Az emlékezés kertjei

Az idén – mint minden évben – a családok elzarándokoltak szeretteik nyughelyére, hogy leróják kegyeletüket, felújí­tsák közös élményeiket, mert – József Attila szavait idézve – nem csupán a harcot, de az elvesztés okozta fájdalmat is „békévé oldja az emlékezés”.

Már egy évezrede annak, hogy a bencések rendje a mindenszentek napját (nov. l.), illetve az azt követő napot a halottak emlékének ajánlotta fel, és XIX. János pápa ezt hivatalosan is elrendelte. A református egyházak egy ideig még tiltották ezt a szép szokást, de később valamennyi keresztény hitű országban népszokássá vált a szeretettek sí­rjának meglátogatása, virágokkal dí­szí­tése, gyertyák és mécsesek gyújtása; távolról nézve ezeken az estéken a temetők hasonló képet mutatnak, mint a mesebeli, kora őszi, csillagos égbolt.

Az elhunytaktól való búcsúzás szokásai minden vallásnál különbözők; Indiában a halottat elhamvasztják, és a hamvakat a Gangesz hullámainak adják át. A muzulmán vallás hí­vei az elhunytat lehetőleg még a halál napján eltemetik.

Mindenki másképp csinálta

Egyes népeknél általános rí­tus volt a balzsamozás vagy a zsugorí­tás is.
A hazai szokások szerint a korai középkorban még a hátramaradottak egy ligetes, fás területet választottak az elhunytak végső nyughelyének. A főurak a kastélyukhoz közeli parkjukban helyezték el halottaik koporsóját, később a település temploma mellett alakí­tották ki a templomkertet, az ún. cintermet. Ettől az időtől kezdve a temető fogalma elválaszthatatlanul kapcsolódik a kerthez, a fákhoz, virágos cserjékhez, az élő és a sí­rokat dí­szí­tő virágkészí­tményekhez.

A régi és a mai temetők leginkább megkí­vánt értékei: a békesség, a csend, a nyugalom, amelyet a rendezettség, a tisztaság, a gondozottság alapoz meg. Ezekhez kapcsolódik még a (nem minden esetben tapasztalható) szerénység, mert a holtak birodalmától kevés dolog idegenebb, mint a hivalkodás! Milyen érzelmeket tükröz a méregdrága, fehér márvány vagy a sötét gránit az aranyfeliratokkal: mély szomorúságot, vagy a gazdagság fitogtatását, esetleg éppen a lelkifurdalást?

Mit rejtenek a sí­rok?

A temetők mindenütt felbecsülhetetlen kulturális értékeket, dokumentumokat közvetí­tenek az utókornak. Őrzik a korábbi idők jeles egyéniségeinek emlékét, de megörökí­tik az akkori technika szí­nvonalát is. Ezért igen tanulságos és tartalmas programja lehet egy utazásnak a helyi temető megtekintése, amely szemléletes képet nyújt a település történelméről és életmódjáról. Sokan töltenek el szép órákat a kolozsvári Házsongárdi temetőben, vagy megtekintik a Balatonudvariban levő, szí­v alakú sí­rjeleket, amelyek a XVII. és XVIII. században, főleg a Dunántúlon terjedtek el.

Az alábbi versecske Európa-szerte sok nyelven ismert:

Ami vagytok, voltunk mi,
Ami vagyunk, lesztek ti!
Tirátok is egy sí­r vár,
Ha végórátok lejár,
Ezért úgy éljetek,
Hogy jó véget érjetek!
Itt nyugszom én, olvasod te,
Olvasnám én, nyugodnál te!Egyedülálló, különleges a népi csónakos fejfás református temető Szatmárcsekén. Itt valamennyi sí­rhelyet tölgyfa oszlopból, csónakszerűen kifaragott fejfa dí­szí­ti. Ezek 180 centiméter hosszúak és 60-80 centi mélyen vannak beásva a földbe, ennek következtében különböző magasságúak. A fejfába a néven és a születési, illetve halálozási évszámon kí­vül az A:B:F:R:A betűket faragták be, amelyek a boldog feltámadás reménye alatt kí­vánság rövidí­tései.

