A veteményeskert szerény mostohái

A globalizáció, a termelési technika fejlődése és a fogyasztói ízlés változásai következtében a családi kert növényállománya folyamatosan változik. Pár évtizeddel ezelőtt a karfiolt, a bimbóskelt, a cukkinit és a termesztett gombákat még hírből se ismerték, viszont nagy szakértelemmel használták a fűszernövényeket. Az édesköményt, a zöldspárgát, az ananászcseresznyét magam is csak évtizedekkel később ismertem meg.

Bölcs mondás tehát az, hogy a jó pap holtig tanul, de teljesebbé válik azzal, ha hozzátesszük, hogy amit eddig tudott, azt sem felejti el. Most, a tavaszi vetésre, ültetésre készülve nyolc méltatlanul mellőzött zöldségfélére hívom fel olvasóink figyelmét. Ezek közös jellemzője, hogy nem támasztanak különösebb igényt a talajjal és az időjárással szemben, viszonylag egyszerűen termelhetőek és a helyben termett magvaikkal vagy gumóikkal tovább szaporíthatók.

A cukorbetegek krumplija

A csicsóka a napraforgóhoz hasonló, de jóval kisebb virágai magas száron nyílnak és a talajban sok gumót fejleszt. Szükség esetén félárnyékban is megélő, igénytelen, szárazságtűrő, agresszív növény, amely még a tarackot is kiirtja. A gumói a leghidegebb télen se fagynak el, de nehezen tárolhatóak, mert nedves helyen megpenészednek, száraz helyen pedig megfonnyadnak. A régi fajták rücskösek, nehezen tisztíthatók, az újak azonban sima felületűek. A gumókat szeptembertől késő őszig lehet szedni, a bennük levő szénhidrát nem keményítő formájában van jelen, ami lehetővé teszi, hogy a cukorbetegségben szenvedő emberek is fogyaszthassák. A burgonyához hasonlóan, főzve, sütve kiváló étel, de lisztet és gyermektápszert is készítenek belőle.

Új-Zéland spenótja

A növény háromszögletű levelei húsosak, vastagok, a közönséges spenóthoz hasonlóan készíthetőek el. Melegigényes, egynyári növény, talajban nem válogat, de sok vizet és nitrogén tápanyagot kíván. Ősszel az érett magjait elszórja és azokból a következő tavasszal megújul, ezért sokáig évelő növénynek vélték. A magja lassan csírázik, ezért az elvetett területet kapálni, gyomlálni kell.

Zöldellő karós bab

Hasonlóan termeszthető és hasznosítható, mint a bokorbab, de több vizet fogyaszt, a párás környezetet kedveli. A két és fél méter magasra csavarodó hajtásainak támasztékra van szükségük, gyakran kerítésre vagy karókra futtatják fel. Régebben, amikor a gyomirtó vegyszerek még nem voltak ismertek, a kukorica köztes növényeként termelték, felfuttatták a kukorica szárára.
Értékes konyhai nyersanyag, amelyből levesek, főzelékek, köretek készíthetők. Jelentős az aminosav (fehérje alapanyag), valamint B1-, B2- és E-vitamín, kalcium, foszfor és vas tartalmuk is.

A kert tarka dísze

A díszbab piros vagy fehér virágokat nyitó futónövény, melynek szára 2-4 méter magasra csavarodik fel, ezért lugasok, kerítések befuttatására különösen alkalmas. A meszes, lúgos, laza talajt kedveli. Melegigényes lévén csak április vége felé ajánlatos elvetni, mert a talajmenti fagyok a csírákat károsíthatják; a csírázás és a virágzás idején igen sok vizet igényel, ennek hiányában elrúgja a virágait.
Legismertebb fajtája a Juliska-bab, amelynek zsenge hüvelyei zöldbabként készíthetőek el, a beérett magja pedig téli ételek jól tárolható nyersanyaga.

Az elfelejtett kedvenc

A lóbab egyike a legrégebben ismert kultúrnövényeknek. Nálunk a korábbi évszázadokban igen elterjedt növény volt, manapság kevesen ismerik. Európa nyugati részében jelentős területen termelik étkezési és takarmányozási célra. Rövid, zömök hüvelyeiben 2-5 jókora mag helyezkedik el. Ezek zsenge állapotukban zöldborsó módjára főzhetők meg, vagy köret és saláta készíthető belőlük. Jelentékeny fehérjetartalmuk miatt értékes táplálékot adnak.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2012. februári számában olvasható.

Megosztom