Hajléktalanokról őszintén

Előítéleteink vannak velük szemben. A valóságban azonban többségük csak abban különbözik tőlünk, hogy nincs fedél a feje felett…

 – A közhiedelemmel ellentétben nagy részük igényli a tisztaságot, s a lehetőség mindenképpen adott, nálunk korlátlan melegvízellátás van – mondja Barbarics László, a Magyar Vöröskereszt nagykanizsai átmeneti hajléktalanszállójának vezetője. – Azért van egy réteg, akit rendszeresen fel kell szólítani, és sajnos más gond is akad…

A nagykanizsai szállón van egy szabály, amivel tisztaságra próbálják nevelni a hajléktalanokat.

– Nálunk az intézmény nagy részét a gondozottak takarítják. Fontos ez a kiszámíthatóság, sokan nem egyformán értik a rendet, és így nincs félreértés – mondja az intézményvezető.

Az átmeneti szállón negyvenöt férőhely van, az éjjeli menedékhelyen negyven, itt húsz férfi és húsz nő számára biztosítanak éjszakai szállást, és a téli időszakban ezen felül még huszonöt ideiglenes helyet is fenntartanak.

– Most mind a nyolcvanöt állandó férőhely foglalt, és naponta további tíz-tizenöt embert szállásolunk el az ideiglenes férőhelyen – mondja Barbarics László.

Az étkezést a népkonyhán oldják meg, és reggelit is adnak, továbbá az utcai szolgálat keretében azoknak is osztanak ételt, akik a kapualjakban húzzák meg magukat. Közülük sokan maradnak kint azért, mert nem tudják betartani a házirendet, illetve súlyos alkoholproblémával küzdenek.

– Az agresszivitás is gondot okoz, sokan nem jönnek be, és van, aki közli is velünk, hogy nem bírja a közösséget: biztos benne, hogy a szállón összetűzésbe kerülne valakivel – mondja az intézményvezető.

A hajléktalanok 80 százaléka férfi. Ők legtöbbször családi konfliktusok és válás miatt kerülnek az utcára. A gyerekeket és a lakást ugyanis jellemzően a nő kapja. A hajléktalanná váló nőknél a pszichiátriai betegségek állnak az okok között az első helyen. Férfiak esetében szép számban vannak állami gondozásból kikerülő fiatalok, akik megszokták az intézményi létet, és ebben a közegben érzik otthon magukat.

– Ők általában elvárják, hogy mindent megtegyünk helyettük, ami nagyon veszélyes. – mondja Barbarics László. – Ha ugyanis mindent megoldunk helyettük, azzal rászoktatjuk őket, hogy mindig másokra hagyatkozzanak, és így nincs esélyük kikerülni az intézményből – teszi hozzá.

A hajléktalanok egyébként sincsenek könnyű helyzetben, a munkaerőpiacon jelentős hátránnyal kell számolniuk. Többségük alacsony iskolai végzettségű, egészségtelen életmódot folytat, s ebből adódóan sok a beteg köztük.

– Rájuk különösen odafigyelünk, vény nélküli gyógyszert mindig tartunk, de ha kiderül, hogy valaki nem tudja kifizetni a gyógyszerét, akkor segítünk – mondja az intézményvezető.

A hajléktalanok nehéz helyzetéhez az is hozzájárul, hogy aki dolgozik, az is keveset keres, s előfordul, hogy nincs is legális munkaviszonya, minimálbérnél többet pedig senki sem kap. A túlzott alkoholfogyasztás és a játékszenvedély is komoly probléma.

– Próbálunk segíteni, tavaly tíz embert sikerült egy pályázat keretében albérlethez juttatni, és havi húszezer forinttal támogattuk a megélhetésüket – mondja az intézményvezető. – De nagyon nehéz olyanokat kiválasztani, akik meg is tudnak állni később a lábukon.

Emellett gondot fordítanak arra, hogy a hajléktalanok munkát keressenek, s a Munkaügyi Központ által szervezett képzéseken is részt vesznek.

– Ez segíthet, de sajnos előfordul, hogy a képzés után az egy év kötelező foglalkoztatást követően ezek az emberek elveszítik az állásukat, pénz nélkül nem tudják fenntartani a lakásukat, és kezdődik minden elölről – mondja az intézményvezető. – A legfontosabb, hogy mindenkit ismerjünk, és külön személyre szabottan foglalkozzunk velük. Tizenketten vagyunk, hát, őszinte leszek, nem unatkozunk…