Vérüket adó vasutasok

A MÁV dolgozói körében minden évben többször is szerveznek véradást. De Szegeden a két állomás közt járó utasok is életet menthetnek.

– Nagyon rég óta szervezünk véradásokat, ez vasutas tradíció, és az összetartozásunkat erősíti – mondja Szentes Bíró Ferenc, a MÁV Szegedi Területi Központjának véradószervezője. – Én tizenhárom éve vagyok donor, körülbelül a negyvenedik alkalomnál tartok, de ez semmi a százszoros adományozókhoz képest. A pontos számokat viszont nem nagyon szoktuk nyilvántartani, persze mindig díjazzák az évfordulósokat, mondjuk a tízszeres, húszszoros véradókat, de egymás között nem beszéljük meg, más a fontos – teszi hozzá.

Véradást több helyen szerveznek: a MÁV dolgozói részére az igazgatóság központi épületében, a kritériumoknak megfelelő szolgálati főnökségeken, illetve az állomáson, ahol az utasokat is bevonják az adományozásba. A központban rendezett véradáson általában negyvenen vesznek részt, a felújított állomásépület termében – utasokkal kiegészülve – általában ötven-hatvan adományozó gyűlik össze.

– Az állomáson rendszerint ebédidőre vagy a munkaidő végére időzítjük a véradást, hogy minél többen el tudjanak jönni, és a hangosbemondón keresztül is folyamatosan tájékoztatjuk az utasokat a véradás lehetőségéről – mondja Szentes Bíró Ferenc. Az adományozást egy vizsgáló főorvos vezényli, és egy hét-nyolc főből álló stáb ügyel arra, hogy minden rendben menjen.

– Nagyon jó a hangulat, sokat nevetünk, senki nem arra gondol, hogy megszúrják, és ez esetleg kellemetlen lesz – mondja a szervező. – Tíz-húsz első véradó van mindig a donorok között, őket nehéz rábeszélni, de az adományozás után mindegyik azzal búcsúzik, hogy a következő alkalommal találkozunk.

Előfordul, hogy az utasok megvárják a következő vonatot, hogy addig vért adhassanak.

– A legszebb élményen az volt, mikor egy egyetemista hölgyet, mint később kiderült, orvostanhallgatót, bírtam rá a véradásra, aki először volt donor, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalokhoz is eljusson a véradás jelentősége – vallja Szentes Bíró Ferenc.

A legsikeresebb a tavaly decemberben rendezett Országos Vasutas Véradó Nap volt, amikor nyolc megyeszékhely vasútállomásán, köztük Szegeden is adtak vért.

– Összesen 200 liter gyűlt össze, amiből a véradó központ adatai szerint 1700 ember életét menthettük meg – mondja a véradásszervező. – Adományozáskor mindenki jóindulatú, nem számít, hogy a feleségének, az anyósának vagy az ellenségének lesz esetleg szüksége a vérre, mindenki segíteni akar. A második gondolat pedig az, hogy egészségesek vagyunk, hiszen csak akkor adhatunk vért, ha az orvos az előzetes vizsgálaton mindent rendben talált.

Ha vége az eseménynek, mindenki ajándékot kap: pólót, sapkát, esernyőt, tollat, plüssállatot, legutóbb MÁV emblémás kéztörlőt. Emellett a véradás előtt és után, az elvesztett folyadékmennyiség pótlására, illetve az energia visszanyerésére mindenki szabadon fogyaszthat üdítőt, és kap csokoládét is. A nyáron Szegeden, a Vasutasnapi Juliális alkalmából szervezett véradáson pedig egy különösen népszerű ötlettel álltak elő a szervezők: csokoládé-szökőkutat állítottak fel a véradás helyszínén, s a véradók soron kívül fogyaszthattak a finomságokból.