A rock and roll szabadsága

A Hooligans srácok még ma is tinédzsernek érzik magukat. Hajnalig mulatnak, újabb és újabb tetoválásokat varratnak magukra, szeretik a sört és a nőket. Koncertjeiken fergeteges hangulatot teremtenek, és közel a negyvenhez is a rock and roll élteti őket.

A csapat legfiatalabb tagja Késmárki Zsolt basszusgitáros, aki ? Kiss Endi dobos szerint ? harmincévesen majdhogynem komolyabb negyvenéves zenésztársainál. Zsolt két éve tagja a bandának, és ez idő alatt a tetoválások elszaporodtak a testén. Ma már a Hooligans jelképe, a cifra H betű is ott virít a karján. Endi, Csipa és Tóth Tibi tetoválásgyűjteménye is gyakran gazdagodik, bár Csipa az utóbbi hat évben nem készíttetett újat. Endi és Tóth Tibi a szerencsi óvodában lettek haverok, hatévesen már együtt pengették a gitárt. Három év múlva adták életük első koncertjét egy iskolai rendezvényen, és nem sokkal később megismerkedtek Csipával, aki csatlakozott hozzájuk.
Különböző néven, de mindig együtt zenéltek a fiúk, míg végül tizenhárom évvel ezelőtt megalakult a Hooligans. A bandának eddig hét albuma jelent meg, amelyből négy arany-, egy pedig platinalemez lett. A fiúk nem szeretik, ha valamelyik korongjukat az előzőekhez hasonlítják. Szerintük mindegyik más, mindig előre haladnak, és sosem készítenek a korábbiakkal megegyezőt. Öltözködésükben is egyediek. Nem dolgoznak stylisttal, nem érdekli őket a divat, úgy néznek ki, ahogyan nekik tetszik. Endi szerint szabad gondolkodásuk és őszinteségük magával ragadja a fiatalokat, akik teltházas koncertjeiken együtt pörögnek a Huligánokkal. Ezt az őrült hangulatot adja vissza a zenekar novemberben megjelent első koncert-DVD-je is.

Botcsinálta villanyszerelő

A csapat dobosa, Kiss Endi nemcsak rock and rollt játszik, hanem úgy is él, mint egy valódi rocker. Nem titkolja, hogy olykor napokig önkívületben bulizik, amely után kéthetes tisztítókúrával rázza helyre magát.
A barátnőd mit szól a maratoni tivornyáidhoz?
Verácska egy angyal. Elfogadta, hogy a végletek embere vagyok, és tudja, hogy lételemem a bulizás. Ilyenkor több napon át mulatok, és közben teljesen leamortizálom magamat. Utána azonban mindent megteszek az egészségemért. Futok, szaunázom, gyógyfürdőbe járok, odafigyelek, hogy mit eszem és iszom. Amikor aztán sikerül gatyába ráznom a testemet, jöhet az újabb őrület.
Mit fogsz szólni, ha a kislányod felnő, és ő is napokra eltűnik majd bulizni?
Örülök majd neki, ha egy vagány, rocker csaj lesz Kiarából. Természetesen félteni is fogom, de bízom benne, hogy mindig tudni fogja, mit csinál. Abban például már most hasonlít rám, hogy ő is végletek között viselkedik. Egyszer égetnivaló kisördög, másszor pedig tündéri királylány. Teljesen odavagyok érte, nagyon könnyen le tud venni a lábamról.
És ha tinédzserként meg szeretne fűzni, hogy hadd legyen neki is tetoválása, meg fogod engedni?
Persze! Nálunk szabadság van, mindenki azt tesz, amit akar. De azt nem szeretném, ha csak azért varratna magára, mert az trendi dolog. Legyen komoly oka annak, ha tetoválást készíttet. Az én tetkóim is az életem egy-egy periódusát jelképezik. Az elsőt például akkor csináltattam, amikor leszereltem a katonaságból. Egy gyönyörű nőt szerettem volna tetováltatni, amiből végül egy ronda boszorkány lett. Ezt később el is tüntettem, rávarrattam egy húsevő virágot. Ez jelképezte számomra azt, ahogy a nőket fogyasztottam! A legutóbb pedig egy meztelen női testekből formált keresztet készíttettem a hátamra. Hívő vagyok ugyanis, és imádom a nőket.
A szilveszteri bulikon is hemzsegnek körülötted a nők?
Amióta zenélek, szinte minden szilveszterkor fellépünk. A közönségben pedig akadnak lányok, de ilyenkor mindig első a koncert. Utána aztán jöhet a többi! Idén december 31-én Egerben és Kazincbarcikán zenélünk, nem szeretem az olyan szilvesztereket, amikor nincs koncertünk. Két évvel ezelőtt épp nem volt fellépésünk ezen az éjjelen, és először nem is tudtunk mit kezdeni magunkkal. Annyira furcsa volt.
Amikor hatévesen elkezdtél zenélni, már akkor is híres dobos szerettél volna lenni?
Dehogyis! Még később sem fordult meg a fejemben, hogy ebből akár meg is lehet élni. Gyerekként sok minden érdekelt a zenén kívül, szívesen lettem volna például régész vagy focista. Még a nyolcadik osztály után is úgy gondoltam, hogy kell egy szakma, amivel pénzt tudok keresni. Így kerültem egy villanyszerelői szakmunkásképző iskolába, ahol a harmadik év után azzal a feltétellel adták a kezembe a bizonyítványt, ha sosem fogok áramhoz nyúlni. Ezt be is tartom, mivel szerelőt hívok, ha valami elromlik otthon, és az égőket is Verácska cseréli ki helyettem.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2009. decemberi számában olvasható.

Megosztom