Nyakunkon a tanév

Még javában tombol az augusztusi forróság, de már sokan gondolnak arra, hogy hamarosan kezdődik az iskola. íltalános és középiskolában, főiskolán és egyetemen mindenhol megszólalnak majd a csengők. Van, aki örül, más szorong az új tanévtől. Segí­tsük gyermekünket, hogy bátran, mosolyogva lépje át pár hét múlva az intézmény küszöbét!

Az általános iskola első, ötödik és kilencedik osztályában hittant vagy erkölcstant tanulnak majd a diákok, és tovább bővül azon osztályok köre, ahol mindennap fel kell húzni a tornacipőt és a tornaruhát. A testnevelésórákon pedig újdonság lesz, hogy megtanulnak a diákok relaxálni. Kardinális változás, hogy az idei általános iskolai beiratkozásnál a hatéves gyerekek iskolaérettségét már szakmai kérdésként kezelték, vagyis az óvodában maradásukról már nem dönthetett a szülő, csak egy szakmai bizottság.

„A tankötelesség szabályainak változása nem okoz kezelhetetlen nagyságrendű növekedést az első osztályosok számában. Tavaly 100 182 gyermek kezdte meg iskolai tanulmányait, az idén azonban a köznevelés rendszere mintegy 120 ezer diák befogadására is képes. Ennek köszönhetően szeptembertől több első osztályos kisgyerek kezdi meg a tanulást” – tudtuk meg az Emberi Erőforrások Minisztériumában.


Amikor már kevés az óvoda

Talán ez utóbbi újdonság váltotta ki a legnagyobb visszhangot, hiszen az elmúlt időszakban szinte általánossá vált, hogy tulajdonképpen iskolaérett gyermekeket is visszatartottak az óvodában, „hadd legyen még gyerek” felkiáltással.

„E jó szándék mögött az a téves elképzelés állt, hogy abból a kicsinek nem származhat kára, ha egy évvel később kerül iskolába, csak ha az optimálisnál korábban. Márpedig ez nincs í­gy – magyarázza Csáky-Pallavicini Zsófia gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus. – A tanulás, ha az életkorhoz illeszkedő módszerekkel és időben folyik, éppen az a tevékenység, amelyre egy iskolaérettnek a legnagyobb igénye van.

Az erre nyitott gyerek frusztrálónak élheti meg, hogy éppen ebből már túl keveset nyújt az óvoda, ami akár a későbbi tanulási motiváció rovására is mehet. Az is bizonyos, hogy létrejött egy ördögi kör: egyre több gyermeket vittek egy évvel később iskolába, a »maradék« szülei pedig joggal aggódtak, hogy az övék bizony hátránnyal kezdi majd az elsőt, hiszen kisebb, gyengébb, fáradékonyabb. Pedig ha egy osztályban csupa hatéves ül, akik persze még í­gy is elég különbözők, a jól képzett, rugalmas pedagógus éppen az ő teherbí­rásukhoz, érdeklődésükhöz, befogadóképességükhöz igazí­tja majd a tempót és az anyagot.”

 

Közös ráhangolódás

Mikor ezeket a sorokat olvassák a szülők, még közel 3-4 hét van hátra iskolakezdésig. Ez nem túl sok, ahhoz mégis elég, hogy ha még nem tettük meg, elmeséljük gyermekünknek saját iskolakezdésünket. Ne hallgassuk el azt sem, ha mi is meg voltunk szeppenve azon a bizonyos első napon. A szülők „gyengeségeiről” szóló történetek mindig a legmegerősí­tőbbek, és főleg nagyon szórakoztatóak!

Természetes, ha a kicsi izgul, azonban ha úgy látjuk, hogy komolyan tart a közelgő szeptembertől, sétáljunk el együtt az iskolába, nézzük meg „éles helyzet nélkül”, hová is fog járni. Mondjuk el neki részletesen, mi történik majd az első napon. Kiválaszthatjuk jó előre, milyen ruhában megy, esetleg elvihet egy biztonságot adó kis tárgyat is a táskájában. Keressünk ismerőst a leendő osztálytársak között!

Ez mind a helyzet feletti kontroll érzetét erősí­theti a lurkóban. Jót tesz a közös ráhangolódás, a könyvek bekötése, a ceruzák kihegyezgetése. Eközben mindig adódik lehetőség egy jó beszélgetésre is: a félelmekről, az új helyzetekről, amelyekben nem is olyan könnyű helytállni még felnőttként sem, az ismeretlen társakról, akik közt most újra meg kell találnia a helyét.

Oldjuk a szorongását!

Az iskolába lépéssel járó megterhelést a pszichológia „normatí­v krí­zisnek” nevezi. Azért normatí­vnak, mert a normál fejlődés része az az átmeneti elakadás, amelyet a hirtelen megnövekedett feladatok okoznak. Szakértőnk arra hí­vja fel a figyelmet, hogy ez megnyilvánulhat úgy, hogy a 6-7 éves egy általa már régen meghaladott fejlődési szintre lép vissza bizonyos területeken (ismét bepisil éjszaka, hisztissé válik, otthon babásan viselkedik).

Amikor ilyesmit észlelünk, tudnunk kell, hogy gyermekünk átmenetileg megterhelődött egy kicsit. Nem „rossz” lett vagy „nemtörődöm”, esetleg minket akar manipulálni, hanem egyszerűen nem képes minden területen egyszerre jól teljesí­teni – ezért kicsit visszalép. Az ilyen állapotok maguktól elmúlnak, ha a kicsik a környezetükben elég megértést és türelmet tapasztalnak, s megélik, hogy képesek azoknak a követelményeknek a teljesí­tésére, amelyek elé az új helyzet állí­tja őket.

Ha a gyermek szorongása – akár előzetesen, akár az első napokban – akkora volna, hogy az jelentős szenvedést okoz (képtelen elaludni, sokat sí­r), vagy akár testi reakciókat is előidéz (betegség nélküli has- és fejfájás, hányás), mindenképp jobban oda kell figyelnünk. Beszélgessünk vele sokat az aggodalmairól, a rossz élményeiről, próbáljuk meg elmondani, mit várunk és mit nem várunk el tőle. Azt is igyekezzünk megí­télni, lehet-e valami reális alapja a félelmeinek. Ha a kicsi billenékenysége, tünetei nem múlnak el néhány hét, legfeljebb egy-két hónap alatt fokozatosan, és nem áll vissza a korábban megszokott fejlettségi szintre a működése, mindenképp kérjünk segí­tséget szakembertől.

 

Kamaszként új közegben

„Nagyon félek az új iskolámtól, izgulok, hogy lesznek-e új barátaim az osztályban, mert a külsőm miatt tele vagyok gátlásokkal. Úgy tudom, a gólyatábor nem kötelező, ezért kihagyom, úgysem fogok ott senkinek sem hiányozni” – jelenti ki kerek perec a 14 éves Lilla, aki egyébként sikeresen felvételizett egy jó nevű budapesti gimnáziumba.

Csáky-Pallavicini Zsófia szerint ilyenkor is természetes a szorongás, hiszen az általános iskolai ballagás sok gyereknek egyenlő a gyásszal, mert komoly veszteség, hogy sok év után el kell válnia a társaitól. Az új közegbe legtöbben nem a legjobb formájukban, hanem kamaszként csöppennek, tele kétségekkel, saját magukkal szembeni elégedetlenséggel. De a váltás jelentheti az eddigi szoros szülői kontroll lazulását is, a jelentős szabadságnövekedést vagy épp elanyátlanodást a vidéki kollégiumban.

„A gólyatábor kétségtelenül nem mindenki számára a legalkalmasabb formája az ismerkedésnek: fokozatosság helyett rögtön intim közelségbe kell kerülni egy csapat ismeretlen fiatallal – mondja Csáky-Pallavicini Zsófia, a Ménesi Pszichoterápiás Rendelő pszichológusa. – Érthető a szorongás, de ha nem megy el a gyerek, azzal a saját beilleszkedését nehezí­ti meg. Célzott kérdésekkel (mi lenne a legrosszabb, ami történhet) és reális, nem eltúlzott megerősí­téssel terelgessük a részvétel felé. A kamasz még nem tudja, csak utólag jön rá, hogy a legtöbb életre szóló barátság a középiskoláig nyúlik vissza.”


Biztassuk, támogassuk

Számolni kell azzal, hogy sok tinédzser nagyon kimerül az első hónapokban, amikor az új helyzethez, a társakhoz való alkalmazkodáson felül még a befektetett munka mennyiségét is meg kell növelnie. Legyünk velük türelmesek, segí­tsünk nekik sok beszélgetéssel, saját példánkkal, a nehézséget okozó probléma körüljárásával.

Ilyen gond lehet például, ha valaki nem az első helyre beí­rt középiskolába került be, hanem a kevésbé preferáltba. Ilyenkor erősí­tsük abban, hogy rajta múlik, mit hoz ki a kapott lehetőségekből, és ne azt elemezgessük, mikor tud a leghamarabb átjelentkezni a kiszemelt iskolába, különben nehéz lesz beilleszkednie. Biztassuk meggyökeresedésre, kapcsolatok épí­tésére, a váltás gondolatát pedig hagyjuk inkább arra az estre, ha valami nagyon komoly indok merül fel a már elkezdett iskola elhagyására.

A szülőnek ez az év az utolsó lehetőség, hogy olyan közösséget találjon kamasz gyermekének (sportklub, cserkészet, szabadidős tevékenység), amely mérce lesz a számára. Ezzel a köldökzsinórt meg is hosszabbí­tja, miközben még mindig tartja a másik végét. Ez azért jó, mert tinédzserkorban az értékek átadásának és átvételének elsődleges közege egyre inkább a kortárs csoport lesz.

Egy-egy karizmatikus nevelő (nem a szülő!) megjelenhet fontos személyként a gyerek számára – a szülő szerepe pedig az lesz, hogy megtartó keretként álljon az időnként akár hajmeresztő dolgokat is produkáló fiatal mögött. Bizony 14 évesen a legtöbb gyerek már javában a leválás nehéz pszichológiai folyamatát gyűri. Ez nem azt jelenti, hogy a szülei semmit sem jelentenek neki – de azt igen, hogy olykor ezt akarja majd elhitetni velünk…

 

A majdnem felnőttnek is elkél a támogatás

A felsőoktatásba lépő fiatalok már szinte kész felnőttek, természetes, ha egyetemre, főiskolára menni gyakran egyet jelent a szülői háztól való elszakadással, de messze nem azonos azzal, hogy a szülők a háttérországból ne támogatnák őket. Most, hogy júliusban kiderült, kit hová vettek fel, tisztázódott az is, ki marad otthon, kinek kell kollégiumot vagy albérletet keresnie, diákhitelt intéznie, esetleg külföldre utaznia. Mindez a leválás része, de a vágyott függetlenség ugyanakkor nyomasztó is lehet: távolra kerülnek a segí­tségtől, nagy a felelősség, eleinte magányosak is lehetnek.

„Aki otthon marad, annak a megfelelő távolság »beállí­tása« lehet a feladata – mondja a családterapeutaként is praktizáló szakértőnk. – Egy jól működő családban magától alakul ki az új együttélési forma. Változnak a felelősségi körök, új időbeosztás jön létre, másként kell rendezni például az anyagiak kérdését. Az sem mindig könnyű, hogy a középiskola kötöttsége után most szabadabb életet élhet a fiatal. Ez lehet nagy öröm, de a kudarc megtapasztalásához is hozzájárulhat.

Tudomásul kell vennünk, hogy ebben az életkorban gyakorlatilag nem nevelhetjük már a gyerekeinket. De az általunk vallott értékeket továbbra is »eléjük élhetjük«, és rendszeresen kezdeményezhetünk velük beszélgetéseket. Ha e téren ellenállást tapasztalnánk, osszuk meg inkább a mi dolgainkat elsőként: a legtöbben nagy érdeklődéssel hallgatják szüleik dilemmáit, élethelyzeteit. Egy ilyen légkörben megterem annak a lehetősége is, hogy a szinte felnőtt gyermek segí­tség iránti igénye, nehézségei felszí­nre kerüljenek.”

Ha mindjárt az első félévben kiderülne, hogy nem neki való a suli, többféle módon segí­thetünk, csupán egyetlen dologgal nem: hatalmi szóval. De adhatunk fontos szempontokat, segí­thetünk az egyik vagy másik döntés következményeinek végiggondolásában. És ez nem kevés! Próbáljuk meg arra biztatni gyermekünket, hogy ne döntsön azonnal.

Egy kudarc, egy rossz élmény könnyen hozhat olyan érzéseket, amelyek a hirtelen „szakí­tásnak” ágyaznak meg. Pedig lehet, hogy csak átmeneti jelenségről van szó, amelyet szinte felnőttként megtanulhat kibí­rni. Az is jó felvetés lehet, hogy ne határozzon véglegesen. Próbáljon olyan megoldást találni (halasztás, ösztöndí­j), ami után nyitva áll a visszatérés útja is, és ami lehetőség szerint alkalmat ad neki új, másfajta élettapasztalatok szerzésére. Ezek segí­thetnek abban, hogy megtalálja azt az irányt, amely valóban teljes élethez segí­ti őt.

 

Örök diákok?

Az elmúlt időszakban divat lett 6-8 évig egyetemre járni, mintha a tanulók nem akarnának soha felnőni, ám az elhúzódó tanulmányoknak sok oka lehet. Van, akinek azért tart tovább, mert rá van kényszerülve, hogy maga finanszí­rozza a tanulmányait. A tanulás mellett dolgozó nem kisebb, hanem éppen hogy nagyobb felelősséget vállal saját életéért – és az is érthető, hogy ekkora megterhelés mellett csak lassabb ütemben teljesí­thető ugyanaz a mennyiség.

Talán az sem tartozik az elí­télendő kategóriába, ha valaki más országokban szerez szakirányú tapasztalatot – feltéve, hogy nem egész életformát épí­t az időhúzásra.
Egészen más a helyzet, ha a fiatalnak egyéb dolga sem lenne, mint tanulni. Ha ilyen esetben húzódik vég nélkül a diplomázás, érdemes jól megvizsgálni, vajon mi állhat a tétovázás hátterében. Bizonytalanság a választott területtel szemben? Félelem a szülői ház elhagyásától? Ellenállás a szülővel szemben (mert erőltette az adott szakot)? Nemtörődömség? Minden egyes helyzet más-más megoldást kí­ván.

A halogatás jelezheti a személyiségfejlődésnek a felnőttség felé vezető úton való elakadását. Ennek orvoslásához önismereti lehetőségek kellenek, adott esetben szakember segí­tsége. Az is lehet, hogy a gyerek valamiért úgy érzi: ő nem nőhet fel, nem önállósodhat. Elképzelhető az is, hogy a szülők nem adják át eléggé a saját magáért való felelősséget a fiatalnak. Nem várnak el tőle semmit, kötelezettségei sincsenek. így nincs lehetősége arra sem, hogy a saját álmait valósí­tsa meg – nem is lesz motivált, hogy átvegye az erre jogosí­tó diplomát, hogy aztán magáért kelljen gürcölnie.

Ha egy gyerek nem akar felnőni, azzal a szülőnek is mindig dolga van, neki is magába kell néznie. A megoldás minden esetben a felelősség átadásában van. A saját életéért a fiatalnak kell vállalnia a felelősséget. És ebben sem az aggodalmaink, sem – paradox módon – a vég nélküli támogatásunk nem segí­tenek neki.

 

Ebéd, tankönyv, utalvány

– Ingyenes vagy kedvezményes iskolai étkezés jár annak a bölcsődés, óvodás, illetve általános iskola 1-8. osztályáig tanuló gyermeknek, aki rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül, illetve annak a fogyatékos gyermeknek, aki nappali ellátást nyújtó intézményben él. Akkor is van lehetőség ingyenes étkezésre, ha a gyermek alaphelyzetben 50 százalékos kedvezménnyel élhet, de az önkormányzat rászorultsági alapon további kedvezményt biztosí­t.

A normatí­v kedvezmény csak egy jogcí­men igényelhető 2014-ben is. Ehhez nyilatkozatot kell beadni, amely tartalmazza a közös háztartásban élő 18 év alatti, a 25 év alatti, de nappali tagozaton tanuló, illetve a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekek számát.

– Ingyenesen jár a tankönyv három vagy több gyermeket nevelő családban élő gyermeknek, vagy ha tartósan beteg, fogyatékos, pszichés fejlődési zavarai vannak, illetve ha nagykorú, és saját jogán családi pótlékra jogosult. Méltányossági kérelem nyomán az iskola egyéni esetekben vállalja a tanszerek beszerzését is.

– Az iskolakezdési támogatást a munkáltató nyújthatja a munkavállalónak, adható mértéke a minimálbér 30 százaléka, azaz 29 400 Ft/gyermek. A támogatást mindkét szülő megkaphatja, akár ?? gyermek után is. Az összeg?? július 1. és október 30. között használható fel, csak tankönyvekre, taneszközökre költhetjük.

 

Középiskola külföldön

Sok szülő a nyelvismeret elmélyí­tése, az önállóság fejlesztése céljából szeretné gyermekét külföldi középiskolába í­ratni. Kiváló lehetőség erre a diákcsereprogram, amely az elmúlt évekhez képest 50 százalékkal bővült??. Kétségtelen, hogy ez általában igen drága, de ha nem telik ilyesmire, akkor célszerű nonprofit alapon működő, esetleg ösztöndí­jprogrammal egybekötött megoldást találni. Érdemes szétnézni a Magyar Ösztöndí­j Bizottság honlapján is. A teljesség igénye nélkül í­me néhány honlap, ahol külföldi középiskolák önköltséges, illetve ösztöndí­jas formáiról lehet tájékozódni:

– www.ploteus.hu
– www.europa.eu
– www.studytime.hu
– www.masterclass.hu
– www.tanulaskulfoldon.hu
– www.lingvisit.hu
– www.kulfoldioktatas.lap.hu
– www.milestone-institute.org

Diplomát külhonban

Évről évre csökken a hazai felsőfokú intézményekben továbbtanuló diákok száma. Előzetes becslések szerint az idén 95-100 ezren lesznek, mí­g 2011-ben még 141 ezren ültek be a padokba. Ez a demográfiai csökkenéssel, de azzal is magyarázható, hogy ma jóval egyszerűbb külföldre jelentkezni, mint tí­z évvel ezelőtt. A legolvasottabb oktatási portál, az eduline.hu szerint a legnevesebb fővárosi gimnáziumokban már előfordul, hogy az osztály harmada külhoni egyetemre megy tovább. Néhány iskolánál viszont nem elég akkor elindí­tani a felvételi folyamatot, mint itthon, külföldre jóval hamarabb szükséges jelentkezni. Cambridge-be például előző év október 15-ig kell jelezni a szándékot. Tandí­jmentes országok: Ausztria, a skandináv államok, Szlovénia, Skócia, írország, Japán (itt kérvényezni kell a tandí­jmentességet).
A külföldi egyetemekkel kapcsolatos felvételizésről ad információt:

– www.felvi.hu
– www.milestone-institute.org
– www.kulfoldiegyetemek.hu
– www.egyetem.lap.hu
– www.bryon-y-aur.hu
– www.eduport.hu
– www.minerva-campus.hu
– www.engame.hu

Megosztom