Tanulást segítő muzsikaszó

Pedagógusok és szülők évtizedes gyakorlati tapasztalatai, valamint tudományos kutatások egyaránt igazolják, hogy a zene és a zene művelése nélkülözhetetlen a személyiség kiegyensúlyozott fejlődéséhez.

A zene által fejlesztett képességek bizonyítottan kedvezően befolyásolják az gyermekek általános tanulási teljesítményét, szocializációját, érzelmi gazdagodását.

Hámori József agykutató több előadásában beszélt arról, milyen tudományos érvekkel támasztható alá az a tény, hogy a zenehallgatás és -művelés kihat az agyi struktúrákra, az agyi beállítódásokra, és ezáltal az egyén sikeresebb lesz más irányú tevékenységeiben is. Ahhoz azonban, hogy minél jobban összekapcsolódjon, minél kiegyensúlyozottabban fejlődjön a két agyfélteke, az általuk irányított képességeket arányosan kell fejleszteni. Agyunk bal féltekéje dolgozza fel a ritmust, míg a jobb félteke a hangszín, a hangmagasság, a harmóniák és a dallam felismerésén fáradozik. Ugyancsak a jobb agyfélteke aktív a zene megértéséhez szükséges absztrakt gondolkodás működésében, itt alakul ki a dallammemorizálás és -felidézés, valamint a zene élvezete. Zenehallgatás közben agyunk legfontosabb részeit stimuláljuk.

Már az anyaméhben

Kodály szerint a zenei nevelést már a gyermek születése lőtt 9 hónappal kell elkezdeni, sőt, az anya születése előtt 9 hónappal. Már a magzatra is hat a hang, a ritmus, ezért a szakemberek határozottan úgy vélik, hogy minél korábban, rendszeresen lehetővé kell tenni a zenével való találkozást a gyermek számára. Ahol az élet első éveiben hiányzik vagy nem megfelelő a zenei fejlesztés, ott később már nem pótolható a zenei fogékonyság, a zeneértés kialakulása, s nem alakul ki az igény a gyermekben a szabad zenei önkifejezésre, a zenehallgatásra sem.

A zene, a művészet nem (csak) szórakozás, hiszen ?a zene nemcsak zenére tanít? ? mondta Kodály. ?Ezek a gyerekek jobban számolnak, mert a szám nem elvont fogalom nekik, testükben érzik a ritmussal. Hamarabb olvasnak folyékonyan, mert a mondatban érzik, éreztetik az összefüggő zenei formát. Szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szoktat, ott egy kissé félrecsúszott pont már más hangot jelent. A helyesírást is gyorsabban megtanulják, grafikai érzékük is fejlődik.?

A 70-es évek óta több kutatás is alátámasztotta ezeket a gyakorlati tapasztalatokat. Több éven át tartó pszichológiai vizsgálatok eredményi kimutatták például, hogy a Kodály-módszer szerinti zenei nevelés nemcsak az iskolai munka elsődleges céljait segítette elő ? ezek a gyerekek könnyebben tanulnak, könnyebben felidézik a tanultakat ?, hanem eközben a szociális lemaradással érkező gyermekek hátránya is csökkent. Nőtt a kreativitásuk, javult intelligencia verbális és nem-verbális összetevői közti harmónia, ugyanakkor gyengült a szociális helyzet és az intelligencia közti összefüggés, azaz leküzdötték otthonról hozott szociális hátrányukat.

Mivel az együttzenélés nagyfokú egymásra figyelést, és egymásra hangolódást igényel, nem meglepő, hogy a kutatások eredményei szerint a zenei osztályokban erősebb a közösség, az együttműködés, ritkább a rivalizálás, a kiközösítés. A zeneis gyerekeknek sokkal fejlettebb és eredményesebb a kapcsolatteremtő és problémamegoldó képességük. Mindez aközös zenei tevékenység rendkívüli szocializációs hatása. Az együttzenélés fejleszti a közösséget, erősíti az egyes gyerekek integrációját, és erősíti az egymásra figyelést.

Segít a gyereknek, segít a tanítónak

Az iskoláskorú gyerekek között nagyon sokan küzdenek kifejezési és tanulási nehézségekkel. Túl nagy a mozgásigényük, csökkent a feladattartásuk, nagyon türelmetlenek, figyelemösszpontosítási nehézségeik vannak. Az elmúlt évek foglalkozásai azt igazolják, hogy minden tanulási, vagy viselkedési terület fejlesztésére jótékony hatással vannak a zeneterápiás foglalkozások. Ennek tudományos magyarázata, hogy míg az iskola általános tanítás-tanulás leginkább a bal agyfélteke által működtetett képességeket veszi igénybe, addig a zenei foglalkozásokon a jobb félteke fejlesztésével elősegíthető az agyféltekék harmonikus együttműködése, az agy eredményes és hatékony használata. Így az elméleti tudnivalók fejbe gyömöszölése mellett érdemes művészeti módszereket felhasználni az órákon, hiszen így nemcsak könnyebben és gyorsabban fogadják be a gyerekek a tudnivalókat, hanem az órai magaviseletükkel is kevesebb gond lesz.
A zenei élményeknek és a beszéd, írás kialakulásának magzati gyökerei vannak ugyan, de legalább 10 éves korig hatékonyan fejleszthető a muzikalitás által a bal agyfélteke és annak funkciói, így a beszéd és az írás képessége is. Ennek nagy jelentősége van a diszlexia, diszgráfia megelőzésében is, s egyben nagy lehetőségeket rejt magában.

A Kokas-módszer

Kokas Klára Kodály tanítványa volt, az ő támogatásával alapított zenei tagozatos iskolát majd zenei óvodát. Később állami gondozott gyerekeket tanított, ekkor találta szemben magát azzal, hogy fokozottan meg kell küzdenie a gyerekek figyelméért. Állította, hogy a nem odafigyelő gyerek nem rossz, és oka van annak, ha a pedagógus nem képes lekötni a figyelmét. Ugyanakkor a gyereknek számára sokkal inkább természetes a mozgással kísért tevékenység, mint a mozdulatlan ülés. Innen indult Kokas Klára ötlete, hogy a zenehallgatást szabad mozgással ötvözzék.

A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. júliusi számában olvasható.

Megosztom