Hozzánk is megérkezett a „tájfutás kistestvére”

Magyarországon is megjelent a Trail-O nevű sport, amit elsősorban, de nem kizárólag mozgássérültek számára alakí­tottak ki.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Megállunk egy ponton, megnézzük, mi szerepel a térképen és a terepen kihelyezett bóják közül azonosí­tjuk a megfelelőt. Ez korántsem egyszerű feladat: a legfeljebb öt kihelyezett bójából csupán egyetlen valódi, esetleg egy sem. A jelrendszer, a bóják és minden más feltétel szinte teljesen megegyezik a hagyományos tájfu táséval, de a Trail-O más szemléletet követel.
Mint kiderül, a Trail-O versenyeket nem önállóan, hanem főleg tájfutóversenyek részeként rendezik meg Magyarországon. Vannak országos és nemzetközi megmérettetések is: para és nyí­lt kategóriában három korosztályt különböztetnek meg a gyerektől a felnőttig, í­gy összesen hat kategóriában lehet versenyezni. Ezeket az eseményeket általában úgy bonyolí­tják le, hogy a hagyományos tájfutóknak is legyen lehetőségük bekapcsolódni – magyarázza az egyesület munkatársa.

A tájfutás kistestvérének is nevezett sportágat kerekesszékesek vagy kisebb mozgásszervi problémákkal küzdők is űzhetik. Ideális szabadidős tevékenység lehet az egész családnak, beleértve a nagyszülőket is, mert nem a fizikai képességek dominálnak, hanem a pontos tájékozódási képesség – mondja Nagyné Matolcsi Judit, a Tehetségpontként is működő nyí­regyházi Denevér Barlangkutató és Szabadidősport Egyesület munkatársa.

Trail-O, azaz Trail-Orienteering” a sportág pontos nev e. A „trail” ösvényt, nyomot jelent angolul. Itt nem térhetünk le az ösvényről, vagyis a kijelölt útvonalról, azon haladva, a térkép alapján kell azonosí­tani a pontokat. A gyorsaságnak í­gy elenyésző szerepe van, a logikai képességek, az absztrakció iránti fogékonyságnak sokkal nagyobb terep jut.

A tájfutók első alkalommal általában nagyon meglepődnek. Amikor az ember az erdőben fut és látj a, hogy a megfelelő pont közelében van, akkor egyszerűen odamegy és azonosí­tja, itt viszont nem lehet letérni az ösvényről, messziről kell dönteni.

Más a horizont is, hiszen úgy kell a pontokat kitűzni, hogy a kerekesszékes versenyző szemszögéből lehessen őket jól látni, ezért az egészséges embereknek esetenként muszáj lehajolni vagy leguggolni, hogy egyáltalán megtalálják a helyszí­nt. Magyarországon még gyerekcipőben jár a mozgalom: az országos bajnokságon összesen nagyjából százan indultak, felnőttek és gyerekek vegyesen.

Az egyesület a MATEHETSZ Gazdagí­tó Programpárok pályázatán nyert támogatást. Ebből egy olyan csapatot szeretnének létrehozni, ahol az eg&e acute;szséges és a kerekesszékes résztvevők számára természetes, hogy együtt dolgoznak – mondja Nagyné Matolcsi Judit.

Fontos, hogy lássuk és értsük, hogy a mozgásukban korlátozott emberek is ugyanolyanok, mint mi: tudnak és akarnak is sportolni és versenyezni. A pályázat lezárultával szeretnénk kinyitni a kört, a szomszédos megyéket is bevonnánk. Mert Trail-O-zni bárki képes és alkalmas. Csak akarni kell.

Megosztom