2017.11.23. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

Nem születünk előítéletekkel

Másságról, előítéletekről és elfogadásról őszintén.

Orosz-Lendvai Hajnalka
2015.11.27  14:42   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Miért kell naponta a megkülönböztetéssel szembesülnie annak, aki egy kicsit is kilóg a sorból? Kövér, hajléktalan, szemüveges, homoszexuális, szeplős, fogyatékkal élő... A sort még folytathatnánk, amikor arról beszélünk, miért rekeszthet ki valakit a közvetlen környezete vagy akár a társadalom egy része. Miért olyan nehéz sokak számára az elfogadás?
Lakatos Márk stylist nemrégiben kezdeményezést indított a szeretet, a tolerancia és az elfogadás jegyében. Ő maga sok évvel ezelőtt, környezete és a nyilvánosság előtt felvállalta nemi irányultságát. Édesapjával éppen autóval utaztak, amikor lezajlott az a bizonyos beszélgetés. Ugyanakkor nem csak a család tudja, hiszen egyáltalán nem csinál titkot belőle, hogy saját neméhez vonzódik. A stylist ezeket a lépéseket az életében hasznosnak és utólag feltétlenül fontosnak tartja, ennek ellenére másoknak nem szokott tanácsot adni. Szerinte mindenkinek saját döntése alapján kell élnie az életét. A kirekesztés ellen azonban fel kell lépni, a sztereotípiákkal szembe kell menni, és nyitottságra kell ösztönözni az embereket. Lakatos Márk kampányát a KIOSK-ban debütált „Zsuzsi-e vagy?" című dal és videoklip szemlélteti.

A világ attól szép, hogy sokszínű

- A társadalom rendkívül intoleráns, aki egy kicsit is másképp viselkedik, azt azonnal negatív jelzővel illetik - magyarázza Márk. - Érdekes az is, hogy hazánkban bizonyos szavak már teljesen elváltak eredeti jelentésüktől, és szitokszóként funkcionálnak, mert nem az a lényeg, hogy mint mondunk, hanem az, hogy hogyan. Ezért tartom fontosnak az eredeti dalt, ám az a káromkodás miatt nem mindenhol jelenhetett meg. Úgy gondoltam, maga a mondanivaló viszont annyira értékes, hogy meg kellene tartani úgy, hogy „megszelídítjük" kicsit a szöveget. Az egész egy hatalmas geg, egy paródia, szerencsére sokan vették a lapot. A klip továbbgondolása a 5forLove - Rights for Love (Harcolj a szeretetért - Jog a szeretetre) kezdeményezés, amelynek üzenete, hogy üdvözöljük, köszöntsük a szeretetet. Ez nemcsak hazánkban, hanem nemzetközileg is fontos téma, hiszen a világban sok helyen még mindig korlátozzák, ki hogyan szerethet. Bizonyos helyeken a melegeknek vagy éppen a különböző népcsoportokhoz tartozó szerelmeseknek akár az életüket is félteniük kell íratlan szabályok miatt.
A kezdeményezést augusztusban a Sziget Fesztivál közönsége is megismerhette, ami azért volt hasznos Márk szerint, mert egy felszabadultabb légkörben mindenki sokkal jobban reagál, elfogadóbb tud lenni. - A valóság minden esetben sokkal cizelláltabb. Gyakran leegyszerűsítjük a világot, sajnos nem tudunk vitatkozni egymással, pedig kellene. Az ellentétes véleményeknek együtt volna helyük, célravezetőbb lenne ezeket normálisan ütköztetni ahelyett, hogy lövészárkokat ásnánk, és megindulna a gyűlölködés. A világ attól szép, hogy sokszínű, és minél inkább elfogadnánk ezt, annál békésebben élhetnénk együtt - vallja a stylist.


A kulcs a feltétel nélküli elfogadás

Vajon miért olyan intoleráns az emberek nagy része? Miért nem tudják megfelelően kezelni, ha vannak, akik valamiben mások? Benes Andrea pszichológus szerint minél inkább hasonló hozzánk valaki, annál ismerősebbnek gondoljuk, ezért elfogadóbbak leszünk vele. Ellenben, ha valaki vagy valami ismeretlen számunkra, azt kiszámíthatatlannak érezzük, és meginog a biztonságérzetünk. - Ennek legtöbbször az az oka, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban nem rendelkezünk kellő információval. A számunkra új vagy a megszokottól eltérő dolgokat megpróbáljuk beilleszteni a már meglévő tapasztalataink közé, ezért azonnal „elméletet" gyártunk róluk. A legnagyobb probléma az, hogy ezt sokszor anélkül tesszük, hogy megvizsgálnánk a valóságot. Sztereotípiákra támaszkodunk, amelyek sokszor negatívak, és ebből lesz az előítélet, amelyet később már nehéz megváltoztatni.


