A hosszú élet elixírje mézből, cseresznyéből, gyógyfüvekből és Itália leghíresebb vörösborából készül, legalábbis egy sok évszázados recept szerint, amelyre Olaszország egyik legrégebbi gyógyszertárában bukkantak.
A XVIII. századi recept egy régi kéziratban olvasható, amely
a polcok mögött lapult egy 1715-ben alapított ascianói gyógyszertárban.
Őseimtől több kéziratot is örököltem, amelyek
különféle emésztésjavító italok receptjét tartalmaznak. Az egyik különösen
megragadta a képzeletemet, mivel tudományos alapon állították össze -
mondta a kéziratot meglelő patikárius, bizonyos Giovanni De Munari.
A recept alapján De Munari elkészítette italát, amelyet igen ízletes, alacsony kalóriaértékű, s az emésztést elősegítő alkoholos
szerként reklámoz. Az elixír legfőbb összetevője a sangiovese szőlőfajta,
amely a chianti bor "lelkét" adja. A XIX. század közepéig kizárólag
sangiovese fajtájú szőlőből készítették, ám az 1850-es évektől a borba
legkevesebb 15 százaléknyi fehér szőlő (malvázia) is kerül. Mi kizárólag sangiovese szőlőt használunk" -
hangsúlyozta Giovanni De Munari.
Az elixír receptje, bár évszázadokkal ezelőtt állították
össze, megfelel a legújabb tudományos eredményeknek, ugyanis a vörös
szőlőfajtákban található vegyületet, rezveratrolt tartalmaz, amely a szív- és
érrendszeri megbetegedések és egyéb, a korral járó kórok megelőzésében játszik
szerepet.
A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy a resveratrol
a hosszú élet molekulájaként funkcionál-e, amely a kalóriaszegény étrend
jótékony hatásait imitálja. Őseim feltehetően nem ismerték a vegyületek
elnevezéseit, ám tudták, hogy a vörösbor gyógyhatással
rendelkezik - magyarázta a patikárius.
Az oldat egyéb összetevői helybéli természetes termékek,
amelyek közül mindegyik antiszeptikus és antibakteriális hatással bír. Ezek a rezveratrollal elegyítve biztosítják a
meggyőző gyógyhatást - hangsúlyozta a gyógyszerész, aki egy szeszlepárló
céggel szerződött, hogy kereskedelmi mennyiségben állíthassa elő az elixírt.
