2019.06.20. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Iskolai erőszak - van megoldás?

Mi az oka a gyakran elhatalmasodni látszó helyzetnek, és mely megoldások a leghatékonyabbak?

Gyurkó Szilvia
2014.07.18  15:44   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Az iskolai erőszakról sok szó esik mostanában, és legalább annyi ellentmondásos hír lát napvilágot, mint amilyen sokféleképpen neveljük, fegyelmezzük, féltjük gyerekeinket. De mi az oka a gyakran elhatalmasodni látszó helyzetnek, és mely megoldások a leghatékonyabbak?
Nincs általánosan elfogadott meghatározása az iskolai erőszaknak, ezért mindenki saját tapasztalatai, korábbi élményei és egyéni meggyőződése alapján reagál, ha meghallja a kifejezést. Egy 2009-ben végzett iskolaierőszak-kutatás során az egyik pedagógus például így nyilatkozott erről: „Két csoportra lehetne osztani az iskolai erőszakot: az egyik a gyerekek közötti, amely mindig volt és lesz is. A másik a tanárok és diákok közötti. Illetve van még egy típus, a lappangó módon jelenlévő erőszak, ami nem tettlegességben nyilvánul meg és gyakorlatilag tetten érhetetlen. Ez szerintem sokkal veszélyesebb."
Olyan kérdések is felmerülnek, hogy vajon iskolai erőszak-e, ha a buszmegállóban hajba kap két diák egy olyan konfliktus miatt, amit szünetben nem tudtak rendezni, illetve, hogy mit kezdjünk azokkal a helyzetekkel, amikor egy gyerekkel szembeni vélt vagy valós sérelem miatt a felháborodott rokonok a lakásán felkeresik a tanárt, és megfenyegetik, esetleg bántalmazzák is?
Ha az iskolai agresszió fogalma körül bizonytalanság uralkodik, akkor természetes, hogy arra sincs egyértelmű válasz, kinek a feladata az erőszakos, zaklató helyzetek kezelése és megelőzése. Illetve hol húzódik a határ a csíny és a bűn között?

Együttműködés nélkül nem megy

Valójában nincs egyetlen válasz a kérdésekre. Vannak jó gyakorlatok, illetve néhány olyan is, amely nem működik. A sikeres megközelítések között első helyen kell említeni azokat a programokat, amelyek az iskolai erőszakot komplex jelenségként szemlélik, tehát elfogadják, hogy a gyermek és családja jellemzői, az oktatási intézmény működése, az iskolát körbevevő segítőrendszerek állapota a legmeghatározóbbak, ha a kockázati tényezőket kutatjuk.

A korábban már idézett kutatásban az egyik pedagógus a probléma komplexitását így fogalmazta meg: „Az egyik oldalon van a frusztrált gyerek, a másikon a frusztrált tanár. És ott vannak az oktatáspolitikai ellentétek is. A lehetőségeim a kooperatív oktatásra nagyon szűkösek. Az gyakorlatilag nem lehetséges, hogy egy problémás osztályban heti 22 órában használni tudjam a segítő technikákat." Egy iskolaigazgató pedig - más oldalról megközelítve a problémát - arról nyilatkozott: „A szakemberképzéssel is probléma van. Azok a szociálpszichológusok, pedagógusok, akik az én iskolámba jönnek gyakorlatra, biztos, hogy nem tudják, milyen céljaik vannak, miért ezt a pályát választották. A főiskola nem tanít módszereket arra, hogy a problémás gyereknél vagy a konfliktusoknál hogyan kell működni. A tanárok többsége elvárja, hogy a gyerekek az ő szükségleteik szerint működjenek, de valójában nem akarják vagy nem tudják az új technikákat alkalmazni."

A kockázati tényezőket vizsgálva látszik, hogy például a gyermek neme - a fiúk hajlamosabbak a fizikai erőszak alkalmazására, míg a lányokra inkább a kirekesztés és a verbális bántalmazás jellemző -, a személyisége, vagyis az, hogyan éli meg a szorongást keltő helyzeteket; a gyermek saját erőszakélményei, hogy elszenved-e testi fenyítést, tanúja-e családon belüli erőszaknak, fontos tényezők az iskolai erőszak, zaklatás kialakulásában. Ezt tovább fokozhatja, ha az iskola és a szülők között nem alakul ki partnerségi viszony, és a család nem részese az iskolai életnek. Amikor az iskola nem találja meg a nyelvet a szülőkkel történő párbeszédben, azzal súlyosan gyengíti saját pozícióját, és elveszíti az egyik legfontosabb partnerét, akinek segítségével az iskolai konfliktusokat megelőzni és rendezni lehet.

Félreértés ne essék, az ellenőrzőben való üzengetés, és szülői értekezleteken adódó öt percek, amikor nem adminisztratív kérdésekről van szó, nem tekinthetők sem sikeres, sem pedig hatékony eszköznek a szülők bevonására. Ha egy gyerek rendszeresen nem jelenik meg az iskolában, akkor ebben az ügyben nemcsak a gyerek, az osztályfőnöke, a szaktanárok érintettek, hanem a szülő és a tágabb család is. Egy angol kezdeményezésben például a nagyszülőket szervezték csoportba, a notórius lógókért ők mennek el, és viszik el őket iskolába.

Egyrészt, mert nekik van idejük a kapuig kísérni őket, másrészt a gyerekek általában más, jobb viszonyt ápolnak a nagyszülői generációval. Harmadrészt pedig sok esetben pont azt a szükségletét elégíti ki a renitens gyereknek, amiről a lógás is szól: Figyeljetek rám!

A szülők és a gyerekek kapcsolatában érzékelhető leggyakoribb problémát az egyik pedagógus így fogalmazta meg. „Egy szülő a gyermekével kapcsolatos probléma említése esetén azt mondta nekem: Ne haragudj, nekem nincs időm ezzel foglalkozni. Én dolgozom." Míg egy gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó szakember arról nyilatkozott: „A pedagógus azt mondja, hogy már csak azért sem engedi be a szülőt. Ha az elején nem élt a beszoktatásban ezzel a lehetőséggel, akkor a későbbiekben már csak azért sem vehet benne részt. A szülők pedig gyermekmegőrzőként tekintenek az intézményre. Azt érzem, hogy mindenki hárít: nincs időm, rohanok, nem foglalkozom ezzel."

De nem csak a szülők és a tágabb család tekintetében fontos a partnerség. A gyerekek és más iskolapolgárok - beleértve a menzás néniket és a portást - között is láthatatlan szerződés köttetik az iskola elkezdésekor. A gyerekek kitűnő érzékkel mérik fel, hogy hol vannak a határok, illetve azt is, hogy komolyan be kell-e tartani a szabályokat.

Zéró tolerancia

A második fontos alapelv, hogy önmagában a büntetéssel nem lehet jól kezelni, és még kevésbé megelőzni az iskolai erőszakot. Az elmúlt években a nagy médiavisszhangot kiváltó iskolai erőszak esetek miatt egyre több országban vezetnek be szigorúbb szabályozást, büntetőjogi szankciókat ezen a területen. 2005 és 2010 között Lengyelországtól Izraelig és az Egyesült Államoktól Japánig számos országban fogadtak el olyan törvényeket, amelyek a szabályok megszegése esetén automatikus büntetést tesznek lehetővé. Tehát függetlenül a körülményektől, a szabályszegő szándékától vagy az elkövetési magatartástól, bevezették a zéró toleranciát.
A zéró tolerancia elvének támogatói szerint a megfelelő iskolai környezet és az oktatási feltételek megteremtése érdekében van szükség a szigorú szabályozásra.

Az ellenzők szerint viszont ez a rendszer gyakran vezet igazságtalansághoz és büntetéshez olyan esetekben is, amikor véletlenül vagy károkozási szándék nélkül lépi át valaki a szabályokat. Az USA-ban, egy Ohio állambeli harmadik osztályos lányt egy évre kicsaptak az iskolájából, mert a nagymamája egy tortavágó kést küldött be az intézménybe, hogy a születésnapi tortáját azzal vágja fel. A tanár először használta a kést, felvágta vele a tortát, majd feljelentette a lányt a hatóságoknál, hogy veszélyes fegyvert vitt az osztályba. Ugyanebben az iskolában, 2007-ben egy lányt azért függesztettek fel az iskolalátogatás alól, mert az egyik technika órán papírvágó kést használt az órai feladat elvégzéséhez.

Ezekhez a példákhoz képest is megrendítő annak a hatéves kisfiúnak az esete, akit azért tiltottak el az óvodalátogatástól, mert a kezével másokra lövöldözött. Az óvodavezető nyilatkozata szerint a kisfiú a hüvelykujját behajlítva csinált fegyvert a kezéből, és azt más gyerekekre fogta, úgy lövöldözött. Ez kellemetlenül érintette a többi diákot, már egyáltalán nem nevettek rajta, ráadásul hónapok óta csinálta ezt, noha sokszor figyelmeztették, hogy hagyja abba. A gyerek anyja is többször nyilatkozott különböző médiumokban: „Mason rendes srác. Csak hatéves és szeret játszani. Egyáltalán nem erőszakos, és szerintem lett volna más, hatékonyabb módja is annak, hogy megtanítsák rá, ne lövöldözzön az ujjával másokra. Csak hatéves. Nem ért az egészből semmit."

