2018.10.19. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Út az elhízáshoz

Miért leszünk túlsúlyosak? Milyen lelki folyamatok állnak az elhízás hátterében? A kérdésekre dr. Belső Nóra pszichológus keresi a választ.

Dr. Belső Nóra
2014.05.31  10:00   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Az elhízás okai sokfélék lehetnek, és ha valódi megoldásokat keresünk, ezekkel kell tisztában lennünk. Nem elég egy jó módszer, a saját módszerünket kell megtalálnunk. Tudnunk kell, mit kell leküzdenünk a siker érdekében. Ehhez viszont a saját belső világunkban kell eligazodnunk.
Mindenkinek van egy belső képe önmagáról: kinézetéről, testéről, személyiségéről, sőt, még arról is, hogy mások vajon milyennek látják őt. Ez a kép az énkép, a saját elképzelésünk önmagunkról.

Énkép, testkép, önértékelés

Énképünk és testképünk gyermekkorunktól folyamatosan fejlődik, változik. Kialakításában szerepük van a szüleinknek („kisfiam egyél még, olyan sovány vagy, így nem fogsz tetszeni a lányoknak" vagy „jaj, lányom, ne egyél már annyit, vigyázzál az alakodra"), a barátainknak („vézna-géza", „ducika-mucika"), a társadalmi-környezeti hatásoknak (címlapfotók, topmodellek, reklámok, sikeres fogyássztorik), a saját vágyainknak, tapasztalatainknak, amelyek a kinézetünkkel kapcsolatosak. Énképünk és vele együtt a testképünk lassan-lassan megszilárdul, és később már csak nagyon erős hatások képesek megváltoztatni azt akár pozitív, akár negatív irányba. Igaz, a kudarcokat, a minket érő negatív jelzéseket talán hamarabb felfogjuk és lereagáljuk, mint a kedvezőeket, bár ez is személyiségfüggő. Énképünk tehát pozitív vagy negatív, és lehet ellenálló vagy éppen befogadó, ez alapján pedig szilárd vagy változó. A pozitív, ellenálló énképű emberek sokkal védettebbek a külső hatásokkal, megjegyzésekkel, véleményekkel szemben, míg a negatív, befogadó énképűek gyakran kerülnek a környezet befolyása alá. Ha túl nagy az eltérés a külvilág visszajelzései és a meglévő énkép között, az rendszerint belső feszültséghez, nehézségekhez vezet. A testsúllyal, alakkal kapcsolatos pszichés problémák többsége az énkép-önértékelés-külvilág viszonylatában értelmezhető.



Milyennek látom magamat?

Napjainkban a csapból is az folyik, hogy miképp lehetünk még tökéletesebbek, egészségesebbek, szebbek és örökké fiatalok. Ez hát az elvárás? És akkor mit kezdjünk a nagyi aggódó szavaival: „egyél még drágaságom, neked sütöttem, így, ilyen soványan, nem fog menni a tanulás..." Testképünk alakulása erőteljesen függ ezektől a külső hatásoktól. A saját kinézetünkről kialakult belső véleményünk tehát nem csupán a ruhaméret függvénye, hanem a saját megelégedettségünk vagy éppen elégedetlenségünk, azaz a pszichés stabilitásunk eredménye is. Ez azt jelenti, hogy a kép, amelyet önmagunkról látunk és gondolunk, valójában egy érzelmi-gondolkodási folyamat eredménye, amely az agyunkban keletkezik. Ezért fordulhat elő az, hogy valaki másképpen és másmilyennek látja magát, mint a környezete, például az anorexia nervosa nevű betegségben.


Sérülékeny tinédzserek

Érdekes, hogy míg az egyik oldalon a folyamatos egészség-szépség-diéta propaganda hallatja hangját, a másik oldalon egyre nő a civilizációs betegségek előfordulási aránya. Elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség, depresszió, asztma, rák - hogy a legismertebbeket említsem. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy a túlsúly meghatározó az ember egészségi állapotát illetően, akár a többi említett betegség szempontjából is. Ugyanakkor a felesleges kilók ellen való küzdelem sokak számára kínlódást, feladást, fokozott erőfeszítést jelent. Így aztán láthatjuk, hogy a legtöbb ember inkább vállalja az elhízás következményeit, mások pedig a „csodamódszerek" hívői lesznek, és ha csalódnak az egyikben, keresnek egy újabbat, tudományosabbat, amelyben kiteljesíthetik a vágyaikat. Azok, akiknek önértékelési problémájuk gyermekkori fejlődésükből fakad, hajlamosabbak a későbbi lelki zavarok kialakulására, de a soványságra vagy éppen a túlsúlyosságra is.
Az ember a belső harcait gyakran külső erővel próbálja megvívni. A belső gyengeség és hiányzó megküzdő képesség kompenzálására gyakran külsőleg vértezi fel magát, zsírpárnákkal, esetleg izomtömeggel. Mindez persze egy tudattalan folyamat. Érdemes tehát tudni, hogy a túlsúlyosságnak már eleve, gyakran, lelki gyökerei vannak.
A serdülőkori személyiségfejlődés szakasza kiemelt fontosságú ebből a szempontból. A legtöbb serdülő folyamatosan negatív jelzéseket kap a környezetéből, legyen szó a kinézetéről, a tanulásról, a párválasztásáról vagy éppen a zenei ízléséről. Mindez egy fokozott védekezési pozícióba kényszeríti őt, amelynek egyik módja a „testi erő" kifejlesztése. Ide tartozik persze még a „pimaszság", a „csakazértis-reakciók", a szülő- és tanárpukkasztó cselekedetek, amelyek olyan egészségesek, mint egy májusi zápor. Ha megvannak, az jó a fejlődésnek, ha hiányoznak, akkor érdemes elgondolkodni, mi a baj. Mindenesetre a hízásnak induló, ámde jó tinédzser lelkével biztosan nagyobb baj van, mint a kibírhatatlanéval. Csakhogy ezt a szülőknek, pedagógusoknak is tudniuk kell. Fejlesszük a serdülők önbecsülését, dicsérjük őket, amikor csak lehet!

 

A teljes cikket a Norbi Update Magazin május-júniusi számában olvashatja. A magazint megrendelheti itt!






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás