Sok a válás? Sok a szingli? – Nézzünk a számok mögé!

„Régen nem volt ennyi válás.” „A mai nők már nem is akarnak családot.” „Az élettársi kapcsolat kezdi kiszorí­tani a házasságot.” Gyakran hangoztatott mondatok ezek. De igazak is, vagy csak szubjektí­v érzések? Megvizsgáltuk a hanyatló család legendáját, lássuk, mit mutatnak a számok.

Válás

Hiába ingatja a fejét minden nagymama, hiszen annak idején pont ugyanannyian váltak el, mint mostanában. 1970 óta stabilan évi húsz- és huszonötezer közötti házasságot bont fel a bí­róság. De előtte se volt ez a szám sokkal alacsonyabb. Akkor mégis miért érezzük úgy, hogy romlott a helyzet? A válasz egyszerű: manapság fele annyian se mondják ki a boldogí­tó igent, mint negyven éve. így nagyjából 64 válás jut száz esküvőre. De azért ne keseredjünk el, mert ha az összes még fennálló házasságot nézzük, sokkal kedvezőbb képet kapunk: csupán 1,2 válás jut száz még működő házasságra.
Ezeket az arányszámokat vetették össze a Statisztikai Hivatal szakemberei, amikor arra a szomorú következtetésre jutottak, hogy az oltár előtt köttetett frigyek 46%-a ér véget a tárgyalóteremben. ím továbbra sem tanácsos emiatt harc nélkül feladni, mivel 100 házaspárból 54-en tényleg boldogan élnek, mí­g meg nem halnak!

Élettárs vagy házastárs?

Bár megfigyelhető az élettársi kapcsolat térnyerése, még messze az idő, hogy kiszorí­tsa a házasságot mint legnépszerűbb együttélési formát. A közös háztartásban élő pároknak csak 15%-a nem házas. Tovább árnyalja a képet az élettársak családi állapota: vannak köztük özvegyek és már egyszer elváltak is. De a legnépesebb csoportot azok a fiatalok alkotják, akik úgy döntöttek, hogy szeretnének hosszabb-rövidebb ideig együtt élni, mielőtt hivatalosan is összekötnék az életüket. De az ilyen tí­pusú „vadházasságok” idővel majdnem mind igazi házassággá alakulnak át. Ennek értelmében valójában nagyon kevesen vannak azok, akik csak azért nem állnak oltár elé, mert nekik „nem számí­t a papí­r”. Az élettársi kapcsolatok megemelkedett számának egyszerűen annyi a magyarázata, hogy a korábbi szokásokkal ellentétben, az ismerkedés és az esküvő közé beékelődött az összeköltözés.

Divat szinglinek lenni!

Eljött a szinglik kora! Legalábbis ezt harsogja a média. Az tény, hogy sok az egyedülálló nő, de ők korántsem saját akaratukból vannak ebben a helyzetben.
A nagybetűs Szingli olyan jómódú fiatal nő, aki tudatosan nem keres párt magának, mivel egy társ csak akadályozná őt életmódjában, melyben központi helyet foglal el a szabadidő tartalmas eltöltése és a munkahelyi önmegvalósí­tás. Hát ilyenből nagyon kevés van! Számuk statisztikailag nem is mérhető: a háztartások mindössze 2,8%-ában élnek önálló fiatalok, de többségük rendelkezik tartós párkapcsolattal, vagy épp keresi a nagy Ő-t. Az elenyésző maradék nagy része pedig férfi.
Szingli divat ide vagy oda, a magyar nők kiemelkedően konzervatí­vak! A megkérdezettek több, mint fele szerint háziasszonynak lenni önmagában is kielégí­tő lehet egy nő számára. Sőt, ez az arány növekedést mutat!

Gyerek vagy karrier?

A kétkeresős családmodell nagyon is húsbavágóvá tette a kérdést, de a válasz még mindig egyértelműen a gyerek: nők csupán 1,4%-a tartja ideálisnak a gyermektelen életformát. Viszont sajnálatos tény, hogy a párok átlagosan fele annyi gyereket vállalnak, mint amennyit eredetileg terveztek. Ez arra vezethető vissza, hogy kitolódott a gyermekvállalási kor. A nők részvétele a felsőoktatásban jelentősen megnövekedett, í­gy az önálló, családalapí­tásra alkalmas életet is csak később tudják megkezdeni. Valamint az is szempont a családtervezés során, hogy a karrierépí­tés mely pontjára érdemes egy szülést időzí­teni. Ennek eredményeként, a 30 éves nők 43%-a még gyermektelen. Az évek múlásával pedig érthető módon, – biológiai, pszichológiai, és gazdasági okok miatt is, – fokozatosan csökken a gyermekvállalási kedv.

forrás: ksh.hu

Megosztom