A törvényalkotók szándéka szerint a zéró tolerancia a szigorú szabályozással egyértelmű üzenetet hordoz a gyors, hatékony és példás büntetésre. A médiumokban is megjelenő indokok szerint az iskolai erőszak egyfajta közbizalmi válságot idézett elő, aminek helyreállítására azonnali válaszlépések szükségesek. A büntetésközpontú reakció részelemeiként általában megjelenik a büntető törvénykönyv módosítása, a pedagógusokkal, más iskolapolgárokkal szembeni erőszakos cselekmények bűncselekménnyé minősítése, szigorúbb szankcionálása. Így például Izraelben 2010 őszétől akár 12 évig tartó szabadságvesztéssel is sújtható az, aki erőszakos cselekményt követ el egy pedagógus sérelmére. De jellemző az iskolákhoz telepített fegyelmezési, büntetési jogkörök kibővítése is. A szabályozás további elemeiként megjelenhetnek a fémdetektorok, az iskolában működő rendőri szolgálat, a vizelet-mintavételi jogosultság a kábítószer-fogyasztás bizonyítására, a diákok tulajdonának elzárása vagy láthatóvá tétele. Ez utóbbira példa az az egyesült államokbeli gyakorlat, ami kizárólag átlátszó műanyag táskát enged meg a diákoknak iskolatáskaként.


Bár a zéró tolerancia egyre több államban fogalmazódik meg a törvények szintjén is, hatékonyságára és sikerességére kevés bizonyítékot találunk. Az iskolákban előforduló erőszakos esetek ráirányítják a figyelmet az iskolai fegyelmezés és konfliktusrendezés helyzetére. Egyértelművé vált, hogy egyetlen iskola sem immunis az erőszak ellen. Bár vannak fokozottabb kockázatú oktatási intézmények, így például Magyarországon a szakiskolák, vagy Németországban a migránsok lakta területeken működő gimnáziumok, mégis az iskolai erőszak társadalmi rétegeken, városokon és politikai rezsimeken átívelő jelenség. A legelterjedtebb válaszreakció pedig egyértelműen a büntetés és a kizárás, magántanulóvá nyilvánítás.

A szélesebb perspektívából való szemlélődésre, az okok korai felismerésére, a konfliktusrendezésre és békés iskolai klíma megerősítésére általában nincs lehetőség. Ez azért is sajnálatos, mert az erőszak keresése, a büntetőjogi válaszok fölénye magában hordozza az erőszakos esetek számának növekedését - de nem jelenti az erőszak jobb kezelését. A büntetésközpontú légkör és a zéró tolerancia olyan iskola klímát hoz létre, amiben sokkal nagyobb a konfliktusok esélye.

Az átfogó programok eredményessége

A büntetéspolitika helyett a pozitívumokat megerősítő, kooperációra építő - és nem utolsósorban a tantestülettől az osztályokig terjedő - átfogó programok szükségesek. Ezt bizonyítja a Columbine középiskola példája is. Ebben az intézményben súlyos iskolai lövöldözés történt 1999. április 20-án, amiben két idősebb diák 12 diáktársát és egy tanárát megölte, illetve 21 másik embert megsebesített, majd öngyilkosságot követett el. A tragédia után az iskola fémdetektort, mozgásérzékelős kamerákat szereltetett fel és új rendszabályokat vezetett be, például kötelezővé tette az iskolai egyenruhát, és betekintést engedett az iskolai felügyelőknek a zárható szekrényekbe. Más intézményekben is hasonló intézkedésekkel próbálták megelőzni az ilyen eseteket, kérdésként merült azonban fel ezek hatékonysága. Az utánkövetéses kutatások kimutatták, hogy a konfliktus-megelőzés és az osztályklíma javítása, az osztálymenedzselési technikák fejlesztése, valamint az oktatási módszerek átalakítása sokkal eredményesebb az iskolai erőszak megelőzésében, mint a fent felsorolt technikai apparátus és intézkedések. Szintén kutatási eredmények támasztják alá, hogy a zéró toleranciát bevezető, és azt szigorúan alkalmazó iskolák továbbra is kevésbé biztonságosnak minősülnek.

Az „erőszak kör" elfogadott elmélet a családon belüli erőszaktól kezdve a gyermekbántalmazásig azoknak az eseteknek a leírására, amikor az elszenvedett erőszak és az így megtanult erőszaknyelv a későbbiekben agresszív magatartást idéz elő. Ha kellő távolságból tekintünk az iskolai erőszak kezelésére, a zéró tolerancia elvére vagy a büntetésközpontú közpolitikákra, akkor látható, hogy egy újabb erőszak kör van alakulóban. A jog nyelvén megfogalmazott üzenet nem kevésbé erőszakos, mint a jelenség, amit rendezni kíván. Ez pedig tévútra visz: nemhogy csökkenti, de növeli a kockázatokat. Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy megszakítsuk az erőszak kört, és a hosszú távú tervezést, az iskolák általános klímáját javító komplex támogató rendszereket, az erőszakmentes kommunikáció és konfliktusrendezés technikáit vigyük el az iskolákba - és ne a fémdetektorokat!

 

forrás: Családi Lap





A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás