Mi micsoda?

Mivel nemegyszer szembesülök azzal, hogy gazdag szókincsünknek hol egyik, hol másik értékes és érdekes szava vagy félreértésen alapuló, téves használatban bukkan fel, vagy pedig lassan feledésbe megy, kihullik a nyelvből, úgy határoztam, hogy most néhány olyan szót, pontosabban szócikket mutatok be egy általam kigondolt Mi micsoda? szótárból, amely szócikkek talán megmenthetik néhány, már csak ritkán használt, de megmaradásra érdemes szavunkat a feledéstől.

A következőkben két kis szócsoportot mutatok be olvasóimnak. Egyrészt néhány olyan szót, amelynek már téves jelentésben való használatára is van legalább egy adatom, másrészt pedig szintén csupán egynéhány olyat, amelyet valamely szólásból még majdnem mindenki ismer ugyan, de egyáltalán nem bizonyos, hogy jelentésével is tisztában van.

Szavak, amelyeket már félreértünk

Ángy. Egyik napilapunk keresztrejtvénye szerint keresztanyát jelent, ugyanis a kockákból ez olvasható ki, a meghatározás ellenben ez: ?Népiesen: ángy?. Nos, igencsak népiesen, mivelhogy sem az egy-, sem a hétkötetes értelmező szótár, sőt egyik szinonimaszótárunk sem jelzi, hogy a keresztanya ángyot is, s ennek megfelelően az ángy keresztanyát is jelenthet. Az ángy valakinek idősebb asszony rokona, leginkább testvérbátyjának felesége, a keresztanya pedig az a nő, aki a megkeresztelendőt valóságosan vagy jelképesen keresztvíz alá tartja. Csupán új tájszótárunkban található egyetlenegy keresztanya értelemben feljegyzett ángy adat, de a kötet szerkesztői azt is kérdőjellel látták el. Ez nem valami jó arány!
Árpagyöngy. Egy napilapban olvashattuk a következőket: ?A zabpehelyliszt sütéskor akár 40%-ig pótolhatja a finomlisztet, sőt sűrítésre a hagyományos rántás helyett használható. A hántolt árpa, ismertebb nevén az árpagyöngy pedig a gerslit pótolhatja.? Milyen jó, hogy valamit önmagával pótolhatunk ? fűzhetem ehhez hozzá némi rosszmájúsággal, de jogosan, ugyanis az árpagyöngy és a gersli ugyanazt jelenti. Legföljebb azt mondhatnánk ? de ez már nyelvhelyességi kérdés ?, hogy az árpagyöngy pótolhatja, helyettesítheti a német eredetű gersli szót. Ez nem is ártana, ezt készséggel megszavazzuk.
Malaclopó. Egy megyei napilapban ezt olvashattuk egy nagyapáról, aki táskával lepte meg immár iskolássá váló unokáját: ?Norbi iskolába megy. Időben gondoskodott, hogy legyen táskája. A mai, modern, hátizsákféle, malaclopószerű, de sok rekesszel. Legalább javítja a fiú memóriáját, hogy mit hova rejt el.? ? Sajnos, van itt egy kis bibi, mégpedig az, hogy a malaclopónak semmiféle köze sincs semmiféle táskához. A malaclopó, ez a ma már egy kissé régies, amúgy pedig tréfás hangulatú szó valamiféle bő köpönyeget, lebernyeget jelent. Azt a bizonyos hátizsákot, amelyet a kis Norbi kapott, bármi sok rekesze van, nem nevezhetjük malaclopónak. Az lehet hátizsák, táska, iskolatáska, hátitáska, tasak, tarsoly, tarisznya, szütyő s talán még egyéb is, de malaclopó nem lehet.
Szakajtó. E példacsoportban végül egy szintén megyei lapból való képaláírást idézek: ?A szakajtók hamar gazdára találtak a legutóbbi soltvadkerti vásárban.? Csakhogy a képen, amely alá ezt odaírták, egy fia szakajtó sem látható, ellenben van ott egy sereg kerek vagy tojásdad alakú füles kosár, amit népiesen garabolynak szoktak nevezni. Abban az általam elképzelt Mi micsodá?-ban az is benne lenne, hogy a szakajtó az nem garaboly, nem füles kosár, hanem kenyértészta kelesztésére szolgáló fületlen gyékénykosár.

Szólások ritka szavai

Csízió. Azt általában tudják az emberek, hogy a jól tájékozott, ügyes, ravasz embert ezzel a szólással szokás jellemezni: érti a csíziót. De azt vajon tudják-e, hogy valójában mi is a csízió?
Egy régi naptárfajtának a neve. A XVI-XVII. században divatosak voltak az olyan verses naptárak, amelyekben álomfejtések, jóslatok stb. mellett minden hónapra olvasható volt egy kétsoros latin vers, egy úgynevezett disztichon. Azért lett ezeknek a naptáraknak a neve csízió, mert az év első napját, azaz újév napját régen Jézus körülmetélése napjának nevezték. Így a naptár elején a Circumcisio Domini ?az Úr körülmetélése? kifejezés állt, márpedig egyházi szövegekben gyakori a kezdő szóval való megnevezés. Ahogy a miatyánk és a hiszekegy is a kezdő szavai által vált a szóban forgó imádság nevévé, úgy lett a circumcisio szóból rövidült, elején megkurtított, majd a c-t a lágyabb cs-re váltó csízió is e naptárak neve. Aki pedig kiigazodott ezekben a naptárakban, már csupán azzal is, hogy tudott olvasni, arra mondták, hogy érti a csíziót.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2012. februári számában olvasható.

Megosztom