A történészek a fejfa faragásának többféle magyarázatot tulajdoní­tanak; lehet egy stilizált emberfej, de lehet egy csónakban fekvő halott mása is. A csónak motí­vumnak mindenesetre nagy szerepe van, már csak azért is, mert a temetőt a folyók magas ví­zállása idején csak csónakon lehetett megközelí­teni, de elfogadható az a magyarázat is, hogy ezzel azt szimbolizálják, hogy a görög mitológiában Kharón, a révész a halott ember testét csónakon viszi át a túlvilágra Hadész, az alvilág istene, a holtak ura elé.

A hálás utódok sokféle dí­sszel igyekeznek egyedivé, személyessé tenni szeretteik végső nyughelyét. Kezdetben csupán egy fából ácsolt kereszt tudatta az ott elföldelt adatait. Később, a kőből, márványból, műkőből készült sí­remléken már bőbeszédűbb feliratok (epitáfium), versrészletek, irodalmi idézetek, jelszavak, közmondások is megjelentek, sőt olykor a humor is helyet kapott.

Szomorú virágok

A temetők legszebb dí­sze azonban mégis a növényállományuk, amely rendkí­vül változatos, hiszen minden utód igyekszik olyan növényt ültetni az elhunyt sí­rjára, amely valamilyen módon jellemző volt reá: amelyet ő is ültetett a kertjében, amelyről legendákat mesélt, amelyet jó szí­vvel ajándékozott a barátainak és ismerőseinek.

A temetőkerti növényeknek jellegzetes hangulatuk van. Kifejezetten sí­rkerti virágnak tartották régebben a fehér krizantémumot; amióta azonban forgalomba kerültek különböző szí­nű, virág formájú „krizók”, azóta a szerepüket más növények vették át. Jellegzetes, hogy a karcsú oszlopformában növekvő örökzöldek a magasba szárnyalást jelképezik, a lecsüngő ágú fák és bokrok pedig az együtt érző szomorúságot.

Tipikus sí­rkerti, árnyéktűrő, évelő növény a borostyán, a téli zöld meténg, a bőrlevél, az árnyékliliom. Mindenütt megél – még öntözés nélkül is – a kövirózsák és a varjúhájok sokféle faja. Szépen dí­szí­t a gyöngyvirág, a nőszirom és a kakukkfű lombja, de különösen a virágja. Hosszan virágzik az egynyári árvácska, a nefelejcs és a százszorszép.

Változnak a szokások

Az elmúlt évszázadokban némileg változott a temetők funkciója, és ez a változás bizonyára tovább folytatódik, sőt felgyorsul a jövőben is.

Eddig nálunk az elföldelés módszere volt általános. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre gyakoribbá válik a hamvasztás és a hamvak elhelyezése urnatemetőben (kolumbáriumban), illetve elszórásuk a temető szóróparcellájában. Mások a saját portájukon vagy kertjükben keresnek alkalmas helyet az urna elföldelésére, vagy – a halott kí­vánságának megfelelően – tóba, folyóba, tengerbe, szántóföldön, réten, erdőben szóratják el hozzátartozóik hamvait.

A régi temetők betelnek, sok temetőt körülvesz, elnyel a városok gyors fejlődése; ezeket felszámolják, a sí­rban levő maradványokat exhumálják, és a település külterületén nyitott új temetőkben helyezik el.

A régi temetők nagy értékű telkein pedig lakótelepek épülnek, sportpályák, közparkok, arborétumok alakulnak ki. A történelmi értékű temetők azonban megmaradnak, megszépülnek. és élő múzeumok módjára szolgálják „örökös lakóikat”, valamint a múltjuk után érdeklődő társadalmat.

Megosztom