A fogamzás optimális napja

Korábban beszámoltam az ivarsejtképződés, tehát a petesejtek és az ondósejtek termelődésének tanulmányozásakor felismert újabb szabályokról. Most az ivarsejtek találkozásáról, tehát a fogamzásról lesz szó, még pedig az idő függvényében.

A fogamzás optimális időpontjának megválasztásakor három szempontot érdemes mérlegelni:
1. Az életkor.
A legfontosabbnak az anyai életkor tekinthető, éppen ezért ezzel már többször foglalkoztam.
2. Az optimális hónap.
Gyakran vizsgálták, hogy a különböző hónapokban bekövetkező fogamzások kimenetele között van-e valamiféle különbség. Legegyszerűbb ezt a születés előtti, úgynevezett halva születési, és a születés utáni, tehát csecsemőhalálozási gyakoriság alakulása alapján értékelni.
Februárban, márciusban és áprilisban mind a halva születések, mind az ekkor születettek korai halálozása gyakoribb, mint az évi átlag.
Ha a születések időpontjától visszaszámolunk 9 hónapot, akkor megkapjuk a fogamzások időpontját. Eszerint az októberben, novemberben és decemberben fogamzottakban a legalacsonyabb a halva születés, illetve a csecsemőhalandóság. Ugyanakkor a május körüli fogamzásokban némileg magasabb halva születési és csecsemőhalandósági gyakoriság. E statisztikai törvényszerűségek azonban csak a nagy számokra érvényesek, az ilyen kisfokú, 10-15 százalékos eltérések egy-egy születés tervezésekor nemigen hasznosíthatók.
3. A fogamzás napja.
Az időpont harmadik szintjének ? vagyis hogy a nők nemi ciklusán belül mikor történik a fogamzás ? nagyobb a fontossága.
Az állatorvosok körében régóta ismert, hogy a magzati halálozás a várandósság legkoraibb időszakában a leggyakoribb. A vemhesek petefészkében talált sárgatestek száma jóval magasabb, mint az ivadékok száma. A sárgatestek száma pedig elvileg jelzi a tüszőrepedések számát, ez utóbbiak viszont a peték, így közvetve a fogamzások számáról adnak felvilágosítást. E szerint számos magzatkezdemény már az élet kezdetekor elpusztul.
Az emberi várandósságokban is hasonló a helyzet, és ez az 1950-es évek óta ismert. A. T. Hertig és kutatócsoportja az Amerikai Egyesült Államokban tizenhat éven keresztül vizsgálta a baleset és öngyilkosság következtében elhunyt nőket, pontosabban a méhüket, petevezetéküket és petefészküket. A 210 elhunyt nő közül 34 a várandósság legkoraibb időszakában, 2-17 nap között volt, és ebből 13 várandós magzatkezdeménye kórosnak bizonyult. A magzatkezdemények tizede a méhig sem jutott el, további 18 százalékuk a méhben, a beágyazódáskor pusztult el.
A kutatók megvizsgálták a kóros magzatkezdemények fogantatásának napját is a női nemi cikluson belül. A tüszőrepedést megelőző napon történt 14 fogantatást követően csak egy magzatkezdemény pusztult el, ezzel szemben a tüszőrepedést követően történt 20 fogamzásból származó magzatkezdemények közül 12 súlyos fejlődési zavart mutatott. E szerint, ha a fogamzást eredményező szeretkezés a tüszőrepedést követően történt, akkor a fogamzások 60%-ából olyan magzatkezdemény alakult ki, amely már vándorlás alatt vagy a beágyazódáskor elhalt. Ha viszont a tüszőrepedés előtti napon történt a megtermékenyítő szeretkezés, akkor a károsodott magzatkezdemények arányát csak 7,7 százaléknak találták. A különbség közel 8-szoros! Más kutatók a méhen kívüli terhességek értékelésekor találtak hasonló összefüggést.

4. A tüszőrepedés meghatározása

A nők nemi ciklusán belül a megtermékenyítő szeretkezés napja tehát fontos, mivel a petesejt élettartama csak 24 óra, de a huszadik óra után benne már ?öregedési? elfajulásos jelek láthatók. Mindezek miatt a fogamzás optimális napjának a tüszőrepedés előtti napot tekintjük.
Az úgynevezett ébredési hőmérséklet mérésével a nők többségében meghatározható a tüszőrepedés napja és így időzíthető a fogamzás. A hőmérsékletet reggel, ébredés után, de még az ágyból való kikelés előtt, tehát fizikai mozgás előtt, ugyanazon régi típusú higanyos hőmérővel a szájban ugyanannyi ideig, öt percig mérik, három hónapon át, akkor a nők 80-85 százalékában úgynevezett kétfázisú görbét kapnak. A női nemi ciklus első felében ugyanis alacsonyabb a hőmérséklet, míg második felében minimum kéttized fokkal tartósan magasabb. Az átmenetnél sokszor ? az esetek 45 százalékában ? egynapos mélypont is észlelhető, ez jelzi a tüszőrepedést. A többieknél a tüszőrepedés megtörténtét, vagyis a sárgatest megjelenését, a hőmérséklet-emelkedés jelzi. Az ébredési hőmérséklet alakulásából tehát általában következtetni lehet a tüszőrepedés időpontjára, így megválasztható a fogamzás optimális napja, ami a tüszőrepedés előtti nap.
Akik tehát tudatosan törekszenek ?értelemgyerekre”, a tüszőrepedés időpontját meg tudják határozni, és ennek megfelelően irányíthatják a fogamzás céljából is történő szeretkezés időpontját.
Az újabb kutatásuk eredményeképpen számos korábbi orvosi megfigyelést lehetett újszerűen értelmezni Így a cigarettázó nőknél gyakran rendetlen a havi vérzés, vagyis néhány napot, olykor néhány hetet is késik. Sokáig ezt a menstruáció zavarának tartották, ma már ezek hátterében is a legkoraibb időszakban megszakadt várandósságot gyanítjuk.
A magzati élet első két hetében, a 266 nap első 14 napjában a magzatkezdemények elpusztulásának számos oka lehet. A pete túlérettségét már említettem. A legdurvább kromoszóma-rendellenességek is ekkor érvényesítik végzetes hatásukat. Fontos a méh-nyálkahártya befogadóképessége, ami hormonális zavar (sárgatest-gyengeség) miatt akadályozhatja meg a magzatkezdemény beágyazódását. A genetika haladásának köszönhetőn megismertük azoknak a géneknek a szerepét is, amelyek a magzatkezdemény beágyazódását a méhben segítik, vagy éppen megakadályozzák.
A fogamzás optimális napjára érdemes gondolni, noha ártalmas következménye korai magzati halálozás lehet, amely általában nem érinti súlyosabban a potenciális szülőket. Sokszor csupán a megkésett havi vérzést érzékelik, ezért az ilyen korai magzati veszteségekről sokszor tudomást sem vesznek. Mégis, nem zárható ki, hogy a fogamzás optimális napja a magzat későbbi harmonikus fejlődését is elősegíti.

Megosztom