Grétsy László: a nyelv kertésze

Egy ország szólítja tanár úrnak, és több mint fél évszázada, hogy nyelvhelyességi kérdésekben hozzá fordulunk. Az önmagát szerényen csak a nyelv kertészének nevező nyelvész pedig mosollyal az arcán válaszol, hangozzék el a kérdés a televízióban, a rádióban, egy újság hasábjain vagy levélben.

– Tanár úr! Még mindig a vasszervizóvoda a kedvenc szava?
– Igen! S mivel nem az én találmányom, szerénytelenség nélkül vállalhatom. Bence Imre, a kiváló földrajztudós és nyelvi játékos alkotta meg a vasszervizóvoda szót, melyben négy nyelven található meg a ?víz? szó: németül (wasser), magyarul (víz), franciául (eau /kiejtve: ó) és oroszul (voda). Bence Imre még egy történetet is létrehozott a szóhoz, aminek az volt a lényege, hogy egy kávéfőző-szerelő üzem női dolgozói számára létrehoznak egy óvodát, amit vasszervizóvodának neveznek el.
– A nyelvi játékok szerelmeseként, évtizedek óta gyűjti a különleges szóösszetételeket. Mikor olvashatjuk ezeket az érdekességeket nyomtatásban is?
– Boldogan jelenthetem, hogy a magyar nyelvi játékokról szóló könyvem kéziratával elkészültem, és ha jól tudom, 2012 folyamán meg is fog jelenni. Ami azért is nagy hír, mert erre a könyvre harminc évvel ezelőtt kezdtem készülni.
– Nyelvészként irodalom-, majd nyelvtörténettel foglalkozott. Hogyan lett önből mégis hivatásos nyelvápoló?
– Tulajdonképpen az tett nyelvápolóvá, hogy az egyetemi képzést követő aspiránsi (szovjet mintájú tudósképzés ? a szerk.) időszak végén a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe, Lőrincze Lajos osztályára kerültem. A mai magyar nyelv osztályán azonnal a mély vízbe dobtak, és már másnap én voltam az ügyeletes a nyelvművelő telefonszolgálatnál, ahová naponta tíz-tizenöt nyelvhelyességi kérdés érkezett. A több ezer levélről nem is szólva. Ezt követően még 10 évig, hetente két nap volt az enyém a telefon mellett, amit egyáltalán nem bántam. Noha a Nyelvtudományi Intézetben most nem folyik nyelvművelő munka, a telefonszolgálat azóta is működik.
– Vannak, akik vitatják, hogy a köznyelvet egyáltalán kell-e művelni.
– Igazuk van! Elárulom, hogy a szaknyelvekkel ellentétben, amelyek nagyon is rászorulnak az ápolásra, s ahol lehet, a magyarításra is, a mindennapi nyelvet nem kell művelni. Fejlődik saját magától. Én Kazinczy Ferenc elvét vallom, aki Neologizmus című epigrammájában így fogalmaz: ?Az új, ha új is, jó, ha jó.? Ezzel üzent Kazinczy az akkori nyelvújítóknak, hogy ne bírálják az új szavakat csak azért, mert újak. Hiszen ha hasznosak, mert egyelőre nem tudjuk magunkat másként kifejezni, miért kellene támadni őket? A köznyelvbe manapság bekerülő, új, sokszor idegen eredetű szavakkal olyan tartalmakat tudunk kifejezni, amikre előtte nem voltak megfelelő szavaink. Az pedig majd a használat során dől el, hogy az a bizonyos szó meg is gyökeresedik-e a nyelvünkben vagy sem. A XIX. századi nyelvújítók vagy 40 000 szót hoztak létre, s ezekből csupán 5-10 000 maradt meg. Ám azt is hozzá kell tennem, hogy ezek nélkül az újonnan alkotott szavak nélkül ma szinte nem tudnánk beszélni. Gondoljunk csak alak, anyag, bankjegy, elmélet, hőmérséklet vagy akár könnyelmű szavunkra, amelyet Kazinczy alkotott meg a ?könnyű elméjű? kifejezés összevonásával.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2012. februári számában olvasható.

Megosztom