Az előítélet gyakran agresszióval jár együtt. Enyhébb esetben verbális formában nyilvánul meg, ám előfordulhat, hogy tettlegességig fajul. A kirekesztés is az agresszió egy formája, amely már egészen kis korban megfigyelhető, például amikor az óvodában, iskolában kiközösítik a szemüveges/duci/vörös hajú/szeplős gyerekeket. Az előítéletek elsajátításában leginkább a tanulás, a tapasztalat és az értékrend kap szerepet, tehát nem így születünk. Ezáltal a tolerancia tudatosan fejleszthető, változtatható. Léteznek erre vonatkozó tréningek, technikák, ha valaki hajlandóságot érez magában, sokat változtathat a hozzáállásán. A társadalom jelentős része előítéletekkel viseltetik azokkal szemben, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Éppen ezért sokan nem merik felvállalni, ezzel pedig megnehezítik a saját életüket. Az, hogy valaki mikor ébred tudatára szexuális beállítottságának, alapvetően a kamaszkorral függ össze, mert a pszichoszexuális fejlődés ezen szakaszában ébred fel ösztönösen a nemi vonzalom. Ám az azonos neműek iránti vágy elfogadása sokszor problémás. Aki erre ráébred, az kétféleképpen reagálhat: felismeri, és magában tudatosítja, vagy megpróbálja elfojtani. Felülírva ösztönös vágyait, a társadalmi elvárásoknak igyekszik eleget tenni azzal, hogy szándékosan a másik nemmel alakít ki szerelmi viszonyt.

- Ha valaki elnyomja magában, hogy valójában a saját neméhez vonzódik, az egyfajta diszkomfortérzetet okoz magának, amely végigkísérheti az életét - mondja a pszichológus. - Az első és legfontosabb lépés, hogy önmagával szemben felvállalja, és el tudja magát így fogadni. Amennyiben valaki önmagát sem fogadja el, akkor elakadás történik, és nem zárul le a pszichoszexuális fejlődés. Hogy később kivel osztja meg az érzéseit a környezetében, az már egyéni döntés. Ám ha valaki ezt egyáltalán nem vállalja fel kifelé, akkor a későbbiekben nehezen fog tudni teljes életet élni, például azonos neművel ismerkedni, párkapcsolatot kialakítani. Ha nem tudja, hogy hogyan kezdjen neki a „coming out"-nak, (azaz a kifelé felvállalásnak), akkor különféle tanácsadó fórumokon keresztül sorstársaktól vagy szakemberektől kérhet segítséget. Úgy vélem, a felvállalás kapcsán gyakran a közvetlen környezetben élők is segítségre szorulnak. Nemcsak azzal kapcsolatban, hogy hogyan dolgozzák fel a hírt, hanem hogy miként kellene erre jól reagálniuk. A legfőbb támasz ebben az esetben a család, a kulcs pedig a feltétel nélküli elfogadás. Ha megértően tudnak viszonyulni ahhoz, aki a saját neméhez vonzódik, akkor segítenek feloldani benne azt a szorongást és félelmet, amellyel akár már hosszú ideje együtt él. Elképzelhető, hogy egy szülő a bejelentést traumaként éli meg, ám ha arra irányítja a figyelmét, amilyennek a gyermekét a bejelentés előtt ismerte, és rájön, hogy ezek a tulajdonságok nem változtak meg, akkor az érzések sem változhatnak meg. A szeretet ugyanaz marad, mint ahogy az is, akit szeretett.


Hazai gyakorlat

A világ egyes részein olyannyira elfogadott a homoszexualitás, hogy bizonyos helyeken az azonos neműek még egybe is kelhetnek. 2015 nyara óta például a melegek az Egyesült Államok egész területén legálisan házasodhatnak, ám hazánkban más a helyzet. Dr. Osváth Béla jogász erről és az örökbefogadásra vonatkozó szabályokról beszélt lapunknak.
„Az örökbefogadást a Ptk. 2013. évi V. tv, ezen belül a 4. könyv, a családjogi rész szabályozza részletesen. Itt láthatjuk, hogy mi az örökbefogadás célja, melyek a feltételei, egyáltalán ki élhet ezzel a lehetőséggel, milyen gyermeket lehet örökbe fogadni, illetve a joghatásokról is rendelkezik. A Ptk. akként rendelkezik, hogy az lehet örökbefogadó, aki a 25. életévét betöltötte, cselekvőképes, mindezek mellett közte és az örökbefogadott gyermek között legalább 16, legfeljebb 45 év korkülönbség lehet. Nem fogadhat örökbe az, akitől a szülői felügyeleti jogot jogerősen megvonták, akinek gyermeke tartós vagy átmeneti nevelésben részesül és az sem, akit jogerősen eltiltottak a közügyektől. Az örökbefogadást nem a bíróság, hanem a gyámhatóság engedélyezi. A jogi szabályozás tehát nem tér ki az azonos nemű párokra és a házasságkötést sem írja le feltételként, ennek ellenére a hazai gyakorlat az, hogy szinte minden esetben házaspárok kapnak gyermeket. A törvény pedig kimondja: akkor jön létre a házasság, ha egyidejűleg jelenlévő nő és férfi az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy házasságot kíván kötni a másikkal. Bizonyos külföldi országokban engedélyezett az azonos neműek házassága, és van, ahol az örökbefogadás is. Magyarországon a jelenlegi törvények alapján az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatot köthetnek."






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás