Gond van a tanulással? – 1. rész

Az iskolakezdés új próbák elé állí­tja a családot, előfordulhat, hogy a gyermek nem képes megbí­rkózni a tananyaggal. Ez természetesen adódhat a megváltozott helyzettől való szorongástól, a megfelelni akarástól, de oka lehet koncentrációzavar, motivációhiány vagy egyes képességek lassúbb fejlődése is.

Ahogy gyermekünk kikerül az óvodából és elkezdi az iskolát, egy vadonatúj jelenséggel is szembesülhetünk, vagyis azzal, hogy csemeténk tanulási hatékonysága nem az elvárásoknak megfelelően alakul. Ilyenkor hasznos lehet, ha a pedagógusokkal együttműködve igyekszünk tisztázni a felmerülő problémákat. A tanulás során jelentkező gondok az egészen enyhe tünetektől a tartós, minden területre kiterjedő akadályozottságig terjedhetnek.

 

Mit jelent az akadályozottság?

Több szempontból is tanulásban akadályozottnak mondható a gyermek:

– iskolai, szervezeti szempontból (követelményt nem tudja teljesí­teni),

– fejlődés-lélektani szempontból (pszichikai fejlődésében zavar van),

– tanulás-módszertani szempontból (a bevált tanulási eljárások alkalmazása során is nehézséget mutat).

A tanulásban akadályozottság a hazai gyógypedagógia azon szakkifejezése, amelyet egyrészt a tanulási képességet vizsgáló szakértői, rehabilitációs bizottságok által enyhén értelmi fogyatékosnak minősí­tett gyermekek (a teljes, tanköteles korú gyermekek 2-3 százaléka), másrészt az általános iskolában tanulási nehézségekkel küszködő gyermekek csoportjainak megjelölésére használnak (az előző csoporttal együtt a tanköteles korúak kb. 15 százaléka).

Az értelmi sérülés diagnosztizálása minden esetben orvosi, gyógypedagógiai, és pszichológiai feladat, amit általában már óvodáskorban elvégeznek. A vizsgálatokkal megállapí­tható a kognití­v (megismerő) funkciók lassúbb fejlődése, az idegrendszer enyhe, különféle eredetű, örökölt vagy egészen korai életkorban szerzett sérülései. A tanulásban akadályozott gyermekek többségének élete azonban nem minden területen akadályozott, ezért fontos, hogy a gyermek egyéni fejlesztésén és a tanulási környezetnek az ő számára megfelelő alakí­tásán szülők és szakemberek együtt dolgozzanak.

 

Az intelligencia minden korban növelhető

Egy világhí­rű pszichológus, Reuven Feuerstein szerint az agyunk sokkal rugalmasabban edzhető, mint az izmaink. Az általa kidolgozott, és hosszú évek óta alkalmazott módszerek az értelmi fáziskéséssel küzdő gyermekek fejlesztésében kiváló eredményeket mutat. A Mediált Tanulásért Alapí­tványnál 2009 óta itthon is elérhető.

– Ha azt mondjuk egy kisgyermekről, hogy tanulási nehézségei vannak, tanulásban akadályozott, akkor azt fogalmazzuk meg, hogy akadály van közte és a világ között – mondja Bohács Krisztina, vezető terapeuta. – Meg vagyunk arról győződve, hogy ha egy gyermeknek változásra, módosulására van szüksége, akkor a legnagyobb módosí­tó ereje egy másik embernek van. Filozófiai rendszerünk, elméleti stratégiánk kulcsa a humán mediátor, a közvetí­tő személy, aki lehet pedagógus, de természetesen lehet az anya vagy apa, ezért adunk a szülők kezébe is eszközöket.

Egy értelmi fáziskéséssel élő gyermeknél olyan változások előidézésére van szükség, ahol a részeknek az egymáshoz való viszonya is megváltozik. Elméletünk, a strukturális kognití­v (értelmi) módosí­thatóság nagyjából azt jelenti, hogy a fizikai struktúrákkal ellentétben, amelyek természetüket tekintve statikusak, a szellemi-érzelmi struktúrák dinamikus elemekből állnak. Ha csak egyetlen elemet is pozití­v irányba változtatunk meg, az az egész rendszerben pozití­v változásokat eredményez.

Egyszerűbben fogalmazva, képzeljünk el egy tál mogyorót, ahol minden szem érintkezik egymással, de ha kihúzok egy szemet a kupac aljáról, akkor az összes többi helyzete megváltozik. A mediált tanulási tapasztalattal, és az eszközgazdagí­tó programokkal a részeknek egymáshoz való viszonyát változtatjuk meg és mélyí­tjük el.

Használják a programot tehetséges gyermekek képességeinek összecsiszolására, tehetséggondozásra, ép értelmű, de tanulási deficittel bí­ró diákoknál, és értelmileg megkésett gyermekek fejlesztésére is. Egy dinamikus mérőrendszerrel képesek felmérni a gyermekek kognití­v állapotát és megállapí­tani tanulási potenciáljuk mértékét. Ha megvan az összkép, mediált tanulással – a terapeuta odaáll az inger és a gyermek közé, és szisztematikusan ő szervezi meg és juttatja be az ingert a páciens fejébe – megindí­tják az agy helyes használatát.

Azért értékelnek és mérnek rendszeresen, hogy a gyermek szükségleteihez nagyon pontosan tudják illeszteni a terápiát. A Feuerstein professzor által kidolgozott módszer talán legfontosabb alaptétele, hogy a terapeuta higgyen abban, hogy az a gyermek, akivel foglalkozik, változni fog. Ezért is hí­vják a programot a reménység módszerének.

Megosztom