Ha hiányzik a tájékoztatás

A genetikai és családtervezési tanácsadónkat tavaly felkeresők idén történt értékelésekor szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a baj sokszor a szükséges tájékoztatás elmaradásával kapcsolatos. Erre mutatok itt most be két jellegzetes hibát.

A fiatal- és nemzőkorú férfiakban az elmúlt 50 évben a hererák gyakorisága mintegy ötszörösére növekedett, és az idős embereknek ez a ritka megbetegedéséből a huszon- harmincéves férfiak leggyakoribb rákja lett. Időbeni felismerésüket követően, a rákos here műtéti eltávolítása mellett, a rák típusától függően e betegek sugár- és/vagy kemoterápiában részesülnek. Az utóbbi célja a szervezetben megmaradt és nagyon gyorsan osztódó rákos sejtek elpusztítása. A gondot az jelenti, hogy e terápia más olyan szerveket is károsíthat, amelyben gyorsan osztódó sejtek vannak. Ilyen a másik here, ezért e kezelések előtt mindenképpen fel kell ajánlani a páciensnek, hogy ondóját tegye el az ondóbankba. A kezelés után az ilyen betegek mintegy fele ugyanis meddővé válik, magyarul leáll az ondósejt-termelődésük a megmaradt herében.
A hererákos férfiak döntő többsége ma már túléli e baját, és csaknem mindig gyermeket akarnak. Ha azonban nem tették el ondójukat az ondóbankba, akkor a sugár- és/vagy kemoterápia miatt meddővé vált férfiaknak erre nincs esélye. Az elmúlt évben három olyan hererákos férfiúval találkoztam, akik gyógyulásuk után gyermeket szerettek volna nemzeni, de mivel nem ajánlották fel nekik ondójuk ondóbankban történő tárolását, és ők meddővé váltak. A hozzám forduló másik három hererákos beteg eltette ondóját az ondóbankba, nekik tudtunk is segíteni a gyermekáldás elérésében.
A hererákos (de mindenfajta rákban szenvedő) férfiaknak tehát a sugár- és/vagy kemoterápia előtt feltétlenül ajánlani kell, hogy a kezelés előtt ondójukat őriztessék meg ondóbankban. Tapasztalatom szerint a családtervezők, majd a várandósok leginkább a fejlődési rendellenességektől félnek magzatjukban, majd gyermekeikben. Joggal, mivel egyrészt száz magzat közül mintegy négynél kell számolni fejlődési rendellenességgel. Ennek oka az eleve hibás genetikai tervrajz megnyilvánulása (ezeket nevezzük genetikai rendellenességeknek), illetve a jó genetikai tervrajz külső ártalmak miatt eltorzulása (ilyenkor teratogén eredetű rendellenességekről beszélünk). A gyakori fejlődési rendellenesség létrejöttében a genetikai tervrajz eltér a szokványostól, de ahhoz, hogy emiatt fejlődési rendellenessége alakuljon ki, még ártó, ún. provokáló külső hatásoknak is kell a magzati fejlődés során érvényesülniük.
A fejlődési rendellenességek a betegségek sajátos kategóriáját képviselik, mivel olyan defekt állapotot jelentenek, amely már a születés előtt kialakul, ezért az érintettek egész életére befolyással lehet. A defekt állapot azt jelenti, hogy nincs esély a gyógyulásra, mint pl. egy influenza, torok- vagy vakbélgyulladás után. A végtaghiányos rendellenességek esetében legfeljebb a protézis jöhet szóba, a nyitott gerinc következményei pedig komplex orvosi beavatkozással korlátozhatóak, de azért mindkét rendellenesség elszenvedői fogyatékosok maradnak. A korai kezdet pedig azért hangsúlyozandó, mivel azért a fontosabb szívbetegségek vagy rákok inkább életünk második felében jelentkeznek.
Mindezekből adódik a fejlődési rendellenességek fő jellegzetessége, nevezetesen, hogy esetükben csak a megelőzés tekinthető valódi orvosi megoldásnak. Erre azonban az 1990-es évekig csak néhány ritka rendellenesség esetében volt mód, mint pl. a rubeolaoltás a rubeolavírus okozta fejlődési rendellenességek megelőzésében. Az 1990-es években azonban áttörésnek lehetünk tanúi a fejlődési rendellenességek kivédésében, és ez a magzatvédő vitaminoknak köszönhető.
