Az ember az összes állatfajnál kevesebb energiát használ fel gyalogláskor, a futásnál azonban már nem ez a helyzet - derítette ki egy nemzetközi kutatócsapat.
A jelenség oka, hogy az emberi láb sarokjárásra terveződött,
míg az állatvilág sprinterei, mint a gazellák, az őzek, a lovak vagy a kutyák
lábujjaikra, illetve ujjpárnáikra érkeznek - írta a Utahi Egyetem biológusa.
Amerikai és német kutatók önkéntesek mozgását vizsgálták egy
futógépen. Háromféleképp kellett gyalogolniuk, illetve később futniuk: bokára,
talppárnákra, majd végül lábujjakra érkezve. Egy oxigénmaszk segítségével
mérték a jelöltek oxigénfogyasztását, amelyből az energiafelhasználásra
lehetett következtetni.
Az eredmények arról tanúskodtak, hogy a talppárnákra való
érkezés 53 százalékkal, a lábujjra érkezés pedig 83 százalékkal több energiát
igényel, mint a sarokjárás. Az utóbbi által ugyanis a test kevésbé mozog
függőleges irányban, súlypontja a vízszinteshez közel marad, így pedig a
lábtő-, térd-, csípő- és hátizmok jelentős mennyiségű munkát takarítanak meg.
Ezen kívül a talppárnákra való érkezés minden egyes lépésnél lefékezi a testet,
míg a sarokjárás nem okoz ilyen törést a mozgásban.
Az optimális energiafelhasználás azonban csak a járásnál
működik. Futás közben nincs energetikai különbség az érkezés pontjától függően.
A hivatásos sprinterek gyakorta csak talppárnáikra érkeznek. De abban az
esetben is, ha sarokra érkezünk, villámgyorsan továbbgördülünk a testsúly zömét
viselő talppárnákra a talaj ellentétes irányú nyomása miatt - magyarázta a kutatás vezetője.
