Márnafogás

Elérkezett az október, most már tényleg beköszönt a hűvösebb idő. A békéshalak lassulnak a lehűlt vízben, s kevesebbet táplálkoznak. Azonban még mindig sikeresek lehetünk bármilyen módszerrel is próbálkozunk. Etetőanyag gyanánt számtalan félét találunk, melyet a lehűlő vizekhez javasolnak, némelyek ezek közül kellemes mentolos illatúak. Etessünk azonban keveseket, s fektessünk nagyon hangsúlyt az élő csalik – csonti, giliszta, szúnyoglárva – használatára.

Sajtra harap a márna

Mindezek mellett egy különleges folyóvízi hal, a márna sikeres horgászata is szorosan összeköthető még e hónappal. A márna tipikusan folyóvízi hal, erős, izmos, nyúlánk testalkatának köszönhetően az erős sodrású szakaszokat kedveli, apróbb lárvákból, kishalakból áll étrendjük, emellett van egy speciális kedvelt elesége: a parmezán sajt. Horgászboltokban találkozhatunk sajtos etetőanyaggal, vagy bármilyen pörkölt jellegű etetőanyagot ízesíthetünk különböző sajtaromákkal. Ne felejtsük nehezíteni etetőanyagunkat agyaggal, az erős sodrás miatt. A csali lehet sajt, vagy egy hatalmas csokor csonti. Eredményesek lehetünk rakós bottal úsztatva, vagy egyszerű fenekező felszerelésekkel is. A másik halfaj, melyre nagyon sokan előszeretettel horgásznak októberben az a csuka. Jómagam szinte kizárólag pergetve fogom a csukákat. Pergetéskor magunk keressük meg a csukát, magunk választotta műcsalival próbáljuk meg becsapni őket.  A kapás gyakran olyan heves, hogy szinte kiveszi a kezünkből a botot, s ez az, amiért mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki e módszert.

Csukafogó műcsali

Csukáink tavainkban és lassú folyású csatornákban, folyók csendes öbleiben egyaránt megtalálhatóak, keressük őket a mesterséges akadók, kikötők, mólók közelében. Ezenkívül azonban nádfalak, vagy éppen bedőlt fák, bokrok mellett találkozhatunk velük leggyakrabban. Pergető felszerelésünk elengedhetetlen kelléke egy megbízható, gerinces bot, egy kiváló, tartós orsó, hiszen nagy igénybevételnek van kitéve a folyamatos bedobás-kitekerés kapcsán. Nagyon fontos, hogy használjunk olyan előkét, mely valamilyen fémszálat tartalmaz.

Téves, aki szerint a kevlárt, vagy a fonott zsinórt nem harapja el egy csuka! Szerencsétlen halnak az életébe kerülhet egy torkán akadt műcsali a helytelen előkeválasztásunk miatt. Műcsalik közül szóba jöhetnek az olcsó twisterek, gumihalak, de van, aki a körfogókat, támolygókat kedveli. Ha pedig már elég rutinosak vagyunk, válogathatunk a tengernyi wobbler közül, melyek azonban már nem éppen a legolcsóbb csalik közé tartoznak. A lényeg, a műcsalinak a sérült kishalat kell utánoznia, ehhez azonban nem elég csak a csalinak ott és akkor jónak lennie, nekünk kell megfelelően vezetni, melyet csak sok gyakorlással lehet elérni. Öltözzünk fel jól, s irány a víz, míg be nem fagy!

Küzdelem a csukával?!

Egy októberi élményemet szeretném megosztani még a kedves olvasókkal. Kedvenc csatornámon pergettem csukára. A magas partról dobálva egyszer csak kapást éreztem, s reflexszerűen bevágtam. Megkezdődött a küzdelem, nagyon ment a hal mindenfele a bokrok között. Mikor megláttam, még hevesebben kezdett verni a szívem. Sajnálatos módon egy hatalmas amur farkába akadt a horgom. Bár tájidegen hal, mégis az járt a fejemben, csak kerülj partra, s mehetsz vissza, ha már ilyen nagyra nőttél. Azonban sajnos az amur egyik érdekessége, hogy hajlamos belepusztulni a fárasztásba, s ez sajnos ez most is így történt, mert hosszú volt a küzdelem. Kénytelen voltam hazavinni, s ekkor derült ki, hogy 65 cm és hatkilós volt szegény hal. Feleségem tartotta a lámpát a halpucoláshoz, mert már sötétben értem vele haza. A történet azonban ezzel még nem is ért véget, feleségem másnap megszülte kisfiunkat, így e két napot sosem felejtjük el.