A magyarság eredete: mit mond a genetika?

A múlt hónapban a családfa jelentőségét már elemeztük a különböző betegségek korai felismerésében. Hasonló okokból fontos ismerni népünk eredetét is.

Az emberiség mintegy 5000 évvel ezelőtt találta fel az írást, történeti feljegyzések is csak ettől kezdve maradhattak fent. Így fajunk távoli múltja ? Thomas Mann hasonlatával ? sötét mély kúthoz hasonlítható. Éppen ezért kellett segítségül hívni a nyelvtudomány, a régészet és más szakmák képviselőit is a magyarság távolabbi eredetének tisztázásához. A biológiai tudományokon belül korábban az embertant (antropológiát) hasznosították, elsősorban az ősök csontjainak vizsgálatakor. A csontok kialakulását azonban sok gén határozza meg, amiket azután a külső hatások (a táplálkozástól kezdve az éghajlaton át a betegségekig) jelentősen befolyásolnak. Az újabban alkalmazott genetikai módszerek a DNS-vizsgálata révén már sokkal hatékonyabb módszereket kínálnak. Európa népeinek származása is ezeknek köszönhetően tisztázódott.

Az európai emberek származása

A ?modern ember?, a Homo sapiens Ázsiából jövet mintegy 40 ezer évvel ezelőtt népesítette be Európát. Hamarosan kiirtották az akkor itt élő neandervölgyieket. Az ő életüket az utolsó jégkorszak (ennek kb. 20 ezer évvel ezelőtt lehetett vége) keseríthette meg, számuk akkor olyan mértékben csökkent, hogy közel voltak a kihaláshoz.
A jégkorszak után, mintegy 13 ezer évvel ezelőtti második hullámban a megmaradt emberek két ellentétes irányból lakták be a kontinenst. Egyfelől a hideghez szokott kelet-európai emberek északkeletről délnyugat irányba terjeszkedtek. Valószínűleg ők az uráli nyelvet beszélték, és a magyarság ősei is közéjük tartoztak. Másfelől a Délnyugat-Európába ? a jégkorszak időjárási viszontagságai miatt ? visszaszorult emberek indultak meg a kontinens belseje felé. Az ő harcaik eredőjeképpen alakulhatott ki Európa akkori népességi térképe.
A harmadik nagy népesedési hullám indokát a Közel-Keleten: Mezopotámiában-Anatóliában 10-11 ezer évvel ezelőtt kialakuló földműves kultúrák jelentették. A földművelés és állattenyésztés óriási előrelépést jelentett az addigi gyűjtögető-vadászó-halászó életmódhoz képest, amely mellett az emberek többsége a téli és tavaszi ínséges időszakban éhen halt. Éppen ezért alakultak ki az éhínséggel szembeni genetikai védekezési mechanizmusok a szervezetünkben, aminek köszönhetően egészségi állapotunkra sokkal kevésbé veszélyes az éhezés, mint a mostanában szokásos ?nagy zabálások?. A földművelő kultúra megjelenésével megszűnt az éhínség állandó fenyegetettsége és létrejött a termékfelesleg (ebből adódóan a magántulajdon). Az addig folyamatos vándorlásra kényszerült emberek ezért letelepedhettek, amely együtt járt a nagyobb települések, így a városok alapításával. Ráadásul a földművelés sokkal kevésbé volt életveszélyes, mint a vadászat, és az állatok háziasítása a fertőző betegségek csökkenésével is együtt járt. Mindezek nemcsak az állam, a társadalmi osztályok és a professzionális hadseregek kialakulását eredményezték, de jelentősen növelték a természetes termékenységet (sokkal több gyermek született) és kitolták a halálozás akkor még nagyon korai átlagos időpontját. A következmény az első demográfiai robbanás lett, mivel jelentősen és gyorsan növekedett az emberiség lélekszáma és a népsűrűség. A túlnépesedés miatt megindult a népvándorlás e közel-keleti régióból különböző irányokba.
A negyedik európai népvándorlási hullám a nomád népek keletről nyugat felé történő előnyomulását jelentette Kr. e. 4300 és 2800 között. Az úgynevezett Kurgán-kultúra megalapítóinak erejét a kontinensen élő népekkel szemben a ló háziasításával, és ebből adódóan a korábbinál sokkal hatékonyabb harcmodorral magyarázzák. Emellett állítólag a kerék felfedezése és alkalmazása is nekik köszönhető, de ők hozták be az indoeurópai nyelveket is Európába és Indiába.
Végül az ötödik európai népvándorlási hullám már jól ismert a történelemkönyvekből, mivel ez Görögországból indult a Kr. e. I. évezredben és Magna Graecia: Nagy-Görögország létrejöttéhez vezetett. Szokás e Nagy Sándorral zenitjére jutó gyarmatosító államszövetséget a hellenizmus korának is nevezni.
A mitokondriális DNS-változatok értékelése szerint a jelenlegi ?európai? gének 75%-a még az első hullámban Európába érkezőktől származik. A későbbi bevándorlók már a géneknek csak a maradék hányadáért felelősek, mivel az őslakosok inkább átörökítik génjeiket a következő generációkba, mint az újonnan jöttek.

A magyarság genetika jellemzése

A jelenkori magyarság népességgenetikai vizsgálatát az 1980-as években végeztük el az NSZK szakembereivel együttműködve, 26 génjelet (vércsoportot, enzimfehérjét stb.) értékeltünk, ami akkor amolyan ?világrekordnak? számított. A géngyakoriságok ismeretében kiszámítható a jelenkori magyarság és a többi népesség közötti genetikai távolság. Kutatási eredményeink szerint a kortárs magyarság génállománya igen nagy hasonlóságot mutat az ország szomszédságában élő németséggel és szlávsággal. A genetikai távolság olyan kicsi e népességek között, hogy a magyarok és a németek meg a szlávok genetikailag rokonoknak tekinthetők.
Éppen ezért a génjelek vizsgálata alapján a magyar eredet nem igazolható, mivel nincsenek ?magyar? gének. Közép-Európa népei tehát genetikailag ?testvérek?, jó lenne, ha ez a viselkedésükön és egymás iránti érzelmeinken is meglátszana. Bár tudom, hogy testvérek is tudják utálni egymást, elég Ádám és Éva első gyermekeire, Káinra és Ábelre utalni. Sajnos mindkettőjük génjei bennünk vannak, de hogy közülük melyek érvényesülnek életünk során, az tőlünk is függ.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2011. szeptemberi számában olvasható.

Megosztom