Hajlék nélkül Cegléden

Az utcán élőknek is van választásuk. A hajléktalanszállók ugyanis azért vannak, hogy menedéket nyújtsanak azoknak, akiknek nincs hova hazamenniük.

– Mi bárkit szívesen fogadunk, nappali melegedőt, éjjeli menedékhelyet, átmeneti szállót és utcai gondozószolgálatot is működtetünk, s a kötelező szolgáltatások mellett igyekszünk ott segíteni, ahol tudunk – mondja Halla Ferenc, a ceglédi Gondoskodás Hajléktalan Ellátó Intézmény vezetője. Az utcai gondozószolgálat munkatársai két autóval járják a kistérséget, ami azt jelenti, hogy négy város és kilenc kisebb település hajléktalanjait látják el.

– Először is fel kellett térképezni, hogy hol vannak rászorulók, aztán állandó kapcsolatot kiépíteni a településekkel, hogy ha segíteni kell, élelmiszercsomagot, takarót, gyógyszert vinni, akkor célirányosan mehessünk – mondja az intézményvezető. Akik elfogadják az intézményes kereteket, azokat a nappali melegedőben és az éjjeli menedékhelyen látják el. Előbbi tíztől este hatig, utóbbi hat órától reggel nyolcig tart nyitva, így lehetőség van arra, hogy egész nap igénybe vehessék, és ne kelljen elhagyni a szállót.

– Vannak, akik ilyen módon szinte állandó lakóink, és ez már csak egy lépésre van az átmeneti szállótól – mondja Halla Ferenc. Az átmeneti szálló a hajléktalan ellátás utolsó fokozata, és egyben az egyetlen olyan szolgáltatás, amiért fizetni kell. A nap huszonnégy óráját bent tölthetik, és itt szinte mindent megkapnak a jogi tanácsadástól kezdve a pszichológiai segítségnyújtásig.

 – Innen van a legnagyobb esély, hogy visszakerüljenek a társadalomba, több esetben sikerült albérletbe vagy szívességi lakásba kigondoznunk őket – mondja az intézményvezető. A szállón dolgozók abban is segítenek, hogy megkeresik az ellátottak családtagjait, és megpróbálják kibékíteni őket. – Leültetjük őket beszélgetni, és sokszor ez hozza meg a megoldást – mondja Halla Ferenc. A legnehezebb helyzetben az idősek vannak, főleg, ha betegségekkel is küzdenek, de nekik is próbálnak segíteni, például azzal, hogy megkísérlik nyugdíjhoz juttatni őket.

– De legyen fiatal vagy idős, nő vagy férfi, annak van a legtöbb esélye, aki akar dolgozni – mondja az intézményvezető. – Aki viszont nem akar, az csak a tenyerét tudja tartani. Vannak sajnos olyanok, akik erre az életmódra rendezkedtek be – teszi hozzá. Az ilyen hajléktalanok sorra járják az országban az intézményeket, és mire körbe érnek, az első helyen már senki nem emlékszik rá, hogy valaha ott jártak.

A legnagyobb gondot Cegléden is, mint általában a hajléktalanszállókon, az alkohol jelenti. – Aki alkoholfüggő, annak megváltozik a személyisége, és gyakran agresszívvá válik. Mi bizonyos szintig megengedőek vagyunk, de mikor ez a viselkedés már másokat zavar, közbe kell avatkoznunk – mondja Halla Ferenc. – A másik gyakori probléma az, ha valaki nem fürdik, de előfordul, hogy más okból nem közösségbe illő a magatartása. Ilyenkor a munkatársakkal igyekszünk megtalálni a legjobb megoldást – teszi hozzá.

A hajléktalanszállón mindenki lehetőséget kap, hogy kifejtse az álláspontját. Egy hármas beszélgetésre kerül sor, amelyen a hajléktalan, az általa választott szociális gondozó, illetve a szálló vezetője vesz részt. Az intézmény részéről kötelesek segítséget felajánlani, például mentális gondozást, pszichológus vagy pszichiáter segítségét, de a hajléktalannak is szerepet kell vállalnia, együttműködőnek kell lennie. Amennyiben végképp nem sikerül megoldást találni, az illetőnek el kell hagynia a szállót. – Ezt nem úgy kell érteni, hogy kitesszük az utcára, mi nyáron sem küldünk el senkit. Felvesszük a kapcsolatot egy másik szállóval, és mikor választ kapunk, hogy ott fogadni tudják, akkor küldjük oda a hajléktalant – mondja az intézményvezető. – De ha valaki hagyja, hogy segítsünk, nincs olyan probléma, amelyet ne tudnánk megoldani, nagyon jó a csapatunk.