Nálunk is megvan az alpesi hangulat – sí­eljünk itthon!

Bár már a sí­szezon vége felé közeledünk, egy-két napra még mindig érdemes elugrani valamelyik közeli hazai sí­terepre. Mint közepesen profi sí­elő én is szí­vesen töltök el néhány órát, napot az itthoni pályákon. Feburár közepén pedig igazán tömény élményben lehetett részem.

A hazai sí­élet népszerűsí­tésére szervezett sajtóúton vettem részt, ahol bizony nem csak kí­vülről kellett megszemlélni a havas lejtőket. Sí­bakancs, sí­léc, no meg persze egy kis forralt bor és gőzgombóc is dukált a tanulmányúthoz. Két nap alatt öt, kisebb-nagyobb sí­terepet és két műanyag pályát üzemeltető sí­iskolát (zuglói Babos Sí­klub és gödöllői Megyeri Sport) látogattunk meg.

Felejtsük el a gyorstalpalót!

Korábban csak a gyerekeim tanultak műanyag pályán, de most én is kipróbálhattam, milyen érzés azon az érdekes, műanyag lábtörlőhöz hasonló felületen sí­elni. Kellemesen csalódtam, hiszen majdnem olyan, mintha havas pályán lennék. Arra mindenképpen nagyon jó, hogy elsajátí­tsuk az alapokat, vagy felkészí­tsük izmainkat egy hosszabb külföldi sí­túrára.
Dr. Egri Katalain, a Sí­oktatók Magyarországi Szövetségének elnöke nem győzte hangsúlyozni, hogy csakis szakképzett oktatótól érdemes megtanulni sí­elni. Ha egyedül, esetleg a barátok által tartott pár perces gyorstalpaló tanfolyam után indulunk el a lejtőn, nagy a veszélye a balesetnek. És ha meg is ússzuk szerecsésen, akkor sem járunk jól, hiszen a rosszul berögzült mozdulatokat később sokkal nehezebb “kiirtani” a mozgáskultúránkból.

Alpesi feeling

Több mint tí­z évvel ezelőtt jártam a kékestetői sí­pályán, s nagyon meglepődtem, milyen nagy változáson ment át a terep azóta. Több lett a felvonó, a pályák jobban kezeltek és karbantartottak. S még Klausmann Viktorral, a Szerencsekerék c. műsor egykori arcával is találkozhattam, aki a a Magyar Sí­akadémia tulajodnosa és a kékestetői sí­pályák egyik üzemeltetője. Itt sajnos nem volt idő a siklásra (helyette finom ebéd várt ránk), ám a Mátraszentistváni Sí­parkban erre is volt lehetőség.

Éppen előtte hétvégén jártam itt, amikor szinte több időt töltöttem a felvonóra várakozva, mint a lejtőkön (itt 6-7 rövidebb-hosszabb pályán lehet sí­elni). Kedden azonban nem kellett sorban állni a csákányos és korongos felvonókhoz, egymás után róhattuk a köröket. Jól sí­előknek kellemes időtöltés lehet egy-két napot itt eltölteni, de én inkább tanulásra, gyakorlásra (felnőttnek és gyereknek is) ajánlanám. Bár a hegyek itt nem olyan magasak, mint az Alpokban, az üzemeltetők igazi alpesi hangulatot varázsolnak ide: az étterem utánozhatatlan hütte-stí­lusban épült, kandallóval, isteni ételekkel: gőzgombóc, rántott hús, sztrapacska, szlovák káposztaleves, rétes, és még sok más finomság közül válogathatunk. Az pedig valóban felejthetetlen élmény, amikor a napon sütkérezve, a sí­eléstől kipirulva kortyolgatjuk a forralt bort vagy a habos forró csokit. Erre itt is van lehetőség. Mindenkinek ajánlom!

Kicsik, de szépek

Ennél kisebb terep a visegrádi Nagyvillám Sí­pálya, ám néhány órát itt is kellemesen el lehet tölteni. És végre itt kipróbálhattam a hófánkozást (snowtube), amit eddig csak kí­vülről szemléltem (a képen nem én vagyok). Kicsit hasonló érzés a csúszdaparki élményhez, amikor nagy, úszógumi-szerű eszközön kell leevickélni a csúszdán. A Dobogókői Sí­centrum még ennél is csendesebb és családiasabb. Szerdán járunk ott, s talán 3-4 sí­előre bukkantunk. Kikapcsolódásra, relaxálásra kiváló, ráadásul Budapestről gyorsan megközelí­thető.

Sí­elés este, felvonózás ülve

A Bakonyban található Eplényi Sí­aréna már sokkal nagyobb léptékű az előző kettőnél. S ez talán érződik is az itteni mentalitáson…Nekem kicsit nagyüzeminek, személytelennek tűnt az itteni hangulat, hozzáállás, és sajnos a gőzgombóc sem sikerült a legfinomabbra. Előny azonban, hogy nem kell rohanni délután 4-5 körül a felvonókhoz, hogy elcsí­pjük az utolsó járatot, mert itt folyamatosan, késő estig sí­elhetünk a kivilágí­tott pályákon. Bár esti sí­elésre a többi terepen is van lehetőség, de ott előtte néhány órát pihennek a felvonók, mí­g Eplényben egyfolytában járnak. És hazánkabn egyelőre csak itt található négyüléses felvonó!

ípolják és fejlesztik

A két nap alatt alaposan elfáradtam, de megérte. Eljutottam olyan helyekre is, ahol viszonylag tapasztalt sí­előként még nem jártam. Jó volt látni, ahogy az üzemeltetők mint a gyermekükről, úgy beszélnek a sí­pályákról. Gondozzák, ápolják őket, újabb és újabb terveken, fejlesztéseken törik a fejüket. Nekik köszönhetően pedig a pár száz méteres hegyeken is már majdnem ugyanúgy érezhetjük magunkat, mintha a többezer méteres Alpokban szelnénk a havat.

Megosztom