ThetaHealing – Az öngyógyí­tás művészete, 2. rész

Sokszor indult neki az új szerelemnek úgy, hogy most ez lesz az igazi és örökké fog tartani? Aztán mégis csalódott? Úgy gondolja, hogy örök szerelem és lélektárs csak a mesében létezik? Most azt szeretném megmutatni, miként hozható létre az örömteli boldogság megtapasztalása a ThetaHealing segí­tségével.

A szerelmünk keresése közben az a legfontosabb, hogy szeressük magunkat! Hogy fontosak legyünk önmagunknak, és ezt ki merjük mutatni, meg tudjuk élni anélkül, hogy lelkiismeret-furdalásunk lenne. Minél jobban szeretjük magunkat, annál jobban tudjuk szeretni a társunkat. Giccsesnek tűnik? Nem az! Csak nem megszokott! Régen az anyák gyereket neveltek, az apák családfenntartó szerepe sem engedhette meg a romantikát, az érzelmek mélyebb megélését.

Jánosnék és Gézánék
A szüleink nem tudtak minőségi időt tölteni egymással. Nem tudták lemásolni a szüleiktől, hogyan kell ajándékozni. Nem lehetett nyí­ltan szexuális témákról beszélgetni, mert hiszen csókot is csak lopták! Nem dicsérgették egymást, mindenki végezte a saját dolgát. Mézeshetekről beszéltek, nem mézeséletről… A birtoklás annál divatosabb volt! Mindenkinek asszonya és ura volt, és sorban lettek a Jánosnék és Gézánék, amiben feloldódott a nő személyiségének lényege, fontossága. í“riási teret kapott a hölgyek elnyomása, mí­g a férfiakat minden területen éltették. ím ez akár az erősebbik nem terhére is válhatott hosszú távon, s szerencsére a nők sem akartak tanulatlanok és vélemény nélküliek maradni. ím mindezek ellenére egyértelmű, hogy mára a férfiak és a nők is megnehezí­tették a dolgukat a társkeresésben.

Találjuk meg a lélektársunkat!

A minták generációs szinten öröklődnek. Sok nő azt hiszi – mivel a DNS-ünkben hordjuk -, hogy agresszí­v viselkedés, ha nemet mondunk valamire. Azt gondoljuk, hogy kiállni magunkért férfiprivilégium. Azért érdemes foglalkozni a mintákkal, mert ezeket a hitrendszereket jelení­tjük meg az életünkben, hiszen hordjuk a tudatos és tudattalan elménkben egyaránt. Vágyunk a lélektársra, arra az első pillanatban felismerhető, nekünk rendelt személyre, akivel nagyon erős vonzást érzünk egymás iránt, akivel megteremthetjük az örömteli kapcsolatban megélt boldogságot, akivel tudunk egy irányba fejlődni. De csak akkor érkezik meg az életünkbe, ha magunkat felkészült állapotba hozzuk az önmagunk szeretete által.

A ThetaHealing segí­tségével rátalálhatunk arra, milyen tudattalan blokkok, programok állnak az útjában annak, hogy a lélektársunk beléphessen az életünkbe. Gondoljuk végig, milyen külső és belső jegyeket, tulajdonságokat szeretnénk megjelení­teni a társunkban és magunkban, aminek szintén elengedhetetlen követelménye, hogy szeressük magunkat. A ThetaHealing technikájával azonnal és könnyen – drámák nélkül – megjelení­thetjük ezt a hiányzó érzést.

A párom
Egy ismerősöm mesélt a párjáról, úgy 15 évvel ezelőtt. Nagyon tetszett a szó: párom… Azóta népszerűvé vált a kifejezés, pedig párja a cipőnek és a zokninak van. Vajon jót tesz egy kapcsolatnak, ha egymás párjává akarunk válni? Mennyire elfogadható, ha olyanná akarjuk tenni szí­vünk választottját, mint amilyenek mi vagyunk, hogy az a párunk lehessen? Mennyit tudunk egymás párjaként tanulni egymástól? Párként fejlődhetünk a kapcsolatban?
Mire biztatnám az olvasót?

Arra, hogy merjen még nagyobbat gondolni! Minden embernek van vállalása, feladata az életében, ehhez tartozik egy „isteni pár”. Lélektársból több van, körülbelül húsz egy életre, akik folyamatosan közelednek felénk, hisz a tudattalanunkban lévő hitrendszerünk felismeri a másikat, ezért vonzódunk egymáshoz, hogy közösen meglépjünk egy fejlődési szintet. Épp ezért felesleges a sóvárgás a lélektárs iránt, csak lassí­tja a folyamatot, mert mindenképp megérkezik. Isteni társból azonban kevesebbet í­runk magunknak. Az elérésük egyértelműen a fejlődésünk eredménye, ami mindennél fontosabb.
Legyünk tisztában azzal, hogy milyen tapasztalásokat teremtünk az életünkben. Mindig van választásunk, éljünk ennek az erejével. Semmiképp se mondjunk le életünk egyik értelmének a megéléséről, a boldogságról!

Megosztom