Mikor jöjjön a második?

A várandósság alatti anyai és magzati/újszülöttkori kockázat a születési sorrend függvényében fontos és jellegzetes eltérést mutat. Nagyobb kockázattal kell számolni az első és sokadik, míg kisebb a kockázat a második, harmadik és negyedik terhességben.

A hazánkban komoly társadalmi problémát okozó népességszám-csökkenés egyik oka a túlságosan alacsony születési szám. A magyarázatot elsősorban a társadalmi körülményekben kell keresnünk, mint a nők kettős hivatása (vagyis a klasszikus anyaság és jelenleg már általános házon kívüli munkavállalásuk) és a lakáshiány. Ezek mellett az olyan szubjektív szempontok, mint az anyagiasság és az önzőség (az áldozatvállalás hiánya és a családi jólét túlzott előtérbe helyezése), továbbá a gyermekbarát társadalmi közhangulat elégtelensége, végül a szorongás a jövőtől és a gyermekvállalás veszélyeitől, sem elhanyagolhatók.
A születésszám-csökkenés kedvezőtlen következményei közül csak kettőt említek meg. Hazánk lakossága a korábbi 10,7 millióval szemben jelenleg már csak 10 millió körül van, pedig a környező országok magyar lakosai közül egyre többen telepednek le a nálunk. Ha ez a tendencia nem áll meg, 2030-ban várhatóan népességszámunk már a 9 millió körül lesz. Az országok nemzetközi súlya pedig ? többek között ? a lélekszámtól is függ. A másik várható gond: a csökkenő lakosságszámon belül az egyre fogyó munkaképes korosztályoknak mind nagyobb terhet jelent majd a növekvő arányú idős népesség ellátása.
A megcsappant gyermekszám egyik további, kedvezőtlen következménye az egykék arányának növekedése, pedig az egykék háromszorosan is hátrányos helyzetűek.

Az egykék hátrányai

Az első várandósság és szülés során eleve valamivel magasabb a kockázat: gyakoribbak a spontán vetélések, a koraszülések, kisebb a súlyuk és gyakoribbak bizonyos fejlődési rendellenességek, mint a későbbi várandósságokban. Az első várandósság fokozott kockázatát több ténnyel magyarázzuk. A női szervezet számára ez nagyobb megpróbáltatást jelent, mint a későbbiek, mivel először kell megfelelni a várandósság és a szülés élettani, de mégis csak extra feladatának. Bizonyos kockázatot jelent az anya felkészületlensége is, mivel az első várandósság során és az első kisbaba gondozásakor még nincs meg az a szakismerete, mint a később születetteknél.
Társadalmi szempontból, a testvérek hiánya miatt is hátrányos helyzetűek. Értelmi szintjük mintegy 5%-kal elmarad attól az értéktől, amelyet akkor érhetnének el, ha testvérük lenne. A gyermek számára ugyanis a testvér a legfontosabb társaság, akit taníthat, és akitől tanulhat. A társadalmi beilleszkedésben is segítik egymást a testvérek: velük és általuk éli meg a gyermek legkönnyebben a szocializáció nehéz folyamatát. A testvérek tudják, hogy az ajándékba kapott csokoládét illik egymás közt megosztani, meg azt, hogy verekedés után ki kell békülni. E tapasztalatok nélkül az egykékben gyakrabban fordulnak elő aránytévesztések mind a gyermek (túlzott önzés és magányosság), mind a szülők (pl. elkényeztetés) részéről.
A lelki és testi egészségük alakulásában is lemérhető a hátrányuk.. Az egykék gyakrabban cigarettáznak, italoznak mértéktelenül és drogoznak, mint a testvérekkel megáldottak. Az egykék között több a személyiségzavar és az olyan lelki probléma, mint a szélsőséges kedély (pl. depresszió), megmagyarázva valamivel magasabb öngyilkossági halálozásukat is. Testi egészségük kedvezőtlen változása elsősorban az ún. stresszbetegségeken mérhető le, gyakoribb náluk a magas vérnyomás és a gyomor-, nyombélfekély. Nyilvánvalóan ez a testvérkonfliktusok levezetése során szerzett ?tréning? jótékony hatásának a hiányával magyarázható meg. Az allergiás betegségek (pl. szénanátha, asztma, ekcéma, csalánkiütés, stb.) előfordulása is számottevően magasabb körükben. Az okot ismerjük: a szájban olyan természetes laktobacilusok vannak, amelyek a testvérek közötti ?kicserélődése? véd az allergiás hajlam megnyilvánulásával szemben. (A testvérek pedig nem ritkán esznek ?közösen??)
Gyakorta az egykék is érzik a testvér hiányának hátrányait. Mostanában olvastam egy, a gyermekek vágyaival foglalkozó szociológiai tanulmányt. E szerint a gyermekek szüleikhez intézett kérései között az egyik gyakori: ?Hadd legyen még egy testvérem.? Valóban, a mai túlterhelt és gyermekeikre csak kevés időt fordító szülők legnagyobb ajándéka gyermekük számára a testvér.
A lényeg az, hogy a első gyermekvállaláskor kell legnagyobb anyai és magzati/újszülött kockázattal számolni. Mindezeket tekintetbe véve, leszögezhetjük: balgaság nem vállalni a második és a harmadik gyermeket, hiszen orvosi szempontból már sokkal kisebb a kockázat, mint az elsőnél. A második és harmadik gyerek megszülése is sokkal könnyebb és rövidebb. Nem is beszélve arról ? és ezt gyakorló szülőként mondhatom ?, hogy a második és harmadik gyermek már anyagilag sem jelent olyan megterhelést, mint az első. Nem igaz a szólásmondás, miszerint ?egy gyerek nem gyerek?; az azonban igaz, hogy ?egykének lenni rossz?.