A magzatvédő vitaminok elsősorban az agy- és koponyahiány, a nyitott gerinc jelentős részének megelőzését teszi lehetővé, de a magyar kutatások igazolták, hogy a magzatvédő vitaminok a szív, húgyúti és a végtaghiányos rendellenességek jelentős hányadának a megelőzésére is alkalmasak. Az újabb USA-ban végzett vizsgálatok többsége is hasonló eredménnyel zárult, megerősítve e rendellenességek kivédhetőségét is folsav tartamú multivitaminokkal.
Így a WHO szakértő bizottsága szerint folsav tartalmú multivitaminok fogamzás körüli szedésével a fejlődési rendellenességek mintegy egyharmada megelőzhető! Jelenleg a világon évente 135 millió újszülött jön a világra és közülük 5,4 millió rendellenességgel sújtott. Ha valóban egyharmadukban kivédhetőek lennének a fejlődési rendellenességek, akkor évente mintegy 1,8 millió újszülöttben előzhető meg e sorsukat beárnyékoló vagy megpecsételő bajuk.
A magzatvédő vitaminok alkalmazása kapcsán hazánkban számos hiányossággal és félreértéssel szembesülünk. A hozzám tanácsadásért forduló várandósok közül többen mondták el, hogy szülészorvosuk szerint nem szükséges magzatvédő vitaminokat szedni, elég egészségesen táplálkozni. Sajnos a fejlődési rendellenesség megelőzése vitamindús táplálkozással nem oldható meg. A magzatvédő vitaminok legfontosabb komponense a folsav, de még nem tudjuk pontosan, hogy a mi a folsav leghatékonyabb dózisa a fejlődési rendellenességek kivédésében. Egyetlen tudományos vizsgálat ismert, amiben a folsav optimális dózisának megállapítására vállalkoztak, és ezt 0,66 mg/nap értéknek találták.
A folsav optimális dózisának becslésekor legalább két szempontot helyes figyelembe venni. Az egyik az USA Tudományos Akadémiájának állásfoglalása, miszerint egészséges terhesekben a megelőzés céljából adható folsav dózisának felső határa az 1 mg. A másik e vitamin természetes formájának táplálék révén történő bevitele. A természetes zöld táplálékokban, így a spenótban, a sóskában, a brokkoliban, a fejes salátában stb. előforduló vitamin neve folát (latinul folium=zöldlevél). Később előállították ennek a vitaminnak a mesterséges formáját, a folsavat. A természetes folát és a mesterséges folsav kémiai felépítése különbözik, és a folsav sokkal könnyebben szívódik fel a gyomor-bélrendszerből, mint a folát. Biológiai hatásuk átmenetet képez egymás közt, mivel a folsav is folátokra bomlik a szervezetben. (Éppen ezért e természetes és mestersége vitamin együttesét Hollandiában B11-vitaminnak, Franciaországban B9-vitaminnak nevezik.) A magyar asszonyok napi folát bevitele 0,16 mg körül van, ezért magam a 0,8 mg folsav bevitelét ajánlom. Így a folsav és folát értéke együttesen sem haladja meg az 1 mg-ot, és a magyar kutatásokban a 0,8 mg tartalmú multivitamin jótékony hatása igazolódott be. Mint említettem, a magyar asszonyok napi folát bevitele 0,16 mg körül van, a rendellenességek kivédéséhez azonban 0,66 mg-ra van szükség. A különbség 0,50 mg, és ezt naponta ? ahogy brit szakemberek kiszámolták ? 15 (!) tányér spenót elfogyasztásával lehetne megoldani? Erre még a gyermekük egészségéért ?mindenre? hajlandó leendő édesanyákat sem lehet rábeszélni. Ráadásul a folát felszívódásában van egy küszöb, ami miatt a nagyobb adagok elfogyasztásakor csak korlátozott a hasznosíthatóságuk. Ilyen felszívódási probléma nincs a folsav adásakor, ezért a folsav kétszer magasabbra emeli a vér folátszintjét, mint az ugyanolyan adagú folát.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. júniusi számában olvasható.

Megosztom