Hogyan kaptak színes tollakat a madarak?

Már szinte homályba vesznek azok az idők, amikor a madaraknak még csak fekete és fehér tollaik voltak, a dzsungel sűrűjében pedig élt egy hatalmas, zöld kígyó.

Egy reggel, amint a kígyó tovacsúszott a földön, néhány vörös virágot vett észre. Gondolt egyet, és hamm, felfalta a virágokat.

Ahogy tovább kígyózott, megpillantotta a farkát.

– Különös! – sziszegte, és hátrafordította fejét, hogy jobban szemügyre vehesse tekergő testét. Nagyon elcsodálkozott, mert a bőrét végig vörös foltok borították.

– Hmm, ezek a foltok nem is állnak rosszul nekem!

Tovább tekergőzött, míg egyszer csak néhány kék virághoz ért. Megállt, és hamm, hamm... mind megette őket! Újra csak végignézett testén. Bizony, bizony! A bőrén most már kék foltok is díszelegtek. A kígyó elégedetten csúszott-mászott a dzsungel sűrűjében, s közben felfalta az összes virágot, amit csak talált.

Eljött az este. A hatalmas kígyó bőrét sárga, narancs, lila és rózsaszín foltok tarkították.

– Én vagyok a legszebb kígyó a világon! – sziszegte, és forgott körbe-körbe, hogy teste minden porcikáját jól szemügyre vehesse.

Ezt látván a madarak haragra gerjedtek. Csiripelve-rikácsolva repdestek a kígyó körül.

– Nézd, mit tettél! – sipítoztak kórusban. – Felfaltad az összes virágot, tönkretetted az erdőt! Most minden csupa zöld, sehol egy színes virág!

A kígyó belátta, hogy a madaraknak igazuk van. Rettentően elszégyellte magát. Be is húzódott a dzsungel egy sötét szegletébe. Ott aztán újra és újra megrázta magát, és addig rázta, míg egyszer csak a bőre széthasadt. Lassacskán kicsúszott belőle, és új zöld bőrében elillant, maga után hagyva a régi tarka bőrt.

A madarak nemsokára rátaláltak a kettéhasadt bőrre, melyet a kígyó otthagyott.

Csőrükkel szétszaggatták a tarka bőrt, és magukra aggatták. Tolluk hamarosan vörös, kék, narancs, sárga, rózsaszín és lila színekben pompázott. Minden madárnak jutott egy darabka a levedlett bőrből. Még az apró kolibri is szerzett egy vörös foszlányt a nyakára, egy sárgát meg a hátára.

Így jutottak hát a madarak tarka-barka színes tollakhoz. Magad is meggyőződhetsz róla, ha valamikor Dél-Amerika őserdeibe tévedsz!