Hány testvér legyen?

A gyermekek és a társadalom szempontjából a családonkénti három gyermek tekinthető optimálisnak. Így biztosítható mind a népesség számának töretlen fennmaradása, mind a testvérek harmonikus, egymást segítő fejlődése. Valószínűleg e fontos felismerést tükrözte a régi szállóige: ?Egy gyerek az anyának, egy gyerek az apának és a harmadik a hazának.?
A második és további gyermekek vállalásakor érdemes gondolni a szülések közötti optimális időtartamra is.
Az anya és a magzat-újszülött kockázatát a születések között eltelt évek függvényében vizsgálva U-alakú összefüggés körvonalazódik, vagyis veszélyes túl hamar és kedvezőtlen túl későn vállalkozni a következő várandóságra.A nemzetközi ajánlások szerint éppen ezért a legkedvezőbb, ha a gyermekek születése között 2-3 év telik el. Így két ellentétes szempont között lehet még a legjobb kompromisszumot megtalálni.

Mennyi idő teljen el?

A születések közötti túl rövid idő mind az anya, mind a magzat-újszülött kockázatát növeli. A magzati kockázat leginkább a gyakoribb spontán elvetéléseken, míg az újszülöttkori kockázat a gyakoribb koraszületési (37. hét előtt világra jött) és kis súlyú újszülött (2500 gramm alatti) gyakoriságon mérhető le. Ha a későbbi gyermek egy éven belül születik, vagyis a szülés után 3 hónapon belül történt a fogamzás (hiszen 9 hónap a várandósság), akkor négyszer magasabb a kis súlyú újszülöttek előfordulása. Ha két éven belül születik a következő gyermek, valamivel (kb. 30%-kal) még mindig nagyobb a kis súlyú újszülöttek kockázata. (Két év = 24 hónap, ebből le kell vonnunk a várandósság 9 hónapját; a fogamzás ilyenkor tehát az előző gyermek megszületését követő 15 hónapon belül történt.) A kis súlyú újszülöttekben és a koraszülöttekben bizonyos fejlődési rendellenességek gyakoribbak. Ezeknél sokkal nagyobb gond az éretlenségükből és az ezzel kapcsolatos légzési és idegrendszeri problémáik, meg látási fogyatékosságuk, ráadásul a halálozásuk is gyakoribb.
A két évnél hosszabb idő csökkenti az anya várandósság és szülés alatti kockázatát, valamint a magzatok-újszülöttek említett veszélyeit. Ennek megfelelően a később született gyermek súlya a szokásosnál nagyobb és kisebb a halálozás veszélye. Az előnyök az anyánál is nyilvánvalóak. A várandósság alatt a testsúlynövekedés, de főleg a szövetek víztartalmának fokozódása miatt megváltozik a nők alakja, amely együtt jár a spirális alakú kötőszöveti-rostok megnyúlásával és kiegyenesedésével. Mintegy 15 hónapra van szükség e rostok eredeti állapotának a visszaállásához. Mindezek a hüvely alakjára és méretére is érvényesek. Helyes ezért az új terhességnek teljesen helyreállt alakkal nekikezdeni, így nem kell tartani a nők szép alakjának elromlásától.
Később, tehát öt év után újra emelkedik mind az anya, mind a magzat kockázata.
Az említett biológia szempontok ütköznek a pszichológiai elvárásokkal. A pszichológiai szempont a testvérek kapcsolatát tükrözi és e szerint minél közelebb van egymáshoz a testvérek életkora, annál jobb a kapcsolatuk. Hiszen a testvéreket nemcsak a ?test? és ?vér? hasonlósága, tehát a rokonság, hanem a legigazibb barátság is összefűzi. A testvérek 3 évnél nagyobb korkülönbsége már nehezíti az egymás közti bensőséges viszonyukat.
A testvérkapcsolat és a gyermeknevelés szemszögéből ezért 15-27 hónapnál hosszabb ideig nem érdemes várni a felkészüléssel a következő fogamzásra. Az említett két ellentétes szempont összeegyeztetése céljából a szülés után tehát 15 hónapot mindenképpen tanácsos várni a következő fogamzással, de 27 hónapnál hosszabb időtartam lehetőleg ne legyen a korábbi gyermek világra jötte és a tervezett fogamzás között. Így adódik az optimálisnak tartott születések közötti 2-3 éves időtartam.
Félreértés ne essék, ha nem sikerül ezeket az elveket betartani, nincs baj, hiszen ezek az ajánlások csak iránymutatásként szolgálnak.

Megosztom