Kell a nőnek kimenő?

Minimális időt fordí­tanak magukra a magyar nők, a fontossági sorrendjük legvégére helyezik önmagukat – derült ki a Richter Gedeon Nyrt. Nőnek lenni jó programja keretében végzett kutatásból. A megkérdezett nők többsége szerint kimondottan jó nőnek lenni, harmaduk azonban nem í­gy érzi, amit főként a leterheltséggel magyaráznak. A Terézanyu pályázat tavalyi í­rásaiból is kiderült, hogy a nőknek számtalan területen kell helytállniuk, kimerültek, fáradtak, ezért idén adta magát a téma, hogy arról kérdezzék őket, mit jelent számukra kikapcsolódni. Vajon szánnak-e időt önmagukra, milyen érzéseik, vágyaik vannak, ha arra gondolnak, hogy kell-e a nőnek kimenő. Ezúttal már nemcsak egyéni í­rásokat várnak, hanem olyan közösségek történeteit is, melyekben a nők egymást támogatva töltődhetnek.

Törődnek magukkal eleget a nők?

A Terézanyu pályázatra tavaly rekordszámú í­rás érkezett: több mint 500 nő í­rt arról, hogy miért dolgozik, mit jelent számára a munka. Az í­rások 80%-a arról szólt, hogy a nők agyondolgozzák magukat, a család, a gyerekek, a munka, szinte minden idejüket leköti, már az is ajándék, ha megállhatnak pár percre, vagy alhatnak egy jót. „És ezt várod. A pillanatot, mikor mind alszanak, és gyönyörűek. Csend van. Béke… és megfogadod, hogy majd holnap. Aztán kezdődik elölről” – mesél a napi mókuskerékről Sárkány Zsófi, az egyik tavalyi dí­jazott.

A Terézanyu pályázatot támogató Richter Gedeon Nyrt. kutatása is rámutat, hogy a nők döntő többsége, minden mást előtérbe helyezve, alig fordí­t időt és energiát saját magára.
„A nők a család tartópillérei, felelősek a családtagok jólétéért, egészségéért, de a saját testi és lelki egészségükre is figyelniük kellene, hiszen csak akkor tudnak helytállni, figyelni másokra is. A kutatásunkból az is kiderül, hogy a nők szerint azért jó többek között nőnek lenni, mert gondoskodhatnak másokról, ugyanakkor éppen emiatt önmagukra sok esetben egyáltalán nem jut idő. A Terézanyu pályázattal – ami a Richter a nőkért programunk része – erre a problémára szeretnénk felhí­vni a figyelmet” – mondta Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője.

A túlhajszoltság is közrejátszik abban, hogy már a 40-es éveik felé járó nők körében is megnő a szí­v- és érrendszeri betegségek és valamely „női rák” kialakulásának esélye. Az elhí­zás is számos súlyos betegség melegágya, miközben a túlsúly-statisztikát vezetjük Európában. A kikapcsolódás hiánya bizonyí­tottan megbetegí­t, nem kellene megvárni, hogy egy komolyabb betegség kényszerí­tsen pihenőre.

„Hihetetlen logisztikával laví­roztam a munka, a család, a háztartás között. Sokszor éreztem, hogy nem bí­rom mindezt a munkával együtt… Egy idő után egyre többször éreztem magam fáradtnak. Szerettem volna többet pihenni és egyre csak arra vágytam, hogy egész nap alhassak. Aztán egyik napról a másikra megkaptam a „pihenést “. Negyvennyolc óra alatt lebénultam” – í­rta egy tavalyi dí­jazott, Weiszhauptné Fodor ígnes.

Sajnos nem könnyí­ti a helyzetet az sem, hogy a női kimenővel kapcsolatban számtalan előí­télet él. Vajon otthagyhatja egy anya pár órára a gyerekeit, elmehet-e a barátnőivel csevegni, netán eltölthet egy-egy hétvégét a család nélkül, lelkiismeretfurdalás nélkül? Mit szól ehhez a férje, a társadalom? Egy anya ilyet nem tehet, hallani sokszor. ím az egyedülálló nők sincsenek jobb helyzetben, mikor azt hallják: neked könnyű, nincs családod, megtudnád milyen nehéz, ha lenne. Pedig sokan csak magukra számí­thatnak, sokszor kell plusz munkát vállalniuk, hogy az egykeresős háztartásukat fenntartsák. Az állandó készenlét, pörgés, szervezés mellett sok nőnek már az alvás is kikapcsolódásnak számí­t.

A női közösség támasz és erőforrás is egyben

Az elmagányosodás is egy létező probléma a nők életében, sokszor későn veszik észre, hogy mennyire magukra maradtak. Kirepülnek a gyerekek és mikor már kimozdulhatnának nincs kivel, nincs hova, a közösséghez való tartozás ebben is segí­thet. Ezt ismerték fel a Terézanyu pályázat kií­rói, mikor úgy döntöttek, hogy az egyéni történetek mellett várják azok történetét is, akik egy közösséget létrehozva, vagy ahhoz csatlakozva teremtették meg maguknak a feltöltődést.
„A Richterrel közös szí­vügyünk, hogy a közösségek felé is nyissunk. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre jobban hiszek a női közösségek összetartó, támogató erejében, s ezt a lányaimnak is szeretném átadni. Nem véletlen, hiszen a Terézanyuk már több éve összejárnak, í­gy saját példám is van arra, milyen erő van a közösségben, micsoda támaszai lehetnek egymásnak a nők. Azt szeretnénk, ha mesélnének magukról, hogy milyen közösségük van, vagy éppen hogyan és miért hozták létre a csapatot, és persze mit ad mindez nekik? Ez a közösség lehet bármilyen, sportolhatnak, hí­mezhetnek, recepteket oszthatnak meg, vagy lehet egy olvasókör is” – mondja Rácz Zsuzsa, í­rónő a Terézanyu pályázat megálmodója.
A kií­rók a 3 dí­jazott közösségi történetből filmet készí­tenek, melyet a nagyközönségnek is bemutatnak. A történetekkel inspirálni szeretnék a nőket, hogy merjenek lépni, és támogassák egymást, hiszen ez mindannyiunk érdeke.

Hétéves a dí­j

A Terézanyu pályázatra eddig több mint 2500 í­rás érkezett, ami azt mutatja, hogy egyre több nő meri nyí­ltan felvállalni az érzéseit, mindennapi küzdelmeit. A pályázat kií­rói idén is őszinte vallomásokat várnak, nemcsak a sikersztorik érdeklik őket, hanem a megoldáshoz vezető út is: a valódi vágyak, a beteljesülés, vagy éppen ennek a lehetetlensége. A pályázat feltételei a régiek, a vallomásokat a pályázóknak egyes szám első személyben kell megí­rniuk, terjedelmük maximum 5000 karakter lehet.
A pályaművek leadási ideje 2016. március 20.
A nyerteseket a zsűri tagjai: Beke Zsuzsa a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője, D. Tóth Kriszta í­rónő, Dobó Kata szí­nésznő, Pásztor Anna énekesnő, és Rácz Zsuzsa í­rónő választja ki. A felolvasással egybekötött dí­játadó március 31-én lesz.

Megosztom