy gravírozó üzletet. Itt megmutathatom a kreativitásomat, sikeresen alkalmazhatom azt, amit az évek során megtanultam. Boldog embernek mondhatom magamat, hiszen azt csinálhatom, amit igazán szeretek.

Lemondtak rólam

Csilla (54) egész életét a küzdelem, az akaraterő és a hatalmas szeretet kíséri végig. Története mindazok számára erőt ad, akik úgy gondolják, hogy nekik már semmi jót nem tartogat az élet.
- Ezer grammal születtem. Azt mesélik, hogy amilyen kicsi voltam, olyan szívós is. Viszonylag hosszú időt töltöttem kórházban és inkubátorban egyaránt. Életem első otthona a kórház lett! Ám a két hónap elteltével sem kerülhettem haza, mivel az édesanyám a születésemkor lemondott rólam. Pedig valójában semmi bajom nem volt: fejlett voltam, minden szervem tökéletesen működött, az egyetlen problémát az jelentette, hogy pici voltam. Bár a régi ápolóim elárulták, hogy nagyon rossz látványt nyújtottam, mivel mindenhol csövek álltak ki belőlem, és a fejem is tele volt tűkkel...


Csilla gyermekkorát nevelőszülőknél töltötte, akik sajátjukként szerették. Semmilyen betegsége nem volt a szokásos gyermekbetegségeken kívül. Vidám, jókedvű, barátságos kislányként nőtt fel.
- A szüleim azt mesélték, hogy nagyon cserfes és mozgékony kislány voltam. Rengeteg sérülést szereztem az állandó rohangálások miatt, így viszont fény derült arra, hogy vészes vérszegénységben szenvedek. Ez az állapot sajnos még most is tart, de gyógyszerekkel kezelhető, és semmiben nem hátráltat.
Gyermekkorában Csilla semmilyen negatív dolgot nem tapasztalt az egészségi állapotát illetően. A vérszegénységen kívül ezt a boldog időszakot nem befolyásolta semmi. Egészségügyileg...
- Kicsivel a tizedik születésnapom után a nevelőszüleim meghaltak egy autóbalesetben, így sajnos nevelőintézetbe kerültem. Itt tapasztaltam meg, hogy milyen gonoszak tudnak lenni a gyerekek. Amikor kiderült a betegségem, illetve az, hogy koraszülött voltam, elkezdtek csúfolni. Emlékszem, sokszor azt mondták rám, hogy visszamaradott. Tizennyolc évesen el kellett hagynom az intézetet, és a saját lábamra kellett állnom. Elkezdtem dolgozni, és sikerült szállást találnom magamnak a munkahelyem közelében lévő szállón.

Csilla erős maradt, és nem hagyta, hogy a betegsége, valamint a családi támasz hiánya romba döntse az életét. Iskolába járt, szerzett magának egy biztos állást, és még a szerelem is rátalált.
- Huszonhárom évesen ismertem meg a férjemet. Egy év múlva eljegyeztük egymást, a következő évben összeházasodtunk. Született három csodálatos gyermekünk, mindannyian egészségesek. A terhességek a betegségem miatt nagyon megviseltek, de vállaltam értük ezt a kockázatot. Soha nem hagytam, hogy eltántorítsanak a céljaimtól, hogy feladjam az álmaimat. Ami pedig a legnagyobb boldogság a világon, hogy megkaptam azt, amire mindennél jobban vágytam: a családomat.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás