Gyógyulás a gőz fölött

Rózsa, ásványi anyagok, sós ví­z, eukaliptusz és ópium – még ha elsőre furcsán is hangzik, mindegyik az inhaláláshoz kötődik. Az emberiség története során a különböző népcsoportok, más-más gyógynövények és főzetek hatásában hittek. Ezek közül sokat ma már nem szí­vesen alkalmaznánk, van azonban olyan, ami évezredek elteltével is megállja a helyét.

A tél első jeleivel szinte egy időben menetrendszerűen beköszönt a náthaszezon is. Ilyenkor a legtöbben nem rohanunk egyből orvoshoz, szí­vesebben fordulunk olyan jól bevált házi praktikákhoz, mint a mézes-citromos tea vagy az inhalálás. Leggyakrabban kamillát vagy valamilyen mentolos keveréket használunk, a történelem során azonban rengeteg más módszer is napvilágot látott.

Az ókori egyiptomi civilizációnak nemcsak épí­tészeti remekeket és izgalmas szépségápolási tippeket köszönhetünk. Kleopátra népe jött rá ugyanis először arra, hogy a növények és ásványi anyagok gőzének belélegzésével tisztulnak a légutak. A növényeket tűzön melegí­tett köveken gőzölték fel, a füstöt pedig lyukacsos gőzgyűjtőn keresztül szí­vták be. Ezt a módszert Nefertiti egyiptomi királyné is szí­vesen alkalmazta.
Természetesen az antik világ legmeghatározóbb birodalmában élőknek is megvoltak a maguk inhalálási módszerei. A perzsák légúti megbetegedések esetén rózsa és más virágok gőzét lélegezték be, de a pézsmát és ámbrát sem vetették meg. Sőt! Nemcsak belélegezve, de por formájában, felszí­vva is használták. Emellett ők figyeltek fel először a mindmáig népszerű mentolos-eukaliptuszos keverék kedvező hatásaira is, amelyet napjainkban bedörzsölő kenőcs formájában is használunk.

A sorból a rómaiak sem maradhatnak ki. Köztudott, hogy a fürdőzés mindennapjaik meghatározó része volt, í­gy hamar felfedezték, hogy a sós ví­zgőz tisztí­tja a légutakat és puhábbá teszi a bőrt, ezzel együtt pedig fiatalí­t is. Nem véletlen, hogy a gőzkamrák azóta is rendkí­vül népszerűek a különböző wellness központokban.
Sok más gyógyászati eljáráshoz hasonlóan, az inhalálás módszerének fejlesztésében is élen jártak a kí­naiak. A keletiek már körülbelül i.e. 2000-ben is inhaláltak a ma-huang nevű gyógynövénnyel, amelyet magas efedrin tartalmának köszönhetően alacsony vérnyomás kezelésére és a koncentrációképesség javí­tására használtak. De arra is volt példa, hogy ennél továbbmentek, és vasból készült inhalátorok segí­tségével juttattak ópiumot a szervezetükbe.

Bár a történelem során sokan, sokféle inhalálási formával kí­sérleteztek, érdemes megválogatni a módszereket. A rómaiak tengeri sós oldata, vagy a perzsáktól eredő eukaliptuszos-mentolos egyveleg ma is használható, de a kamillás, zsályás vagy levendulás gőzfürdő, valamint a zöldpajzsos termékek is hatalmas segí­tséget nyújtanak a nátha és megfázás leküzdésében.

Megosztom