Szépségkirálylányok

Ha egy kislánynak tetszenek a szép ruhák, a fényes korona és a kifutón suhanó modellek, ha vonzza minden, ami csillogó és szép, az teljesen természetes. De a szülein múlik, hogy mekkora teret engednek ennek a vonzalomnak.

Miért is ne mutatnám meg büszkén másoknak is, milyen szép, tán még őt választják a legszebbnek, ha meg nem, ez úgyis csak egy játék ? gondolhatja a szülő, nem is sejtve, milyen negatív hatásai és hosszú távú következményei lehetnek a gyerek- és babaszépségversenyeknek.
? A gyermek lelki egészségét és képességeinek fejlődését az szolgálja, ha a szépségverseny spontán, önfeledt játék marad ? mondja Felházi Anett pszichológus. ? Egy kislány bátran felveheti anyuka cipőjét, ékszereit, és átbilleghet a nagyszobán, de teljesen más a helyzet, ha benevezik egy igazi szépségversenyre. A valódi verseny ugyanis nem maradhat spontán játék, hiszen szabályai és keretei vannak. Nem tét nélküli, önfeledt szórakozás, hanem egy olyan felnőtt szituáció, amely a gyermek számára teljesen idegen. Amikor játék közben a fejére kerül a korona, akkor csak úgy tesz, mintha szépségkirálynő lenne. De nem kell elvárásoknak megfelelnie, nem kell kötelességet teljesítenie, csak azt teszi, amiben örömét leli. Ezzel szemben egy valódi versenyhelyzet már kockázatos, hiszen magában rejti a csalódás lehetőségét. És többszörös kudarcélményt élhet át egy gyerek, ha nem ő lesz a nyertes, s ha a saját vesztesége mellett még a szülei csalódottságát is érzi?

Korosztályos hatások

A különböző korú gyermekekre másként hatnak a szépségversenyek, ezért sem mindegy, milyen életkorban tapasztalják meg az effajta versengést.
? Ötéves korig a kicsik nem sokat érthetnek az egészből, talán csak annyit, hogy ez az édesanyának fontos, és az ő kedvéért kell megtenniük ? mondja a pszichológus. ? Ha azonban az anya kudarcként éli meg, hogy gyermeke nem jutott a legjobbak közé, ez az érzés a gyermekére is átragadhat, aki magát okolhatja mindezért. Ennek pedig az a veszélye, főleg ha többször is megismétlődik, hogy később az marad meg benne, csak akkor szerethető, ha sikeres.
A 6-12 év közötti lányok a legsérülékenyebbek, leginkább ezt a korosztályt viselheti meg a versengés. Ez az életkor ugyanis a tanulás, a fejlődés legérzékenyebb korszaka, s ha ebben az időszakban tapasztalja azt egy gyermek, hogy a külsőségek a fontosak és a meghatározóak, visszamaradhat személyisége teljesebb kibontakoztatásában, belső értékeinek kiteljesítésében.
A 13-17 éves lányok már bátrabban kipróbálhatják magukat egy szépségversenyen, nőiségük hangsúlyozásaként. Ha játékként értékelik, nem lehet káros. Ám ha valaki kifejezetten szép, és szívesen építené erre a karrierjét, akkor is tudnia kell, hogy modellnek lenni nehéz munka, s megfelelően teherbíró és érett személyiséget igényel, akinek bírnia kell a mustrákat és a szükségszerű kudarcokat, no meg a kemény tempót.

Az anya álmai

Kérdés, hogy egy gyermek valóban vágyik-e a szépsége megmérettetésére. Mivel a versenyre a szülő nevezi be, fennáll annak a veszélye, hogy valójában a szülő vágyait testesíti meg ? valójában a szülő narcisztikus kiteljesedését szolgálja, önértékelését támogatja. Mert ha már ő maga nem lépkedhetett végig a kifutón, vagy nem vehetett részt szépségversenyen, úgy gondolja, a kislányának megadja az esélyt arra, hogy ez az álom megvalósuljon. A gond az, hogy ezzel nem a gyermeknek okoz örömet, hanem saját magának. S közben nem képes leválasztani a saját szükségleteit a gyermeke szükségleteiről, hiszen természetesnek tartja, hogy ami neki jó, jó a gyereknek is.
? Találkoztam már olyan labilis önértékelésű, csúnyácska anyukával ? mondja Felházi Anett ?, aki rendkívül bájos kislányát nyomta a reklámiparba, nem törődve azzal, hogy a gyerek sír és toporzékol, és minden lehetséges módon próbálja tudtára adni, hogy nem akarja ezt a világot.

Kiégett hatévesek

Maszkszerű smink, műhaj, műszempilla, műfogak a kihullott tejfogacskák helyén, mint megelevenedett porcelánbabák lépdelnek a kislányok a kifutón. Amerikában így zajlik egy gyermekszépségverseny.
? Természetellenes, hogy kislányok sminkben és megkomponált frizurában pózolnak ? vallja a pszichológus. ? Több lépést kihagyva a szexuális fejlődésből, rögtön a felnőtt nő szerepébe ugranak, ami azonban nem megalapozott belsőleg. Ha látszatra mindent könnyen elérhetnek és megtapasztalhatnak, következményképp könnyen ki is éghetnek. Hiszen így semmi vágyott nem marad a felnőttségben.
Egy amerikai gyerekszépség, Eden Wood hatévesen vonult vissza a versenyzéstől, miután háromszáz koronát gyűjtött be iskoláskoráig. Menedzser mamája azonban rögtön bejelentette, a cél a hollywoodi karrier, addig is, már piacra dobták az Eden-Barbie-t és megjelent a kislány memoárja is.
? Az ilyen esetekben a legnagyobb veszély, hogy a gyermekek teljesen azonosulnak a szerepükkel, és valódi sikerekként könyvelik el eredményeiket ? mondja a szakember. ? A külső szépség túlértékelése, a folytonos versengés azonban ronthatja önnön nőiességükhöz való viszonyukat, s mivel önértékelésük túlfűtött, utóbb rendkívül magányossá válhatnak.
Ráadásul a kislányok úgy vonulnak fel a kifutón, akár a felnőtt nők, erős szexualitást sugározva, ami pedofil hajlamúak érdeklődését is felkeltheti, erősítve bennük azt a képzetet, hogy az effajta vonzódás valójában természetes.

Magyar módi

Szerencsére, Magyarországon jóval szolidabbak a versengések, sok helyütt nem engedik a sminket, sem az estélyi ruhát. Ezek a gyermekszépségversenyek általában azt ígérik, a félénk kicsik magabiztosabbá válnak, megszokják a színpadot, mozgást tanulnak, és nem jönnek majd zavarba, ha sok ember előtt kell megszólalniuk, ezért érdemes rákészülni és elindulni az effajta megmérettetéseken. Ígérik, a verseny önfegyelemre is tanítja a gyerekeket, így a későbbiekben nehéz körülmények között is tudnak majd teljesíteni. Ezek pedig olyan tulajdonságok, amelyeket az élet minden területén hasznosítani tudnak. S emellett az együtt töltött idő és a küzdelem a közös célért még a családtagokat is közelebb hozza egymáshoz.
? Ezeken a versenyeken inkább a rivalizáció, az irigység és az ellenségesség dominál ? cáfol a pszichológus. ? A magabiztosságot egy gyerek ugyanis alapvetően nem a versenyekből szerzi, hanem a szükségleteire érzékenyen ráhangolódó anya-gyerek kapcsolat által alakul ki, és ezt erősíti a család érzelmi biztonsága. A külső értékek hangsúlyozásával inkább kiszolgáltatottá válhat, hiszen a szépség egyrészt múlandó, másrészt szubjektív. Ha a kicsi gátlásos vagy éppen túlteng benne a magamutogatási vágy, menjen inkább színjátszó körbe, ott jobban kibontakoztathatja a tehetségét, ráadásul kortárs kapcsolatokra is szert tehet.

Boldog felnőtt lét?

A külsőségeken alapuló, könnyen jött siker azért is veszélyes, mert megszerzése nem igényel valódi munkát, befektetést. Ha egy kisgyerek elhiszi, hogy pusztán a szép pofija okán jobb, több a társainál, és föléjük helyezi magát, hiszen a felnőttek is ezt erősítik benne, az rendkívül torz önértékeléshez vezethet. Ha nem tapasztalja meg a valódi sikert, ami erőfeszítést igényel, és kemény munka eredménye, akkor nem tapasztalhatja meg milyen, ha tanulás, a képességei fejlesztése során valósítja meg önmagát. Végül is a lehetőségét veszik el annak, hogy boldog felnőtté váljon.
A magamutogatás, a külső hangsúlyozása, a narcisztikus hajlam háttérbe szorítja a belső értékeket, azok mintegy elsikkadnak. Így viszont felnőttként is folyamatosan igényli majd a külső megerősítést, folytonosan vágyva a sikerekre, a hírnévre, az elismerő pillantásokra. S ha nem kapja meg, óriási csalódásként éli meg. A látszólagos siker érdekében egyre inkább hajlamossá válik mindent megtenni?

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2011. augusztusi számában olvasható.

Megosztom