2020.04.10. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


Az emlékezés kertjei

A halottak napja közeledtével Bálint gazda a régi temetési szokásokról mesél,és arról, milyen virágokkal emlékezzünk meg szeretteinkről.

Dr. Bálint György
2013.10.24  10:10   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Az idén - mint minden évben - a családok elzarándokoltak szeretteik nyughelyére, hogy leróják kegyeletüket, felújítsák közös élményeiket, mert - József Attila szavait idézve - nem csupán a harcot, de az elvesztés okozta fájdalmat is „békévé oldja az emlékezés".
Már egy évezrede annak, hogy a bencések rendje a mindenszentek napját (nov. l.), illetve az azt követő napot a halottak emlékének ajánlotta fel, és XIX. János pápa ezt hivatalosan is elrendelte. A református egyházak egy ideig még tiltották ezt a szép szokást, de később valamennyi keresztény hitű országban népszokássá vált a szeretettek sírjának meglátogatása, virágokkal díszítése, gyertyák és mécsesek gyújtása; távolról nézve ezeken az estéken a temetők hasonló képet mutatnak, mint a mesebeli, kora őszi, csillagos égbolt.

Az elhunytaktól való búcsúzás szokásai minden vallásnál különbözők; Indiában a halottat elhamvasztják, és a hamvakat a Gangesz hullámainak adják át. A muzulmán vallás hívei az elhunytat lehetőleg még a halál napján eltemetik.

Mindenki másképp csinálta

Egyes népeknél általános rítus volt a balzsamozás vagy a zsugorítás is.
A hazai szokások szerint a korai középkorban még a hátramaradottak egy ligetes, fás területet választottak az elhunytak végső nyughelyének. A főurak a kastélyukhoz közeli parkjukban helyezték el halottaik koporsóját, később a település temploma mellett alakították ki a templomkertet, az ún. cintermet. Ettől az időtől kezdve a temető fogalma elválaszthatatlanul kapcsolódik a kerthez, a fákhoz, virágos cserjékhez, az élő és a sírokat díszítő virágkészítményekhez.


A régi és a mai temetők leginkább megkívánt értékei: a békesség, a csend, a nyugalom, amelyet a rendezettség, a tisztaság, a gondozottság alapoz meg. Ezekhez kapcsolódik még a (nem minden esetben tapasztalható) szerénység, mert a holtak birodalmától kevés dolog idegenebb, mint a hivalkodás! Milyen érzelmeket tükröz a méregdrága, fehér márvány vagy a sötét gránit az aranyfeliratokkal: mély szomorúságot, vagy a gazdagság fitogtatását, esetleg éppen a lelkifurdalást?

Mit rejtenek a sírok?

A temetők mindenütt felbecsülhetetlen kulturális értékeket, dokumentumokat közvetítenek az utókornak. Őrzik a korábbi idők jeles egyéniségeinek emlékét, de megörökítik az akkori technika színvonalát is. Ezért igen tanulságos és tartalmas programja lehet egy utazásnak a helyi temető megtekintése, amely szemléletes képet nyújt a település történelméről és életmódjáról. Sokan töltenek el szép órákat a kolozsvári Házsongárdi temetőben, vagy megtekintik a Balatonudvariban levő, szív alakú sírjeleket, amelyek a XVII. és XVIII. században, főleg a Dunántúlon terjedtek el.

Az alábbi versecske Európa-szerte sok nyelven ismert:

Ami vagytok, voltunk mi,
Ami vagyunk, lesztek ti!
Tirátok is egy sír vár,
Ha végórátok lejár,
Ezért úgy éljetek,
Hogy jó véget érjetek!
Itt nyugszom én, olvasod te,
Olvasnám én, nyugodnál te!
Egyedülálló, különleges a népi csónakos fejfás református temető Szatmárcsekén. Itt valamennyi sírhelyet tölgyfa oszlopból, csónakszerűen kifaragott fejfa díszíti. Ezek 180 centiméter hosszúak és 60-80 centi mélyen vannak beásva a földbe, ennek következtében különböző magasságúak. A fejfába a néven és a születési, illetve halálozási évszámon kívül az A:B:F:R:A betűket faragták be, amelyek a boldog feltámadás reménye alatt kívánság rövidítései.

A történészek a fejfa faragásának többféle magyarázatot tulajdonítanak; lehet egy stilizált emberfej, de lehet egy csónakban fekvő halott mása is. A csónak motívumnak mindenesetre nagy szerepe van, már csak azért is, mert a temetőt a folyók magas vízállása idején csak csónakon lehetett megközelíteni, de elfogadható az a magyarázat is, hogy ezzel azt szimbolizálják, hogy a görög mitológiában Kharón, a révész a halott ember testét csónakon viszi át a túlvilágra Hadész, az alvilág istene, a holtak ura elé.

A hálás utódok sokféle dísszel igyekeznek egyedivé, személyessé tenni szeretteik végső nyughelyét. Kezdetben csupán egy fából ácsolt kereszt tudatta az ott elföldelt adatait. Később, a kőből, márványból, műkőből készült síremléken már bőbeszédűbb feliratok (epitáfium), versrészletek, irodalmi idézetek, jelszavak, közmondások is megjelentek, sőt olykor a humor is helyet kapott.


Szomorú virágok

A temetők legszebb dísze azonban mégis a növényállományuk, amely rendkívül változatos, hiszen minden utód igyekszik olyan növényt ültetni az elhunyt sírjára, amely valamilyen módon jellemző volt reá: amelyet ő is ültetett a kertjében, amelyről legendákat mesélt, amelyet jó szívvel ajándékozott a barátainak és ismerőseinek.


A temetőkerti növényeknek jellegzetes hangulatuk van. Kifejezetten sírkerti virágnak tartották régebben a fehér krizantémumot; amióta azonban forgalomba kerültek különböző színű, virág formájú „krizók", azóta a szerepüket más növények vették át. Jellegzetes, hogy a karcsú oszlopformában növekvő örökzöldek a magasba szárnyalást jelképezik, a lecsüngő ágú fák és bokrok pedig az együtt érző szomorúságot.

Tipikus sírkerti, árnyéktűrő, évelő növény a borostyán, a téli zöld meténg, a bőrlevél, az árnyékliliom. Mindenütt megél - még öntözés nélkül is - a kövirózsák és a varjúhájok sokféle faja. Szépen díszít a gyöngyvirág, a nőszirom és a kakukkfű lombja, de különösen a virágja. Hosszan virágzik az egynyári árvácska, a nefelejcs és a százszorszép.

Változnak a szokások

Az elmúlt évszázadokban némileg változott a temetők funkciója, és ez a változás bizonyára tovább folytatódik, sőt felgyorsul a jövőben is.

Eddig nálunk az elföldelés módszere volt általános. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre gyakoribbá válik a hamvasztás és a hamvak elhelyezése urnatemetőben (kolumbáriumban), illetve elszórásuk a temető szóróparcellájában. Mások a saját portájukon vagy kertjükben keresnek alkalmas helyet az urna elföldelésére, vagy - a halott kívánságának megfelelően - tóba, folyóba, tengerbe, szántóföldön, réten, erdőben szóratják el hozzátartozóik hamvait.


A régi temetők betelnek, sok temetőt körülvesz, elnyel a városok gyors fejlődése; ezeket felszámolják, a sírban levő maradványokat exhumálják, és a település külterületén nyitott új temetőkben helyezik el.

A régi temetők nagy értékű telkein pedig lakótelepek épülnek, sportpályák, közparkok, arborétumok alakulnak ki. A történelmi értékű temetők azonban megmaradnak, megszépülnek. és élő múzeumok módjára szolgálják „örökös lakóikat", valamint a múltjuk után érdeklődő társadalmat.


Kapcsolódó cikkek:




A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás