2017.02.21. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Csillagmesék

Egy gyönyörű könyv a csillagokról, hogy könnyebben visszataláljunk az égi dolgokhoz és a saját lelkünkhöz.

Családi Lap
2016.11.04  08:00   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Valaha a mesék az égből szálltak alá. Éjjelente az égre (nem képernyőre) bámuló őseink a ragyogó csillagokról szőtték történeteiket, s adták örökül utódaiknak.
Ma már kevesen tudják, hogy a népmesék kacsalábon forgó palotája a Göncöl szekér, hogy a Tündérek útja a Tejút, hogy annak hasadéka a Tündérek fordulója, és hogy a Tündérfő a Szíriusz. A meséinkből ismert Tündér Ilona a Vénusz csillagot viselte homlokán. Ő az, akit a szépség és szerelem istennőjeként tisztelünk, de a Vénusz jelenthet mérget is az asztrológiában. Régi meséink ezt úgy mondták: Tündér Ilona őrzi az élet és a halál vizeinek forrásait.

A mesék elhagyták az eget. Gyakorló asztrológusként (és anyaként) nem nézhettem tétlenül. Régi csillagneveink jelentését ugyan ma már alig tudjuk, s a csillagok útján sem igazodunk el, én mégis megkíséreltem egy csillagmese-könyvet írni. Hátha együtt könnyebben visszatalálunk az égi dolgokhoz és/vagy a saját lelkünkhöz.

E tündérmesét felnőtteknek is ajánlom. Szereplői megszemélyesített bolygók, a mesemondó Neptunuszi Széliával, a világot álmodó lélekkel együtt. Az ő kétségbeesése, és kelekótyasága miatt eshet meg a baj, hogy Tündér Ilona vizei összemosódnak. S hogy hőseink hogyan keverednek ki e bajból, annak története épp annyira mese, mint amennyire a mi létünkről szól.





A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás