2018.10.19. ,
facebookrss


LEGFRISSEBB SZÁM

cimlap

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Email*
Név*


A gyógyulás lélektana

A gyógyuláshoz vajon elegendő, ha hiszünk abban, hogy le tudjuk gyűrni a betegséget?

Családi Lap
2013.10.01  12:30   
mail
nyomtatás
betuméret növelés
betuméret csökkentés

Gyakran halljuk: ha a beteg bízik kezelése sikerességében, az már fél siker. A szkeptikusok természetesen kételkednek benne, hogy hit kérdése lenne az egészségi állapot, pedig tudományos kutatások bizonyítják, legalább 30-50 százalékban erről van szó. Sőt, olyan is előfordul, hogy elegendő a megfelelő placebo a gyógyuláshoz.
A placebohatás az orvoslásban olyan kezelést vagy beavatkozást jelent, amikor a beteg azt gondolja, hogy hatóanyagot kap, de valójában az állapotára ható anyag nem kerül a szervezetébe. Ez nem csak a gyógyászatban használt kifejezés, hétköznapibb értelmében minden olyan beavatkozásra vonatkoztatható, amikor meg akarjuk változtatni a másik állapotát, de arra specifikus dolgot nem adunk neki. Ilyen, amikor tudta nélkül koffeinmentes kávéval vagy alkoholmentes sörrel kínálunk valakit. Ezekben az esetekben gyakori az aktív vagy ittas állapot érzete a másikban.

 

Hinni muszáj

A placebohatás nem ördögtől való reakció, rengeteget segíthet a gyógyulásban. A hit szerepe a gyógyító eljárás sikerességében ugyanis kulcsfontosságú. Ennek alátámasztására számolt be egy kutatásról Dr. Bárdos György biológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológia Karának egyetemi tanára, amelyben egy angliai orvos cukorgolyót adott betegeinek. Mindezt közölte is velük. Hangsúlyozta a pácienseknek, hogy korábban is ajánlotta ezt másoknak, és sokkal jobban lettek tőle. Javasolta, hogy próbálják ki, hátha segít. A betegek 70 százaléka jobban lett a cukorgolyótól, holott tisztában voltak azzal, hogy placebót kaptak. „Mindez a szuggesztión múlik. Az orvos, mint gyógyító hatalom, rendelkezik azzal a szuggesztiós képességgel, hogy a betegben a placebohatást jelentősen növelni tudja."

Egy saját kutatásukban Bárdosék fejenként négy rumos koktélt itattak meg egyetemisták egy csoportjával. A kutatásban részt vevők közül pár fiatalnak italába rum helyett aromát tettek. A vizsgálatban a két csoport közötti ittas állapotra vonatkozó válaszokban nem volt különbség, az aromát ivó egyetemisták ugyanúgy enyhe részegségről számoltak be, mint a valóban rumot fogyasztók. Egy megismételt kutatásban felhívták a fiatalok figyelmét arra, hogy elképzelhető hogy rumos, de az is, hogy aromás koktéllal kínálják őket. Ebben a vizsgálatban már az aromás csoport egyáltalán nem érezte ittasnak magát, míg a rumot ivók társasága sokkal intenzívebb részegségről számolt be ugyanannyi alkoholtól, mint az első alkalommal. „Amint az ember monitorozni kezdi a hatást, a placeboérzet elmúlik" - magyarázta az okot a szakember.


De vajon mitől függ, hogy valakire jobban, másra kevésbé hat a placebo? „Ez részben személyiségtípus kérdése" - mondta Bárdos professzor. - „A placebohatásban gyakran van direkt vagy indirekt szuggesztió. Éppen ezért a szuggesztiókra érzékenyebbek, a testi folyamatokra intenzívebben, már-már eltúlzottan koncentrálók, a szorongók fogékonyabbak a placebohatásra.

Amikor a placebo árt
Létezik negatív hatása a placebónak, a nocebohatás. Ez szintén arról szól, hogy egy beavatkozás, szer vagy kezelés, amiben nincs hatóanyag, hat a betegre, csak negatívan. Egy citosztatikum például nemcsak a tumor sejtek osztódását akadályozza meg, hanem a haj- és bőrsejtekét is, ez normális kémiai mellékhatás. De vannak nem specifikus, az anyagnak nem tulajdonítható mellékhatások is, ilyen a fejfájás, hányinger. Bárdos György szerint ezt a betegek gyakran megélik, és ebben szerepet játszhat a nocebohatás.
Korábban a klinikai gyógyszertesztelést mindig kontrollcsoport bevonásával végezték. Mivel a tesztelő orvosnak monitoroznia kell a mellékhatásokat, a placebocsoportnál is regisztrálták ezeket. Itt kiderült, hogy nem csak a gyógyszerrel kezelt, de a kontrollcsoport is észlelt mellékhatás tüneteket, ráadásul ugyanazokat, melyeket a valóban gyógyszert kapó csoport. „Elképzelik és érzékelik, hogy egy ilyen típusú gyógyszernek milyen típusú mellékhatásai lehetnek, akkor is, ha nem kapnak hatóanyagot. Ennek oka, hogy a betegtájékoztatókon a mellékhatások lajstroma kilométer hosszúságú, általában sokkal hosszabb, mint a gyógyító hatások sora. Ez egy nagyon erős negatív szuggesztió. A gyógyszerekről kialakult kulturális gondolkodásnak része, hogy a gyógyszernek mellékhatásuk is van, és az emberek általában erre odafigyelnek. A placebohatásra érzékeny emberek tehát könnyen tapasztalhatják a nocebót is".

Civilizációs sokk

A civilizációval nőtt a placebohatásra való hajlam az emberekben. Egyrészt létezik egy új jelenség, a modern egészségféltők csoportja, akik fokozott szorongást éreznek a modern civilizációs, technológiai környezet okozta ártalmaktól, a légszennyezés, az elektromágneses tér, a mobiltelefon, a táplálékok szennyezettsége, a kemikáliák káros hatásaitól. Ez növeli a placebohatást. A burkolt betegségtudat, az eltúlzott aggodalom ugyanis nagyon erős pszichés terhelést jelent, és egyben egy ördögi kör. Amikor valaki fájlal valamit, automatikusan végigfuttatja magában a lehetséges okokat. Ilyenkor felmerül a legbanálisabb dolgoktól a legszörnyűbbekig minden.

Automatikus szorongás jelentkezik, annak pedig számos élettani kísérőjelensége van. Mindez fokozza az aktivitásokat, egyre erősebb a szorongás, akár a fájdalom is, és egyszer csak valóban beteg lesz, vagy annak érzi magát az illető. Kialakul a betegségtudat, és ezt a legnehezebb elhárítani. A beteg ugyanis gyógyulást akar, de nincs biológiai kiindulópont. Ilyenkor nagyszerű megoldás a kognitív pszichoterápia, a természetgyógyászati kezelés vagy egy jó placebo. Utóbbi különösen akkor, ha az nem teljesen inaktív, tehát van hatása, csak nem célzott. Ilyenek többek között a vitaminok, amitől a beteg érzi, hogy történik vele valami jó.

A másik oka a placebóra való fogékonyságnak, hogy ahhoz a pénzmennyiséghez és erőfeszítéshez képest, amekkorát az orvostudomány a gyógyszerkutatásokba fektetett az elmúlt 100 évben, a hatékonysága még mindig nem elég. Sok helyzetben tehetetlen az orvostudomány vagy annak látszik. Az emberekben pedig nagyon erős a vágy, hogy ennél jobban működjenek a dolgok, a placebohatás ezt az élményt adja és erősíti. A többség az orvostól, a természetgyógyásztól elvárja, hogy javuljon az állapota, még akkor is, ha az orvos nem tud többet tenni. Ilyenkor a placebo egy óriási lökést ad ennek a folyamatnak, és elindulhat a gyógyulás.

 

A placebo paradoxonja

Érdekes ellentmondás - számolt be Bárdos tanár úr -, hogy a beteg gyakran a mellékhatások észlelésével igazolja saját maga számára, hogy a gyógyszer, amivel kezelik, hat. A készítmények többsége ugyanis - főleg az idegrendszerre ható gyógyszerek - nem azonnal javít az állapoton, a hatóanyagnak fel kell halmozódnia a szervezetben ahhoz, hogy a valódi terápiás hatás elkezdődjön. De a beteg általában türelmetlen, akarja tudni, hogy hat-e a kezelés. A mellékhatások észlelésével megnyugszik, hogy jól kezekben van, holott ezen tünetekhez - mint a gyógyszer hatásának kifejtéséhez is - több időre van szükség.

 

Alternatív gyógyászat

Bár a természetgyógyászat nemigen engedi be a különböző kutatásokat, így még inkább erősítve az orvostudomány azon spekulációját, hogy módszereik többsége a placebo hatásra apellál, Dr. Bárdos György szerint érdemes ezeket differenciáltan kezelni. A biológus szerint az alternatív medicináknak léteznek olyan fajtái, amelyeknek valódi biológiai hatásuk van, például a fitoterápia, az akupunktúra, a masszázsterápia. „Ha egy beteg ilyen kezelésen vesz részt, többet kap, mint egy egyszerű gyógyszeres kezelés esetében. Igen erős pozitív szuggesztióval támogatják meg ezeket a módszereket és a mikrokörnyezet is más. Sokkal barátságosabb és természetesebb a viszony, mint a klasszikus orvos-beteg kapcsolatban. Bizonyított tény, hogy az orvosi kezeléseknél 50-70 százalék a tényleges fizikai hatás, a maradék 30 százalék placebo - ezt tudjuk.

Az alternatív gyógyászatban ez az arány pont fordítva van. Készült egy felmérésünk, amelyben 45 gyógyszer betegtájékoztatóját hasonlítottuk össze 45 azonos területre ható alternatív medicina gyógyszerével, amik az országos gyógyszerészeti intézet engedélyével kerültek forgalomba, tehát szabályosak. Megnéztük, hogy melyikben mekkora a pozitív szuggesztiós erő, melyikben milyen aránnyal szerepelnek a hatóanyagok, azok pozitív hatása. Egytől hatig lehetett pontozni. A hagyományos gyógyszereknél ezek a pontszámok főleg 1-2 között mozogtak, míg az alternatív medicina gyógyszerei többségükben 3-4 pontot kaptak, tehát pont egy kupaccal arrébb sorolták azokat. Ebből is kiderült, hogy a természetgyógyászok sokkal jobban használják a járulékos elemeit a gyógyászatnak, mint a hagyományos orvoslás."

 

Alternatív és hagyományos kéz a kézben

A természetgyógyászat és a hagyományos gyógyászat között kezd kialakulni egy bizonyos szintű kooperáció, egyre több orvos tanulja és alkalmazza a természetgyógyászatot. A média is segít ezek népszerűsítésében. Bárdos professzor szerint szétszakadni látszik az alternatív medicina. Körvonalazódnak azok az ágak, amelyekről az orvosok többsége azt gondolja, és a tudományos kutatások is igazolják, hogy semmilyen biológiai gyógyító hatása nincs. De vannak olyan ágak, amelyekben a hagyományos orvoslás szereplői is egyre jobban bíznak, ilyen a már említett fitoterápia, akupunktúra vagy a masszázs. Egyre többször előfordul, hogy az orvos kezdeményezi a kooperációt a természetgyógyásszal és megbeszélik az optimális, egymásra épülő kezelési stratégiát.






A kommenteléshez be kell jelentkezni.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás